NÉMETORSZÁG.
NÉMETORSZÁG.
Berlinben bonyolodásnak indultak a dolgok. A birodalmi hatalomnak franfurtbani öszpontositása ellen nemcsak a porosz kormány keblében, de a népesség egy részében is, kivált a katonaság közt élénk ellenszenv mutatkozik. Az itt szállásoló katonaság egy részének fő és altisztjei határozottan kinyilatkoztatták, hogy ők a birodalmi kormányzónak semmi szín alatt sem teendik le a hódoló esküt. A népesség egy része pedig a frankfurti gyülés viseletét az egyes kormányok irányában elbizottnak és – hatalmaskodónak tekinti. Neveli ezen ellenszenvet még azon körülmény is, hogy épen azon férfiak szólanak leginkább Poroszország leendő alárendeltetése mellett, kik a demokrata respulcia-párt főizgatói voltak. Számos óvások és adressek vannak készülőben, a porosz kormányt fölszólitandók, ne engedné legkisebb jogát is a frankfurti gyülés által csorbítani, hogy a kormány e fölszólításokat örömmel fogadandja, igen természetes, és Beckerath, Bardeleben s Camphausen ide hivattatása – az utósó telegraphi uton hivattatott meg – és rögtöni megjelenésök világosan arra mutatnak, hogy a kormány föl fog lépni. Camphausen, ki jóeleve inté a kormányt, hogy vakon ne hódoljon frankfurtnak, mint követ fog oda küldetni. „Németország” igy okoskodik a Spenersche Zeitung „nem kivánja a respublikát, ebből természetesen az következik, hogy Poroszország ne csupán nép követei által legyen a birodalmi gyülésen képviselve, de egyenesen küldeni kell követet, mint hatalom hatalomhoz; ki ezt nem akarja az egyenesen egy és oszthatlanv respublicát proclamálta.”
– A Spen. Zeit. egy, a porosz nemzeti gyüléshez többek által aláirt petitiot közöl, mellyben, ugy látszik, gyümölcsét tekinthetjük azon szakadatlan együttlétnek, mellyet a király egy idő óta ministereivel Sans-souciban tartott. Az aláirók ősválasztóknak (Urwähler) mondják magokat, s a hang, mellyen szólanak nagyon elárulja a bokrot, mellyből a dal, hihetőleg támadott: – az úgynevezett német hadügyministerium frankfurban – igy kezdődik a petitio – tudatta volna a német statusok hadügyministeriumaival s igy a poroszszal is: hogy János austriai főherczeg az összes német hadierő főkormányzatát átvette légyen, s hogy minden német szövetségi seregek hódolni tartoznának neki. – Az aláírók felszólitják a nemzeti gyülést, a frankfurtban alakított ugynevezett középponti hatalomnak hasonló beavatkozásai s különösen az ugynevezett hadügyministerium állítólagos rendeletei ellen ideje korán komolyan s határozottan föllépni. A frankfurti követeknek, mint kik Poroszországot megsemmisítni törekednek, megbizásaikat megsemmisítni kérik. Azon hódolási tényben Poroszország függőségét (Mediatisirung) látván azt a porosz nép önállósága elleni árulásnak mondják s fölhivják a nemzeti gyülést, hivja össze az ősválasztókat s kérdezze meg tőlük: „akarják-e, hogy Poroszország önálló status maradjon, vagy mint függő ország az uj német birodalomban elmerüljön. S az itt hozandó határozat szerint lennének a frankfurti követek utasítandók.
– A Schwäb, Merkurnak irják Berlinből, hogy ott azon hir terjeng, mintha Poroszország, Bajorország, Hessenkassel és Hannovera között szövetség volna alakulásban, a középponti hatalom ellenében, a német egyes statusok önállósága fentartására.
