Egy kis szelíd polemia.
Egy kis szelíd polemia.
A Pesther Zeitung 734. számának hirdetései közt bizonyos úri ember, ki magát Fürst Roman Auerspergnek és német birodalmi herczegnek nevezi, egész erejéből neki vágtat a Kossuth hirlapja soproni levelezőjének, s miután elmondá, miképen az Kossuth hirlapja jul. 18-ki számában egy őrült s durvasága által az illedék minden határain túlhágó czikket irt, őt egy német birodalmi herczeg egész finomságával őrült Hanswursstnak és ehrloser Schurk-nak nevezi, s mind őt mind Kossuth hirlapja szerkesztőjét pürbe idéztetéssel fenyegetvén, még pro superabundanti 100 pft. jutalmat is tesz föl annak, ki csak egyetlenegy politicai tartalmu sort vagy levélboritékot képes előmutatni, mellyet ő (Fürst Roman Auersperg) valakihez valaha írt volna Illyriába vagy Croatiába vagy a fellázadt tartományok valamellyikébe.
Mi hozhatta ezen jó urat illy nagy elragadtatásba, nehéz megérteni. Haraggal teljes sorai átolvasása után azonnal megnéztük lapunk eddig megjelent számait, de bennök „Fürst Roman Auersperg” ellen irottat egy betűt sem fedezhettünk fel, s ki illyesmit fölfedezend, vagy a Fürst roman Auersperg nevet valahol megmutatandja annak viszont mi fizetendünk 200 pft. díjt.
A dolog így állván, most már mi szólítjuk fel ezennel Fürst Roman Auersperg urat, hogy tekintse erkölcsi kötelességének nyilatkozni, mi indíthatta őt ama mérges kifakadásra, s azon sértésekre, mellyeket derék soproni levelezőnk irányában használni nem átal, s tudtára adjuk, hogy ha vissza nem vonja csupán tévedésből mondhatott sértő szavait, soproni levelezőnknek lesz jogat őt mint rágalmazót pörbe idézni.
Mi magunkat illet: meg kell vallanunk, azt hogy Fürst Roman Auersperg nevü ember is van a világon, csak a Pesther Zeitung 734. számának olvasása után tudtuk meg, s így őt, ha akartuk volna is, nem sérthettük semmivel. Soproni levelezőnk lapunk 16. számában bizonyos illyr szellemü s nyilt reactionalis emberekről beszél, kik szemtelenül keltek ki a magyarok, s a magyar ministerium ellen, kik jogosnak nyilvániták az illyr lázadást, azon illyr lázadást, melly miatt ő felsége Jellasichot hivatalaitól megfosztván, pártütőnek itélte. Ezen reactionalis urak magok-viseletére mi is azt mondók, hogy az nem egyéb mint szövetkezés a lázadókkal s felségsértés, de alpunkban megnevezve senki nem volt, s mi nem is álmodtuk, kik legyenek ezen valóban bűnös emberek, s ime világ bámultára a Pesther Zeitung 734. számában megjelenik bizonyos Fürst Roman Auersperg és magára értvén az egészet, rettentően megharagszik.
141Ki bántotta tehát Fürst Roman Auersperg urat? Mi nem, mert soha nem ismertük. A soproni levelező? Ez sem, mert nem nevezte őt. Hanem bántotta őt egyedül ön maga azon megfontolatlan lépés által, miszerint megnevezte magát. Szeretnők most már tudni, kit fog pörbe idézhetni mást mint önmagát? Mi részünkről elvárjuk, a pört, s kiváncsiak vagyunk, hol talál majd birót eléggé együgyűt, ki azért mert Fürst Roman Auersperg urnak tetszett önmagát megsérteni, minket itéljen el.
Még csak néhány szót. Fürst Roman Auersperg ur a maga haragos nyilatkozatában egy furcsa szót ejte, mellyet szükség kissé illustrálnunk. Azt mondja tudniilik, hogy bohózatosan nevetséges dolog, midőn magyar ujságiró német birodalmi herczeget fenyeget!! Valljon? De tán még sem olly nevetséges. Talán a német birodalmi herczegek sérthetlenek és fölülállnak a törvényeken? Részünkről kijelentjük, hogy nekünk, habár csak „magyar ujságirók” vagyunk is, a német birodalmi Fürst ugy is mint Fürst ugy is mint német birodalmi tökéletelsen ignota quantitas, mellynek a polgári jogok mérlegében mákszemnyyi sulya sincs, és midőn igy gondolkodunk, átláthatja mindenki, hogy azon kornak vagyunk fiai, mellyben érdem ad elsőséget, nem születés. Hogy egyébiránt a magyar ujságiró fenyegetése még a német birodalmi Fürstök irányában sem olly bohózatosan nevetséges, sőt igen is komoly, Fürst Roman Auersperg ur ön maga bizonyítá be legvilágosabban, midőn a magyar ujságiró egy czikkje miatt, mellyben nem is volt megnevezve, vagy meglehet nem is ő értetett, annyira komolyan megharagudott, hogy minden mérséklete elhagyá, s nem átallotta magát nyilvános figyelem tárgyává tenni a fenforgó igen kényes vádnál. Sajnálatos, hogy ezeknek a magasabb ágyban véletlenül született uraknak némellyike olly nehezen birja megfogni, miképen azok is emberek, jogokkal birók, kik nem születtek hozzájok hasonló fényben. Pedig a mostani idők olly nagyon megfoghatólag tudnak tanítani! de ne essünk irántok kétségbe, lassanként majd megértik ők nem akarva i, mi az a jogegyenlőség s megértik, hogy a sajtó kezelői, azok az ugy nevezett Zeitungschreiberek, is lehetnek Fürstök a magok nemében, s néha hatalmasbak mint bármellyik uralkodó Fürst, valahányszor tudniillik a betűket, ezen fekete legiót, ész és igazság fegyverével fegyverzik fel, s hogy illyenkor nemcsak birodalmi Fürstök, hanem birodalmi császárok is remegnek előttök, mint remegett egykor a mindenható Napoleon, midőn magát még ő is censura bástyájával volt kénytelen ellenök körülvenni. Tisztelet becsület, de igazság is, mi nem bántjuk Fürst Roman Auersperg urat, de ő se bántsa aZeitungschreibereket, kivált, ha még nincs is igaza, mert ennek utóbb is csak ő adja meg árát. – A szerk.
