Verbászi tábor, aug. 15–kén.
Verbászi tábor, aug. 15–kén.
Tábori erőnk napról-napra szaporodik; a pestmegyei nemzetőrök 1-ső és 2-dik zászlóalja – 2,300 fő – tegnap este érkezett meg. – Mindenki lélekéberséggel várja az ütközet kezdetét. – A tegnapelőtti kis csatában* egy katonának lábát sodorta el egy ágyú-golyó, már akkor, midőn nagyobb erejét veszítve, a földön gördült; a tábori orvos tegnapi nyilatkozataként az eltörött csont még összeforrasztható; katona uram bajának maga az oka, mert a még sebesen folyó golyót akarta megakadályozni futásában. – Szentkirályi Móricz királyi biztos úr, hivatásában kitűnően működik, ha a körülmények igénylik, a rabló csoportnak sivítű golyóitól vissza nem rettenve, a dolgok élére áll. –
Igen véletlenűl lepték meg ekkor táborunkat elleneink; míg a miéink elkészülhettek addig ők 17 ágyú-lövéssel üdvözöltek, de ártalmatlanúl, mert golyóik a magasban repülvén, táborunk háta megett hullottak le; – a mi ágyuink közől csak kettő süttetett el, ez tett is köztök pusztitást, mert a mint szekereikkel megfutamodtak, kiomlott vért, föüveg- s ruha-darabokat hagytak magok urán; – néhány 6 fontos golyó- s egy kétlovú kocsinak jutott birtokába a magyar tábor. – V. G.
Elfogott illyreket naponként hoznak be, kik elséget visznek hitsorsosaiknak; azon rácz községek, kik látván mindinkább növekedő erőnket, kitűzték a magyar lobogót, azon véleményben vannak: hogy figyelmünket magokról eltávolították leginkább az ókériek illyenek, kik gyakran tesznek próba-útakat, hogy a szent-tamásiaknak eleséget vihessenek, – de biz azok körmön csipetnek. – Tegnap egy Simonovics András nevezetű szent–tamási emberrel beszéltünk, állításaként a mult pénteken szabadult ki a rácz-fogságból; a most mondott napon, Simonovics Tamásba valamennyi őrök eltávoztak a városháztól, és igy sikerült neki egy ilyrhez (Manojlovics Avramhoz) – kit 17 évig szolgált – elvonulnia. „Avram – mondá neki – itt vagyok, tégy velem mit akarsz, ugy is látom előbb utóbb meg kell halnom”; – a rácz várakozásra intette őt, később titokban egyik kocsijába fektette szalmával letakarta, a másik kocsijára pedig két szerviánust ültetett fel, és igy emberünket a serviánok tudta nélkül, szállására vitte honnét nagy óvatossággal megszöktette. – Beszéli ezen ember – ha mondásainak hitelt adhatunk – hogy a ráczok Szent Tamást, a mennyire a vizek engedék, körülásván, – az ásásokat lőporral felszerelték, azon czélból: hogy az által a magyarokat a lébe…tetik,; mi ezen kétkedünk, mert nem hiszszük: miszerint a rádczok olly nagy mennyiségű lőpornak lennének birtokában. – Sánzaikat erőseknek, fenyőkből összerakottaknak lenni nyilávitja. – Elleneink, szinte ezen egyén bizonyításaként – semmitől csak a tűztől félnek. Ez már hihető: mert illyes félével vőben szolgálhatunk s fogunk is szolgálni. Mészáros Lázár, hadügyminister, nagy csendességgel járta keresztül vidékünket, csak azon veszik észre magukat, midőn mondák: „Most ment el a hadügyminister.” – Aug. 16. Tegnap Verbászon levén, találkoztam a honvédsereg némelly tisztjeivel. Ők lelkesekés harczszomjasok; a székelyek szinte itt ütettek tábort; várják ők is az ütközetet, haza jönni többé nem szándékoznak, hanem meg akarnak Sz. Tamásba telepedni; a kúnok is azt mondják, elég volt már századok óta a homokban lakni. Roppant népség van el alvidéken; lehetetelen, hogy ne nyerjünk. Verbászon egészen kiürült rácz házak találtatnak, lakóik tudja az ég, hol vannak. Én ezután, a mennyire hivatásom engedi néha csupán azon tekintetből rándulok le néhány perczre a táborba, hogy e lapok olvasóit hiteles és gyors hírekkel elláthassam, mert már tapasztaltam, hogy a lapokban nem hiteles s valótlan hírek is közöltetnek. Jövőre tehát többet mint eddig.* Viktor Géza
Nagy köszönettel fogadjuk tisztelt levelezőnk ebbeli jó szán… Általános itt pesten a pansz, hogy a lapok levelezői a tá… keveset és késedelmesen irnak. Ez ujság–hiányt aztán e… pesti német lap koholmányokkal pótolja és hazudságokat vá….tat az utczákon, a pesti hírsovár közönséggel. A szerk.
