BUDA aug. 18-án.
199BUDA aug. 18-án.
A Kiss őrnagy vezérlete alatt táborba szándékozó önkénytesek száma folyvást nő, s ha ezentúl is illy arányban fognak szaporodni: úgy ismét egy szép budapesti csapatot látand körében a harczmezőn tanyázó vidéki nemzetőrség, melly eddigelé olly fenhangon panaszkodott, hogy a fővárosiak csak uraskodni szerenek itthon, de a vész helyén nem igen mutatkoznak. A később netalán fölmerűlhető félreértések tekintettéből azonban, szükségesnekvéljük, a beállókra nézve itt megjegyezni, mikép a már egyszer említettük díjazást, – miszerint minden lemenő nemzetőr (tehát csak nemzetőr,) tíz forint felszerelési költséget, 24 krajczár napi díjt, s halála esetében, neje ennek felét, gyermeki harmadát kapjá, – csupán és egyedűl budai nemzetőrökre értette a város; tehát azok, kik Pestről állanak be, – pedig ezek száma sokkal több mint a budaiaké, – e jótéteményben részesíttetni nem fognak, hacsak Pest városa különösen nem gondoskodik rólok.
– Az önkénytesek napi díját természetesen nem más fizeti, mint a budai polgárok. Ez ujabb adózástól féltében, szólalt fel a mult gyülésen egy képviselő, okoskodván illyeténképen: „de ugyan minek is toborz az a Kiss Miklós most, a mi erszényünk rovására, mikor az ország 200,000 katonát és 42,000,000 forintot szavazván meg, úgy is alá leszónk vetve az újoncz-állítás és adózás terhének. Kár az embereknek, ollyan tulbuzgóknak lenni”. Mi pedig azt mondjuk: kár az embereknek olly irtózatosan fösvényeknek lenni, midőn kivált mindenfelől veszély környékez bennünket. Hiszen, igen jó volna az, ha meg lehetne izenni annak apokolravaló Jellasichnak, hogy egy tapodtat se mozduljon helyéből addig, míg pénzünk és katonánk elég nem lesz; de nem igy verik ám a czigányt, sem a horvátokat, hanem aki birja, fegyverrel, a ki nem, pénzzel álljon elő, és tegye kötelességét, mit a háztól nem kért, hanem kiván. – Csakhogy nem budán kellene ezt beszélni, mert itt nálunk ollyan természete van a falnak, hogy visszapattog róla a borsó.
– Ma ismét közgyülésünk volt, mellynek egyik nevezetes tárgyát tevé, a beladminstratio ügyében kiküldött választmány jelentése, melly azonban csak egy része, s mintegy előfutára volt az egész operatumnak, s melly szólott a gyüléskezés szabályairól. E munkálatok a közgyülés minden változtatás nélkül elfogadta. Belőle itt csak három pontot említünk. Egyik: miszerint közgyüléseink tartásában valahára rend lesz, mert eddig semmi meghatározott idő, vagy nap e tekintetben kitűzve nem volt, hanem, mint a polgármester jónak látta, most egy, majd más napjára tevé azt a hétnek; mi aztán nemegyszer a nyilvánosságnak kijátszására adott alkalmat, mennyiben a gyülést akkor lehetet rendkivülinek keresztelni, mikor tetszett; a rendkivüli gyülésekre nézve pedig eddigelé azon szokás divatozott, hogy ezt a publ. orrára soha sem kötötték, hanem a polgármester czédulák által hivatá egybe a Volksveretereket, s illyenkor aztán nem levén sem hallgatóság, sem az annyira kedvelt Zeitungschreiberek nem ólálkodhatván hátok mögött: szabadon érezék magokat. – Második pont, mit megemlíteni akorunk, s mit hallani nekünk olly mondhatalnúl jól esett, az volt, melly szerint ezentúl mindenkinek csak egyszer lehet szólni a vitatárgy érdeméhez. Jacobsohn nem hagyta szó nélkül e szakaszt, s a gyülés általános nevetése közt állva fel, kérdezé: hát ha valami jó ötlet jutna másodszor eszébe, mit elmondani kötelességének érez, hogy a közönség veszélybe ne dőljön, akkor sem fog felszólalhatni?! Miután azonban látta, hogy semmi irgalom, sem kegyelem, csak annyit kötött ki magának, hogy, tehát legalább ne nevessék ki, ha nem okos inditványt talál tenni. Ennyi naivságot Jacobsohn polgártársban csakugyan nem hittünk. – Harmadik említeni valónk nem annyira a közönséget, mint hogy ezután a kivettetés ellen biztosítva leszünk, mert az ujságirók számára különös hely fog készíttetni az új tanácsteremben. – Köszönjük szépen!
– B. Eötvös, cultusminister, felszólítván a polgármestert, hogy neki és hivatalos személyzetének alkalmas szállásról gondoskodjék, mert különben kénytelen lesz tárczájával együtt Pestre költözni: ez alkalmat erősen megragadták a képviselők kinyilatkoztathatni, mennyire szerencséjöknek tartják és örülnek, hogy a minsterium némelly ágát még Buda falai közt tudják, s készek is itt maradásukért mindent megtenni, mi csak tőlök telhetik. Annál fogva rögtön elhatározák, hogy a Fortuna-kávéház bérlőjét, ki a város előtt már régóta leveles, ki fogják hajtani, s helyét a nevelésügyi ministeriumnak engedik át – jó pénzért. Mi, még akkor, midőn a kereskedelmi ministerium Pestre költözött, fel akartunk szólalni, mennyire kivánatos volna az egész ministerium Budán lakása, e város magyarosítása tekintetéből. Azonban, hogy minden ez érdekbeni működés immár fölöslegessé és haszontalanná van téve, ki fog tetszeni azokból, miket jövő alkalommal fogok a közönség előtt feltárni.
– A német szinház körül szükséges javítások, az e tárgyban kiküldött választmány jelentése szerint, 2000 prftjába kerülnek ismét a városnak. És ezt nem sokalja senmki sem, de az önkénytesek díja fizetéseért vége hossza nincs a zúgolódásnak. – Mondom nektek: vigyázzatok, hogy Gomora és Sodoma sorsára ne jussatok! –
