Nagy-Becsberek, aug. 21.
Nagy-Becsberek, aug. 21.
Tegnap ismét Tarason volt ütközet; a szerbek átkelvén a Tiszán, a Tarason létező csekély számú katonaságot, és a megyétől kiállított őröket visszavonulásra készteték, kik azonban segélyt kapván, ágyúikkal a faluba mentek láttokra a ráczok elfutottak. Mieink a már egyszer égetett faluval egész mértékben érezteték a bosszú sújtó hatalmát; magam szemeimmel láttam a falu puszta romait, láttam néhány házon a széltől kiterjesztett lángok pusztító nyelvét; de viskót, hová nem hatott volna el a magyar Nemesis, nem leltem.
Ágyúink kün állíttattak fel a falu Tisza felőli részén, a magtárnál, melly előbb a szerbek erősségét képezé, de a mieinktől pusztíttatván, a szerbek megfutása után az ágyúknak igen jó állomási pontúl szolgált. Néhány óráig tarthatott az ágyúzás, midőn egy tőlünk átröpülő gránát egy lovast földhöz terítve táborukat felgyújtotta; ez ismételtetetvén, rövid idő mulva az egész tábor tűzben volt, katonáink azonban az éjt kün töltötték s még nem tértek vissza, bár az ágyúk robaja megszűnt.
Este érkezett egy futár azon örömhirrel: miszerint Bechtold altábornagy Szent-Tamást bevette. Ajda isten, hogy való legyen! Nem szükség leirnom az érzést, melly e hir hallatára minden hű magyar keblét magasztosan átrezgé. Cs.
