Hontból. Augustus 22.
Hontból. Augustus 22.
A pesti vásárra lemenő felső vidéki mesteremberek azon szomorú hírt hozták, hogy nálok a nép igen nyugtalan; nyugtalanságának okát azon hírben találják, mellyet az alsó vidéken kereskedő emberek haza hoznak, s melly szerint a magyarok megkezdették a szerbek elleni irtó háborút, s oda czéloznak, hogy a kiirtott rácz nép helyébe az erdélyi székelyeket telepítsék le *, midőn pedig a ráczokkal illy módon készen lesznek, irtó fegyvereiket a tótok ellen forditandják. Rajacsics ismeretes levele is tótra fordítva olvastatik, s a népre keserű benyomást tesz, leginkább azon része, hol a templomok és szüzek meggyaláztatásáról van panasz. * Még egy petitióról is szolottak az említett kereskedők, mellyet az árvai és liptói nép jelen országgyülés elébe terjeszteni szándékozott, mellyet azonban mint mondják, az illetők nem csekély bosszúságára, az urak letartóztattak és elnyomtak. Ezen petitió tartalmából csak annyit tudunk, hogy egy, a magyarországi szlávok számára alakítandó ministeri tárcza sürgettetik. Mind ez talán alaptalan hír, egyike azoknak, minők most minden órában napi renden vannak.
Nem csudáljuk, ha az olly sokáig setét tudatlanságban tartott földmivelő szegényebb osztály mindenféle álhirekkel tévutra vezettetik, de midőn olly férfiak is vesződnek illy alaptalan gondolatokkal, kik körülményeinket legalább időszaki lapokból ismerhetnék, nem tudjuk meghatározni, valljon az ámitók gonosz politicája felett boszankodjunk-e inkább, vagy azon önámításon szomorodjunk el, melly legjobb szándék mellett sem bír a rosz akaratu ámitókkal megmérkőzni, mi miatt a megcsalatott nép sem képes kellő felvilágositást nyerni. Valamint a legaljasabb rágalom azon bír, mintha mi felvidéki tótajku testvéreinket irtó háborúval fenyegatnők, a a tőlök elfoglalandó földeket székelyekkel akarnók betelepíteni: ugy viszont ki kell mondanunk azt, hogy a dunatiszai alvidéken lakó saját fajunknak, a vendégül befogadott de most már garázda rablókká fajult szerbek elleni megóvására elkerülhetetlenűl szükséges, hogy azon vidékeken székely telepítések vétessenek eszközlésbe. Itt is azonban csupán a kincstárnak magán birtokairól van szó.
A szerk.
Rajasicsnak tótra fordított levele, hogy hatást tett, elhisszük, mert poezis van benne, nagy szavakban sok hazudság összehalmozva. Kár volt le nem fordítani egyszersmind azon jegyzateinket is, mellyeket eme nevezetes lapunk 36. és 37. számaiban kisértük; ha ez történnék, a nép könnyebben kiábrándulna azon mármorból, mellybe őt az ármányos reactió visszasülyeszteni minden áron törekedik. A szerk.
Nekem mindezekre csak két általánoa észrevételem van.
Mindenek fölött sajnálom, hogy lelkes ministeriumunk s vitézeink azzal gyanúsíttatnak, mintha a XIX-ik század közepén testvér-hazánkfiai ellen irtó háborút viselni képesek volnának. Majd egy évezred múlt el – kivéve talán némelly európai valláskérdési eseményeket, hogy irtó háború nem támadt, a népek között: és a háborúnak e nemét mi olly szörnyetegnek tekintjük, mellynek hallatára is minden müvelt nép elborzad, sőt olly nemzet melly ma irtó háborút viselni képes, máltán dühös vadállatnak tekinthető, mellynek szomszédsága is veszedelmes, s mellyet ennél fogva minden áron árthatlanná kell tenni.
Nem is hihető, hogy derék székelyeink olly földön kivánnának letelepedni, melly ártatlankok vérével megfertőztetett, s melylyen annál fogva isten átka fekszik.
Vannak nagy és szép hazánknak sok más termékeny térségei, szorgalmas kezekre várakozók, hol az ipar százszorosan jutalmaztatik; ott telepedjenek le, nem ott, hol a kiirtott tulajdonosoknak hajdani lekhelyein kóborló árnyék az új jövevényeknek még álmait is háborgatná. *
Ez igen érzelgő beszéd, ha a telepedői szándékozónak még arra is kellene előbb gondolni, valljon a föld, hova megszállni kiván, nincs-e ártatlanok vérével fertőztetve? Ugy bizony számára nincs többé hely széles e világon, mert Ábel vérének kiontása idejétől kezdve mostanig, ki fogja fölszámíthatni azt, hol és mennyi vér ontatott ártatlanúl. Hazánkban legalább a tatár és török pusztitásai óta; illy tiszta tér alig lenne többé fölmutatható. Nyugodjunk meg abban, hogy a mi telepítésünk nincs összekötve a hajdani lakosok kiirtásának eszméjével. A szerk.
A mi pedig az említett petitiónak elnyomását illeti: ez ha igaz, véleményem szerint, sem alkotmányosság, sem józan politica tekintetéből nem helyeselhető. *
Mi sem helyeseljük, hogy a nép kivánatai elnyomassanak, de különbséget teszünk a békes szellemi kérelem, s a Rajacsics és társai bujtogatásai által előidézett abnormis követelések között, és mi úgy vagyunk értesítve magából e levélből, hogy e vidéken csak ugyan a Rajacsics lázító levele, más értesítésekből pedig, hogy a panszláv propaganda hőseinek ármányai szerepelnek e felvidéken. E lázas merényeket elfojtani a hatóság kötelessége. A szerk.
A petitióban felhozott tárgyra nézve, pedig nem ....... mennyire volna a szláv ministerium eszméje korszerű és k...... de azt tudjuk mindnyájan, hogy a kormány bárminő concessiokat akar adni, azt legalkalmasabb időben akkor teheti, midőn szabad kézzel rendelkezve hálára is számolhat. * Ipolysági
A mint tudjuk, a ministerium mindjárt eleinte gondoskodott a horvát ügyek külön osztályáról, minek azonban teljes végrehajtását a közbe jött horvátországi szomorú események hátráltatták. Azonban azt kivánni, hogy a hazánkbeli minden egyes vidéknek külön kormányzata legyen, ez furcsa követelés! A szerk.
