Pozsony megyéből aug. 28.
Pozsony megyéből aug. 28.
Igen érdekesen irja ugyan le tisztelt levelezőnk b. Jellasichnak Bécsben létekor a katonatisztek részérőli tisztelgéseket, de mivel ezeknek közlése ujra főlizgathatná a kedélyeket, bocsánatot kérünk, hogy azt jelennen nem közöljük. Levelének többi részei is érdekesek. Igy tudósítónk egész positivitással tudja, hogy a Sándor-ezredbelieknek Magyarországba indulásukat a bécsi ministerium mindenkép hátráltatá, sőt lépéseket is tett őket Olaszországba indítani, ürügyül kívánván használni a legénység ellenséges indulatát a magyar ügyek iránt, némyelly kémlelődések után azonban jobban látta a dolgot élére nem állítni. Ekként a Sándor–ezred egy része Pécsre, másik a Bácsba, egy osztálya pedig Pozsony megyébe indittatott. Ez utóbbira nézve azon nevezetes körülményt jegyzi meg értesítőnk, hogy noha ministeri rendelet nyomán a seregnek Magyarországba történt belépésétől fogva pótlékdíj fizetés rendeltett, mégis ezt az ezredesi parancs helytelenítvén, a legénységtől a pótlék visszavétetni határoztatott; mi nem jó vért szült közöttök.
Ugyan e levél szerint Pozsony városa annyira mennyire még nyugodt, jóllehet a sz. tamási hirekre ugy megijedt, hogy … Egyébiránt nem a magyarok veszteségén busúlták el magokat az itteniek, hanem mert saját bőrüket féltik. A megyének számos vidékein az aristocratia is ujabban kezdi nyílvánitani nemzetellenes érzelmeit, sokan tökéletesen hiszik, hogy el fogunk veszni.
A volt cancellariának egyik előkelő tagja kérdeztetvén nem régiben, nem fogja-e a telet Bécsben tölteni? Azt felelé: attól függ minő véget érnek a horvát ügyek; s valljon annak következtében nem fog-e visszaállítatni a cancellaria.
