A PÉNZÜGYMINISTER JELENTÉSÉNEK KIVONATA. (Folyt.)
A PÉNZÜGYMINISTER JELENTÉSÉNEK KIVONATA. (Folyt.)
Illy vezérelvek nyomán a pénzügyminister öt adónemet javasol:
| 1. Földadót. |
| 2. Házadót. |
| 3. Keresetadót. |
| 4. Személyadót. |
| 5. Távolléti adót. |
1. Földadó tekintetében a törvényhatóságok 9 osztályba sorozvák. Ez osztályzat határozza meg az adó középszámát, melly az illető törvény hatóságban a községek különböző neműek, s a föld egyes községekben nem egyenlő osztályzatú: minden törvényhatóságra nézve szántóföld, szőlő, szilvás, továbbá erdő, legelő, nádas tekintetében 5, kert- és rét tekintetében pedig 3 alosztály van alakítva. Mellyik község mellyik osztályba soroztassék, az a helységenkinti adókivetési eljárásra lesz bizva, de az adókulcs minden alosztályra nézve törvény által meghatározandó. Középszámúl pedig a törvényhatóságok főosztályzati kulcsa szolgál. Pld. az első osztálybeli megyében egy hold szántóföldre 15, az utósóra 6 kr. van számítva. Van pedig ezen osztálynak öt alosztálya, tehát az első osztálybeli szántóföldre esik 17, a másodikra 16, a harmadikra 15 kr., (ez a közép kulcs,) a negyedik és ötödik osztály pedig egy-egy krral lejebb száll. E szerint az utósó osztálybeli megyében az öt alosztály szerint egy hold szántóföld 8. 7. 6. 5. 4. krt fizet.
A réetknél csak három osztály azért van fölvéve, mert itt három különbség az osztályozót meglehetősen eligazitja, a mint t.i. a rét csak egyszer, vagy néha kétszer, vagy mindig kétszer kaszálható.
A főosztályzati kulcsban szántóföld, szőlő és szilvás egy rovatba; kert, rét, belsőtelek szinte egybe, s erdő, legelő és nádas hasonlóul egybe levén sorozva, ebből nem következik, hogy egy alosztályba is soroztassanak.
Ez alosztályzat pedig csak helységenkint levén értendő, ebből szinte nem következik, hogy ugyanazon helység határában minden holdföld egyaránt adózzék. Ez csak a helység összes adóját álapítja meg, nem az egyéni adókulcsot, mellyre minden községben a föld annyi alosztályra arányosítható, a hány osztály van a községeknek egymás közti arányosítására nézve azon hatóságban törvény által meghatározva.
Kinek a legelő 14 és 1 kr. közt változó adója magasnak látszik, ne feledje, hogy a marhatartástól semmi adó sem fizettetik.
E javaslat szerint tehát a földadó kulcsa ekkint állna:
Szántóföldnél, szőlőnél, szilvásnál 17 krtól 4-ig, belső teleknél, rétnél, kertnél 26 krtól 6-ig, erdő, legelő és nádasnál 11 krtól 1-ig.
Az Erdélyben még M. Terézia alatt megállapított s most is gyakorlatban levő adókulcs szerint egy hold szántóföld 30–24–18–12 kr. fizet; a kaszálók csak felével rovatnak meg: ellenben a 240 4 ölből álló, tehát 1/5 hold szőlő 1 ft. 48 kr. – 26–24 kr. adót fizet, mi általában a jövedelemnek 10%-jét teszi. Azonkivül ott egy ló vagy ökör 24 kr., egy tehén 20., egy juh vagy kecske 3 kr. adóval terheltetik, mi különösen az erdélyi oláhságot rendkivűl nyomja, mivel ezt a Moldva s Oláhországban egész éven át tartott juhoktól is fizetik.
E marhaadó Magyaroszág némelly helyein még nyomasztóbb, mint Erdélyben. Igy péld. Pestv megyében csupán hadi adó fejében egy jármas ökörtől 15 kr. egy fejős tehétől 37 1/2 krt. egy sertéstől, juhtól, vagy kecskétől 7 1/2 kr., s azon kivül meg a legelő is külön adóztatik.
A haszonvehetlen földek, mint a futó homok, kopár sziklák vagy haszonvehetlen havasok a számvetésből egészen kihagyandók, olly földeknél pedig, mellyektől – mivel nem úrbériek – robot, dézma vagy más illynemű teher jár, az adósnak olly aránybani felosztását inditványozza a pénzügyminister, millyen arányban áll az illető hold földből a földmivelőre s a tualjdonosra háruló tiszta haszon.
A mennyiben ez osztályzat catarstralis fölmérés, öszszeirás és becslés hiányában tökéletlen, kijavítása a jövő feladatai közé számítandó.
2. Házadó. A házbér kutatásának kerűlése tekintetéből a pénzügyminister a házszobák s küönbért hozó localitások összeirásának rendszerét vette föl, s a lakhelyeket 4 osztályra osztván, minden osztályra külön kulcsot javasol, melly az azon helybeli szobák számával sokszoroztatván, fogja képezni a község össze házadóját, fönmaradván az egyéni kivetés alkalmával az arányosan osztályozás, de a községbeli házadó összege mást tárgyra át nem vihetvén.
Az osztályok következők:
1-ső osztály Pest városa.
2-dik mindazon kir. s más városok, mellyek külön országgyülési követküldés jogával birnak.
3-dik azon községek, mellyek választó kerületi főhelyről törvény által vanak kijelölve, vagy törvényhatósági székhelyek, vagy mellyekben a lakások béreadásának s vevésének alkalma nemcsak kivételképen,. hanem rendesen előfordul.
4-dik osztály minden egyéb helyek.
Az első osztály adókulcsa minden szobából, vagy külön bér hozható localitástól 2 ft, 2-dik osztályé 1 ft, 3-diké 30 kr., 4-iké 15 kr.
Ez azonban az egéni kivetésnél számos alosztályokra lesz fölosztandó, úgy hogy péld. Pesten a váczi utczában egy utczai szoba 6 pft adót fizetend, mig a Ferenczvárosban egy udvarszoba nem fizet többet 30 krnál, a mi amott 100, itt pedig 8 1/2 pft tiszta jövedelemmel van arányban.
3. Keresetadó. It a jövedelem számbavételét eégszen mellőzni lehetetlen.
A kézművesekre községi helyzet szerint szinte 4 osztály van felállítva, s az adókulcs 8–6–4–2 ftra inditványozva. Ezen kivűl az állandóul alkalmazott legények száma a kézműves keresetéhez biztos mérték, miért minden legénytől a fönebbi adó fele van fölvéve adókulcsul, fönmaradván itt is az egyéni kivetéskori osztályozás, azon megszorítással, hogy a keresetadó más tárgyra vagy személyre át nem vitethetik.
Napszámosoknál 1–3 napi munkabér van szinte a fönebbi osztályozat szerint adókulcsul fölvéve.
Haszonbérlőknél a haszonbér felét vette a pénzügyminister keresetadó alapjául, s anak 6%-jét adókulcsul.
Általában az egész keresetadónál a tiszta jövedelemnek 6% szolgál adókulcsul, a kik azonban meghatározott fizetésből élnek, ezeknek jövedelmök utósó fillérig megtudathatván, e határozott fizetésnek – mint a haszonbérlőknéél– csuzpán fele vétetik adóalapúl, ha csak az illető ezen kivűl még szállással vagy élelemmel is nincs ellátva, mert ekkor készpénz fizetése 3/8 részben vagy egészen szolgál adóalapul.
Ide soroztatnak a tőkepénzesek is, kikre legalkalmatosb, hogy a tőkeadót az adós fizesse, de azt a hitelezőnek beszámíthassa. E szerint az adósságokra nem leend tekintet, hanem minden adós a kamat 6%-.jét, mint a hitelező helyett fizetett adót, ennek kamatfizetésbe beszámitja.
Igy péld. kinek 1,000 hold középosztályzatú szántóföldje, de 10,000 ft adóssága van, fizetend adót 166 ft 40 krt, de ebből 36 ftot, mint 6000 pfttól járó 6% tőkeadót a hitelezőnek beszámitand.
Hogy ezáltal a kamatláb ne növeltessék, arról gondoskodni a hitelviszonyok rendezésére körére tartozik.
4. Személyadó. Ennek meghatározásában alapelvül szolgált, hogy ne a család nagysága, tehát értelmezési teher, hanem a vagyon arányában növekedjék, s hogy az életkor utáni kutatások kellemetlenségei kikerültessenek, a ki tehát vagyonadót nem fizet, mivel megadóztatható vagyona nincs, személyadót sem fizet; a ki ellenben vagyonadót fizet, az ez adó tizedrészét még személyadóul fizesse. Ez által mind a prograssivitas elérve, mind a kivetés egészen egyszerűsítve van.
5. Távolléti adó. Végre méltányosnak látja a pénzügyminister, hogy azok, kik külföldön lakva, magokat a mellékadók alúl, minők a só, harminczad stb. elvonják s jövedelmeik kivitelével a forgalmat csökkentik, a közállománynak ezért kárpótlást nyujtsanak, s azért az absentisták kétszeres megadóztatást javasolja. (Folyt.)
