Nagy Becskerekről, aug. 29-ről.
262Nagy Becskerekről, aug. 29-ről.
Kiss ezredes úrtól a hadügyministerium következő tudósitást vett: Előőreim és a lázadók között majdnem naponként előforduló összeütközések közől igen nevezetes vala a Würtemberg huszárok egyik osztálya által tegnap vitt ütközet. 28-kán délután 4–5 óra között Écska előtt felállított előőreim valami 30 lovas lázadó által megtámadtattak. Aranyi főhadnagy a Würtemberg, 6-ik számu huszárezrednél, Pálfy őrmester, Biró Mihály, Montlika Mihály, Nagy János, 263Pataky István és Szent-Miklóssy János közvitézekkel, az előőröket épen akkor vizsgálván, egész elszántsággal a lázadókra ütött, kik folytonos tüzelés közt hátráltak. Makay itzedes, Galla, Mezei, Nagy, Máthé és Schneider közvitézek, kik altiszti állomásokat foglalva, és Steyskall alhadnagy által erősítve, minden tüzelés nélkül előbbre nyomult, és egy domb megett a lázadók két század gyalogságára akadt, melly által puska-tüzeléssel fogadtatott. A bátor Aranyi főhadnagy derék lovasosztályával minden tétovázás nélkül ezen újabb ellenséget is megtámadván, táborába visszakergette. Az ellen részéről 20 ember őletett meg, számosan megsebesíettettek, a megölettek között az ellen lovasság vezére is van, ki Pataky István, Nagy János és Galla közvitézek által üzőbe vétetvén, Pataky által levágatott.
A huszárok közől Klinovszky közvitéz lovastúl együtt elesett, Gulyás István lova is agyonlővetett, Gulyás pedig Molnár közvitéz által lóra emletetvén, a csatából eltávolíttatott.
Ezen hős huszárosztály, a lelkes és ügyes főhadnagy vezényletével ez alkalommal is valódi tiézségének fényes jeleit adná.
– Nagy Becskerek august 30-án. Olly ponton állunk, hogy a hon védekünkről csak nagyszerű eseményekről vár tudósítást s bár szeretnék olly történetet jelenteni, mellynek hallatára minden lángkeblü hazafinak szíve örömtől repesne, mégis, fájdalom! csak ismétlőleg azt kényteleníttetem megirni, hogy dolgaink ott állanak, hol ezelőtt 6 héttel álltak, s mai tudósitásomat egyedül kisszerü tárgyak egészítendik ki.
Itteni táborunknak feladata mot is csak az látszik lenni: a Rubiconon át nem lépni; holott lelkünk meggyőződése, miszerint az illy lelkes, vállalkozó férfiakból álló csapatocska nagyobb sikerrel működnék, nagyobb félelmet okozna elleneink közt, kik csak töltések mögött vitézkednek, mintegy akár 25 ezer főből álló veszteglő hadsereg. E körülményt használják azonban ravasz elleneink: Hajdusicza megyénkbeli helységnek egyik részét felgyujtják; a Neuzina melletti szőlőkben 8 németet elfogván, magukkal elhurczolák. Valljon illy guerilla háboru ellenében nem tanácsosb, de észszerűbb is-e hasonló hadviselési rendszert életbe léptetni, mint sem az ellent mindenha zárkozott sorokban, csatarendben elvárni?
Ma tartatván bizottmányi ülésünk, tudtunkra adatott, miszerint Szentkirályi Móricz helyébe Beöthy Ödön neveztetett ki kir. biztosul. Olvastatott továbbá Kis Ernő ezredesnek levele, mellynél fogva a Tisza mentébeni tanyákból az eddig jobbára kémekül szolgált, vagy ollyakul szolgálható lakókat kitiltani kéri; különben mint kémekkel bánandik velök egyúttal a rétben gabnát biró gazdáknak meghagaték, miként gy szabott határidő alatt rétből ganájokat kihordják, különben oda az idő kitelte után nem fognak bocsáttatni.
Surján községnek katonai segélyérti könyörgésére határoztatott: minthogy annyi helyen tábort alkotni nem lehet, de különben is a közel felvő Szrcsán tetemes erő öszpontosulva van; a község kérelme nem teljesittetett, azonban Kis Ernő parancsnok megkéretni rendeltetett, hogy az itt tanyázó bihari nemzetőrökből néhány századot a hajdusiczai táborba szállítni sziveskednék.
A nemzetőrök kimozditását megszüntető ministeri rendelet folytán, nálunk is az önkénytesekből álló őrsereg összeállitására kinevezett bizottmány eddig kielégitő sikerrel működik.
Tegnapelőtt néhány előörködő Vilmos-huszárok egy sokkal nagyobb csapattal a perlaszi tábor alatt megütközvén, egy ezért, ki Bali basának nevezteté magát és vagy 14 lázadót elejtvén, diadallal visszatértek, mieink közől egy közvitéz és két ló veszett el.
Tegnap pedig egy idevaló, jómódu, családos, rácz polgár,ki gyanúba esett, hogy házában löveteket tart elrejtve, miután ezt határozottan tagadá, később azonban mégis a lövetek egy szinben elásva nála megtaláltattak, a büntető Nemesis ostorát megelőzni akarván, pisztolylyal mellbe lővé magát, de sebe nem halálosnak lenni mondatik. Kevés az, kinek csak félig is hinni lehetne. – Seunig
