Bécs, september 16.
Bécs, september 16.
Ügyeink iránt itt a részvét gyarapszik.
Csak olvasni kell a bécsi lapokat.
A reactio tombol és újong. A szabadság embereinek szemei nyilnak. Amannak Herostratusait az öröm bátrabbakká, emezeket az újabb események óvatosabbakká tevék.
Midőn híre terjedt, hogy az osztrák ministerium ama perfidus Staatsschriftjében, mellyre ministereinket a fejedelem utasította, az foglaltatik, miszerint az 1848-ki magyar törvények az alkotmánynyal és a pragmatica sanctióval ellenkeznek: a bécsi Errungenschaftenek értéke iszonyúat csökkent.
A Batthyány-féle ministeriumot Kossuth mellőzésével valóságos ellenforradalomnak tartják, s égre földre esküszik mindenki, hogy Jellacsichchal a béke meglesz, s a magyar ministerium a bécsibe olvad.
Mi éretlen logica!
De hiában, itt igy gondolkodnak.
A ministerium, noha Doblhof úr a mult kedden megugrasztatott, és egy takaros kis krawall a ministeri padot megbillentette, a pesti események következtében nyiltan erősebbnek vallja magát.
Tegnap minden reménység ellenére is az ellenzék csatát vesztett, pedig tegnap előtt ugyancsak egyéb vala várható.
Tegnap már az utczák tele valának ragasztva illy czímű placátokkal:
Erzherzog Stephan hat gesiegt.
Kossuth ist nicht mehr Minister.
B. Sinánál fényes estély.
Kossuth ist nicht mehr Minister.
B. Sinánál fényes estély.
Stametz Mayer, Jankovácz földesura a börzén sárga-fekete cocardával jelent meg.
A magyar külügyministeriumnál Petrichewich Horváth Lázár látogatóban volt.
Latour ujdon-új egyenruhában jött az országgyülés hohe Versammlungjába.
Krausz minister az estélynél rendkivül vígan és szeretetreméltólag derűlt homlokkal volt, csak úgy szórta a Witzet, mint szép asszony a hódító pillanatokat.
Schönbrunnban a véghetetlen nagy pénzbe került majomkalitkába a majmok szokatlan vígsággal dévajkodtak.
Dr. M. Letteris definitive elhatározta magát szándéklott hirlapját „die Confusion“ rövid időn megindítani.
Dr. Löhner roszúl érzi magát.
Az Aulában és a „Democratischer Vereinban“ hosszú képeket látni, mintha mindenkivel vaczkort ízleltettek volna.
Az utczákon zsibongás, lárma, öklelődzés, zúdúltság.
Délelőtt a Kohlmarkton, délután a Grabenen mutatárak (Auslagkästen) betördölése, minthogy sárga-fekete szalagok és cocardák egész özöne vala bennök látható.
Sokan az utczákon sárga-fekete cocardával jelentek meg, ezek a csinos frakkocskákról egy kissé kíméletlenűl letépettek. És lőn nagy tolongás és zsémbelés egész éjfélig.
A sárga-fekete cocardások a véleményszabadságra appelláltak, de a rövid úton exequens birák ama leczkét hirdeték, hogy a véleményszabadságnak is vannak határai, mellyek a jog és igazság és közös szabadság czirkalmával vonvák.
Estve a kávéházakból a schwarzgelb cocardások nem igen gyengéd módon utasítattak ki, sőt a kimenetre kész segédkezés is nyujtatott az uraknak.
És ezek mind a tegnapi nap eseményei.
Úgy-e elég egy napra!
De még nem volt elég. Híre járt, hogy estvére városszerte ezer darab sárga-fekete zászló leend kitűzve. Azonban csak itt-ott jelent meg néhány, melly minden erős készület és neki gyürközés daczára is mostoha sorsra jutott, s nem verhetett gyökeret, mert legott irgalmatlanúl leszaggattatott.
Majd meglátjuk, mi sorsa lesz azon tizezer vég sárga-fekete szalagnak, mire a schottenfeledi gyár tegnap vőn Pestről megrendelést.
A nagylelkű nemzetnél talán majd kiméletesebb bánásmódra talál, – már is megjegyzé itt egy magyar méltóságos úr, hogy az osztrákok e betyáros türelmetlensége illetlen és gyomorháborító.
Eddig a tegnapi nap; majd meglátjuk, mit szülend. – A reactio azt mondja, hogy most már jól hajt a kutya.
A magyar külügyministerium utján felterjesztés ment ő felségéhez, mellyben bepanaszoltatik, hogy a magyar király országában az osztrák reactio hőse a kedves bán, foglalásokat kezd tenni, s Fiumét már megszállotta, sőt Slavoniában is occupálgat.
A legkegyelmesebb királyi válasz e napokban érkezék a panaszra, mellyhez több rendbeli parancsjavaslat is vala mellékelve, s már a magyar ministerelnökhez jutván, talán a magyar ház előtt is van, sokan szeretnénk tudni, valljon miként elégszik meg: nagylelkű magyar a válaszszal, mellyből hallom csak az vehető ki, hogy az a régi járt ut legbiztosabb, s azért arról eltérni nem igen van szándék.
A hír, miszerint Jellacsich Magyarország határába már tettleg berontott, a reactio feje emelkedéséhez sokkal járult.
Nem mintha ez Jellacsich jó ügyében és erejében biznék, hanem mivelhogy a magyarnak szokatlan határozatlanságába, nevetséges loyalitásába és a gyávasággal határos törvényszerűségi affectatiójába veti reményhorgonyát.
Jellacsich gyenge, és őt csak ellenink hirdetik erősnek. Kába, a ki hiszi, mit ellenség mond.
Az Agramer Zeitung s utána a bécsi sárga-fekete lapok százötven ezernyi, sőt még nagyobb seregéről beszélnek.
Egész nevetség.
Anyagi ereje sem olly roppant.
Erkölcsi ereje pedig rongyos.
A nép már zsarolását megunta, és a segítő magyarok beütésére sovárog, és segedelmet óhajt azon nemzettől, mellyben elég erélynek kellene lenni, hogy országa integritását megvédje.
A horvát nép a terrorismus vaspálczája alatt nyög, s nincs, ki szabadítására jőjön!
E népet Jellacsich fegyveres erővel őrizteti, hogy nyiltan föl ne lázadjon ellene!
Jellacsichot a reactio birta rá, hogy Magyarországba beüssön, s ámítni akarja a magyart annak erejével, és ijesztgetni a berontással.
És a magyar ámúl és megijed?
Ne higyetek annak, ki Jellacsichot erősnek hirdeti. Ellenségtek.
Ne higyetek annak se, ki azzal kecsegtet benneteket, hogy majd az, ki nem barátotok, diplomaticai úton ki fogja egyenlíteni ez ügyet. Ellenségtek.
Ne higyetek annak se, ki az illy diplomaticai kiegyenlítést rátok nézve üdvesnek hirdeti. Ellenségtek.
Ne higyetek annak se, ki áruló és lázadó ellenében nagylelkűségteket provocálja. Ellenségtek.
Ne higyetek annak se, ki a színlett és ijesztgetésre számitott beütésből a netán történő visszavonulást magasb kegynek tulajdonítja. Ellenségtek.
Ne higyetek annak se, ki a visszavonulásnak az erők fogyatékában s a horvát nép ellenszenvében alapúlását tagadja. Ellenségtek.
Ne higgyetek annak se, ki azt hirdeti, hogy ki e szennyes érdekű lázadót ellenetek felhuszította, majd le is csillapítja. Ellenségtek.
Ne higyetek annak se, ki szemtelenűl tagadja, hogy csak egy párt lázadt föl ellenetek, s hogy a nép rokonszenvét nem birjátok. Ellenségtek.
Jog és igazság és becsület és méltányosság szelleme lebeg a ti zászlóitokon! Ne féljetek! a jog és igazság és becsület és méltányosság szelleme nem vesztett még csatát!
Ti a nép jogait tisztelitek, és a nemzetiség érdekeit méltányoljátok. Legyetek erősek ez érzetben, s megtörik előttetek az ármánynak minden hatalma.
Hunyadi-csatárok! Szalay és Ivánka seregei! és ti dunántúli önkénytesek! fel harczra! Ne állapodjatok meg, mig Zágrábban fel nem tűzitek a haza zászlóját. Ne állapodjatok meg, mig a becsületes horvát népet a magyar haza anyai kebeléhez nem szorítja. Verjétek le a lázadó zsarnokot, és szabaditsátok meg a terrorismus vaspálczája alatt nyögő szegény kizsarolt népet! És ezrek áldása lesz hazafibátorságtok és vitézségtek legszebb jutalma.
És én majd megirom e gyalázatos lázadás történetét, mellynek allegoriai képe im ez:
„A martiusi szelek egy roskadó-félre jutott házat, melly ügyetlenség, lelketlenség és tékozlás miatt elrongyollott, dülőfélben találtak.
A szelek erősek valának, a gazda beteges és erőben fogyott.
Egy becsületes szomszéd előállott jó lélekkel, s maga kárával is támogatni kezdte a házat, és hűséges kezekkel tatarozgatá azt, hogy az idők vihara végkép el ne pusztitsa.
És a háznak egy roszlelkű zsellére gyanusitani kezdé a becsületes szomszéd tiszta szándokát, és föllázitá ellene a ház gazdáját. És ennek korlátolt tehetségei miatt majdnem végveszélyre kell vala jutnia.
Föllázítatának a helység egyéb lakói is a jó akaratu szomszéd ellen, hogy a ház ki ne javittassék, hanem rongyos állapotában a férgeknek és bogaraknak szolgáljon tovább is menedékűl.
De a jó szomszéd áttört minden nehézségen, és szerencse áldotta meg munkáját, kitartását és áldozatait.“
A bécsi camarilla lázitotta fel Jellacsichot a virulásnak indult szabadság ellen,
hogy az osztrák monarchia szabadságának alapját, a magyar alkotmányt renditse meg,
hogy az osztrák monarchia alkotmányosságának biztositékát, a magyar nemzet erejét gyengitse,
hogy a trónt biztositó uj formák ellen emeljen megtörő eszközöket,
hogy a nép jóllétének és megelégedésének virágait még csirájában eltiporja,
315hogy a fejedelmi szék fényét és dicsőségét mocskos magánérdekeknek feláldozni segítsen, és
hogy a bűnösöknek kedves ködhomályt a világosságot ohajtó igazak napja meg ne szaggassa,
hogy az olasz ügyek bevégeztéig az alkotmányosságot átplántáló nemzet erejét megzsibbaszsza, és rést tartson fen az absolutisticus megrohanásnak.
De a sátánnak feje megtöretik.
És a nép szabadságügye dialmaskodik.
Ne csüggedjünk, ne halogassunk.
A halogatásban vész rejlik. Ne halogassunk, hanem kövessük az irás tanácsát melly igy int: „És ti, kik az igazság mellett vívtok, pánczélozzátok fel magatokat és öltsétek fel a vértet, és vonjátok ki a kardot minden tétova nélkül, és vegyétek űzőbe a gonoszt és űzzétek szakadatlanúl, mig elvérzik díjában az ő bűneinek.“
V.
