Egyes tudni valók.
Egyes tudni valók.
Azt mondják Mészárosról, hogy miután a sereget minden türelméből, lelkesedéséből a hosszas tevékenytelenséggel, s a schwarzgelb schlendriánhoz ragaszkodó czopfos politicával kifárasztotta, megfogyasztotta, lehangolta, – a legjobb időt, a legszebb alkalmakat elmulasztotta, végre tegnap csakugyan ütközni szándékozott.
Bevárjuk tette-e, s győzött-e? s ha győzött, tudja, s akarja-e a győzedelmet használni, nyomul-e előre serge egyik felével a derék Kiss Ernő támogatására, s küldi-e nyomban a Hunyady-csapatot, a székelyeket, a honvédeket, s ágyúinak egy részét a pártütő Jellacsich ellen?
Ha teszi, ha tette, felejteni fogjuk, hogy tevékenytelen schlendriánjával a hazát veszélybe döntötte, de ha nem tette, keserű leszámolásunk lesz vele, s lesz azt hisszük, a képviselő háznak is. – Beöthy pedig emlékezzék meg, hogy kezeibe a nemzet határtalan hatalmat tett le, nézzen maga körül; támaszkodjék a vitéz magyar legénység hazafiságára, s vessen véget árulásnak, és árulóknak, és vessen véget a vén asszonyos tevékenytelenségnek, melly nem kevésbbé káros a hazára, mint az árulás.
– A Pesten lakó francziák ajánlatott tettek, Lafite Frigyes volt tengerész vezérlete alatt, Magyarország védelmére, egy önkéntes csapatba egyesülni, melly a franczia, s magyar szineket együtt viselendi. Ajánlata elfogadtatott. Holnap a felhivás megjelenendik lapjainkban. – Megvárjuk, hogy a hazánkbani olaszok, schweicziak, lengyelek is csatlakozandnak hozzá, s lesz belőle egy győzhetetlen legio, melly magyarhonban, az emberiség szabadságáért fog küzdeni.
– Ujvidéket a szomszéd sánczokbóli szerbek, hivatoros sötét éjjel megtámadák. A puskaporos tornyot őrző 12 derék huszár nem aludt, mint Máté Temerinnél. Jelt adott, s egy pillanat alatt kint volt az Ujvidéken állomásozó sereg.
Pompásan meg verték a ráczokat. Huszáraink mellett a Zanini olasz gyalogság mindenik legénye egyegy hős volt, mind egyre azt kiáltották, halálra velök, ezek a gazemberek fertőztették meg Olaszországban nőinket, testvéreinket. Éljenek a derék olaszok! Ügyünk közös, közös lesz a szolgaság, vagy a szabadság.
– Piros helységet (vegyesen magyarok, s ráczok lakják) szintugy megtámadták a rácz lázadók. A harangot félre verték, s a fegyveres magyar nép, kiűzte s kergette a rablókat. Azonban hirt vettek, hogy bent a faluban is feltámadtak a rácz lakosok; megfordultak tehát, s egyről egyre mind kiirtották. Igy – igy magyar nép, – a ki téged kővel, te azt menykővel! Éreztesd az árulókkal rettenetes karodat, – ha gyáva volnál, megölnének, ha bátor lészsz, te fogod elleneidet megölni.
– A porosz herczeg ezredbeli gyalogság tiszteit magához hivatta a ministerelnök, s tőlök megkérdezte, akarnak-e Jellacsich ellen harczolni, és ők – kettőt kivéve – mindnyájan azt mondák, hogy nem. A ministerelnök őket tehát a szolgálatból elbocsátotta, a parancsnokságot Szél századosnak adta át, kit azonnal őrnagygyá nevezett, s meghagyta neki, hogy az ezred zászlójára nemzeti szalagot tűzzön.
Ez is valami; de várva várjuk a pillanatot, hogy a derék lelkesült magyar sorkatonaság a honvéd zászlóaljakba mind át olvasztassék. Ez egyedűli biztos mentségünk. Majd meglátják az eskűjökhöz hűtelen tisztek, miként járnak, – kikre egyébiránt nem tartjuk elégnek, hogy az activ szolgálattól fel mentetnek, ki kell őket az országból küldeni, különben még megtetszik, hogy átmennek Jellacsichhoz. Lesznek, kik igy értik a katonai becsületet.
– Perczel Móricz serege hatalmasan szaporodik. 48 óra alatt már hetedfél száz vitéze van. Egy batalion sorkatonát hozzá, s három nap alatt egy ezred hős, lelkesűlt, gyakorlott sereg megy a pártütőknek egy menydörgő megállt kiáltani.
– Ellenben, valami Csorics nevü ember összeszedi a pétervári ezred pártütő legényeit, s a sánczokbeli ráczokkal erősödve akarja Perlaszt visszavenni. – Mészáros úr! ne aludjék ön, mert ha még ez is megtörténik, és Szent-Tamás sincs bevéve, és Kiss Ernő is magára van hagyva, akkor düh és átok fog lebegni, minden magyarnak ajkain.
– Komárom városát nagy szerencsétlenség érte, nagy részét tűz emésztette fel; még a híd, s a dunáni hajók is megégtek. A gyujtás gyanúja a Vilhelm ezredbeliekre van. Ezek igaz, roszban törték a fejöket, szerették volna megszállani Komáromot, de a híd előttök leszedetett, s az égés előtt egy nappal már útban voltak Bécs felé. Nevezetesen Ácsig értek. Mondják, hogy a szőlő hegyekben a pásztorokat öldösék a gyáva orgyilkosok. – Ugyan hogy lehet fegyvert hagyni, az illy emberek kezeiben?
