Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Mennyi erő rejlik egy nagy városban minő Budapest, azt békés időkben nem képzelné senki. Olly sok ezer ember kiállítása uátn kimerűltnek kelle gondolnunk városainkat hadra alkalmas egyénektől, s im a tapasztalás fényesen tanúsítja az ellenkezőt. Perczel Móricz a Zrinyi dicső nevét viselő szabad csapat toborzását tegnap előtt kezdé meg, s már tegnap délelőtt, nem egészen kétszer huszonnégy óra mulva, több hatszáz legénynél állott be soraiba. Most állott be, midőn katonáskodni nem többé cifraság, hanem élet koczkázás. De ki is fogna saját életére gondolni akkor, midőn azt a veszélyezett haza ótalmára nem ajánlani annyit tesz, mint a szolgaság járma alá nyujtani. S ezen hatszáznál több ember közé nincs értve, talán majdannyi porosz herczeg ezredbeli magyar vitéz, kik a beállásra ajánlkoztak, s most, fogcsikorgatva hallják a ministeri rendeletet, melly őket előbbi zászlójuk alá visszahíja. – Szeretett barátink! Vitéz legényei a porosz herczeg nevét viselő magyar ezrednek. Hidjétek nincs forróbb óhajtásunk, mint titeket s minden derék magyar katonát mielőbb nemzeti lobogónk alatt látni harczra készen a hazáért, bár azalatt omlott volna mindig a magyar vér, de ha körülmények, s törvényes rendelet mégis kényszerítenének titeket előbbi zászlótok alatt szálni síkra. gondoljátok meg, hogy becsületes ember zászlója a szív, s hogy hazánk végre is nem azt kérdezendi mi alatt, hanem miért harczoltatok. Maradjatok hívei a magyar hazának és királynak minden helyzetben, s védjétek azt mint magyarokhoz illő, minden ellen bár ki nevében jőjön, s a haza tetteitek után fogja itélni és jutalmazni az érdemet. Van néhány becsületes tiszt soraitokban, hallgassatok azokra, de soha soha arra, ki a hazától el akar tántorítani, mert az ollyan a király ellen is hűtelen. Azért barátok, hazafiak maradunk, míg egymás mellett s egymásért állunk, bár külön zászló lengjen is felettünk. Im tegnapelőtt délbe hagyá el Budát a gránatos zászlóalj maradék része még majd 400 vitéz, zászlójuk a régi volt, de lelkök lángolt a hazáért, büszkék valának, hogy a hazáért harczolhatnak, s hogy nádorunk testőrei leendenek a harcz vészei közt. Derék tiszteiket épen olly lelkesűltség jellemzé, mint a legénységet, s illy derék bajtársak nyomán minden magyar katona indulhat.
– Buda városa hatósága ma felhivást intéz a két város lakóihoz, a holnap kezdendő sánczoknáli egyremunkálásra. Miért mondanók milly szent, milly fontos e munka, ki azt maga nem látja át, nem hazafi. Ha istenünk segít, nem lesz ugyan szükségünk rájok, de készülni kell a legvégsőre, mert elleneink kiirtással fenyegetnek. Buda munkás népét a szüret foglalja el, az most egész évi fáradozása gyümölcsét gyüjti. Első napokban csak 400 munkás kell, később több fog alkalmaztatni. A munka holnap kezdődik, ki benne részt venni akar, reggel 7 órakor jelenjék meg a Szent-Gellértre vivő kocsiutnál, ha lehet ásó, kapa vagy irtóvassal. Hazafiak siessünk minél többen, hogy lankadókat, ha kell, óráról órára pihentek válthassák fel. Egy kéz sem olly gyenge, hogy e munkában részt ne vehessen. Munkára tehát a hazáért.
