N. Becskerek, sept. 13.
N. Becskerek, sept. 13.
Tegnap és tegnapelőtt seregeink ütközetben voltak – ma, épen akkor, midőn e sorokat irom, a katonaság ismét utnak indul, az ágyuk befogva készen állanak, s mi az elhatározó percznek közel létét tudva, az uj vész elhárítását ingerült lélekállapotban várjuk .... A tegnap előtti harcz tére Perlasz és Tomasovácz végvidéki helységek; a tegnapié Aradacz és Elemér Nagy-Becskerekhez igen közel, az előbbi egy fél, a második három negyed állomásra fekvő községek voltak, de hogy a gaz ravaszságot, és hálátlanságot, mellyel e söpredék tömeg a győzőt megcsalni, s nagylelkü, reméleni sem mert kimeletességét undokul viszonozni elég aljas volt, a maga hű képében előtüntessem, néhány napot előre kell forditanom, s ott, hol győző seregünk, a rácz erősséget, azon nagyhirü perlaszi tábort megsemmisítve, a nélkül, hogy a falun tömérdek büneiért boszút állt volna, visszatért, ezen nagylelkü cselekvést követő napokban kell felvennem ujabb történeteink fonalát .... Kiss ezredes ur a perlaszi győzelem után felvilágositással, kegygyel akarván meggyőzni, s lekötelezni a végvidékieket, kiket kimélni a magyar nagylelküség, s még egy ok javaslott, – seregével mindennap betért a végvidékbe, hol a csúszó lakosoktól, az örök hűség hazug nyilatkozataival, és a kiszámitott ravaszság tirádáival fogadtatott. Vezérünknek nem volt elegendő serege, részünkre az elpárolgott szavak tartalmát biztosítani, s igy atyai intések, felvilágosítások után tovább haladt. A tulajdon mindenütt kimélve maradt; a pópák s más izgatók, ha hon voltak is, senkitől nem illettettek, sőt mintha a bizalom kapcsa soha közhöttünk nem tágult volna, az ezredes még csak nem is kérdezősködött a multak felől. Minden más ellenséget, mellyben a becsületérzés utolsó szikráját a gazság nem oltotta ki, ezen emberséges bánásmód lefegyverzett volna, miután a béke annyi nyereménnyel kinálkozik, a harcz pedig annyi vészt, annyi nyomort hozott. De e felizgatott vak tömegre nem hatott a kegy, ők minden magyar kiirtását, és egy szerb királyság létesítését elhatározván, a camarillától támogattatva, czélok elérésére mindent felhasználnak, s míg az nap estve midőn Kiss ezredes a béke küldöttekép köztük megjelent, a hűség nyilatkozatait alig hazudott ajkak, minden szavát Pancsován, az ellenséges bizottmány előtt referáltak. Sikertelen lett tehát a béke-kisérlet, és nem maradt egyéb választás: mint a harcz! Azonban elleneink által megelőzteténk.
Tegnapelőtt egy lovas futár vagtatott Écska felől sebesen végig utczáinkon, azon hirrel: miként a szerbek Perlasz helységében szaporodva, nagy számmal előre nyomulnak. Azonnal riadó doboltatott, a katonaság, és Földváry lelkes zászlóalja a derék pesti ifjuság utnak indittatott. Egy része Perlasz, a másik része pedig Tomasováczra, minthogy itt is megtámadás történt, küldetett. Perlasznál négyszer üzettek el, és négyszer szedvén ismét össze magokat a ráczok, ujra ellenünk fordultak, mig végre nagy veszteséggel Szakula felé szétfutottak, sokan közőlök elhullottak, és egy ágyujok itt is hatalmunkba került. – Részünkről egy ember sem veszett el; csupán egy Mihály-ezredbeli, midőn Perlaszon keresztül ment egy századdal, hogy Titel felől seregünk biztositva legyen, egy ablakból kilövő rácz által megsebesíttetett. Mieink, kik a perlasziak hazug igéreteit, mellyeknek hitelt soha sem adtak, annyiszor halották; és most e galád nép indulatáról meggyőződtek, méltó boszújokat nem fékezhetvén, az elejökbe kerülő ellenség között szórták a halált. Sok elhullott, és Perlasz felgyujtatott. Most tehát minden tekintetben elmondhatjuk: miként Perlasz nincs többé! Tomasovácznál hasonló sikerrel működtek fegyvereink, az ágyugolyók záporként hulottak, de részünkről itt sem sebesíttetett meg senki. A ráczok nagy veszteséggel visszavonulni kénytelenittettek. Perlasznál Kiss ezredes úr, Tomasovácznál Vécsey gróf őrnagy ur valának a vezérek. Épen akkor, midőn a végvidékben az ütközet tartott, midőn minden egyén szolgálatban volt, Eszterházy gr. huszár őrnagy Elemérről futárt küld Nagybecskerekre, miként hátunk megett a szerbek a Tiszán átkelvén, Elemér felé nyomultak. A lakosság megijedt, katonaság Eleméren csekély számmal volt, összes hadi erőnk nem olly nagy, hogy három helyrőli megtámadtatásnak ellentállhassunk. Gyorsan kiküldettek a bihari önkénytesek, egy része azonban itt tartatott; hogy a nagybecskereki nemzetőrökkel a várost védelmezzék. Az ismert lelkes vezérnek, és bátor katonáinknak sikerült a nagy számú szerbeket a Tiszán visszanyomni, és a vészt tőlünk elhárítani. Az ellenség ereje roppant, ők nagy számmal ugyanazon időben három helyt támadnak meg minket, ha vezérök ügyes, s ha tömegökben kitartás volna, a legnagyobb vészbe dönthetnének bennünket. Most sikerült őket visszavernünk; de ha azon arányban, mellyben erejöket növesztik, mi is nem szaporitjuk seregeinket, a vész kikerülhetlen s annyiszor diadalt aratott katonáink, lelkes vezéreikkel, a roppant túlsúlynak engedni kényteleníttetnek. – Most térjünk a más napi ütközetekre:
September 12-ikén korán reggel hir érkezik, miként a Tiszán ismét általkelt szerbek, Aradacz, és Elemért elfoglalták. Nevezetesen Aradaczon mintegy 3000, Eleméren ezren felel lehetnek. Seregeink részint Écskán, részint Tomasováczon tanyáztak, honnan a mindenkori megtámadás várakozásában el nem is távozhattak; mind a mellett egy zászlóalj honvéd, két osztály huszár beküldettek s a már kint lévőkkel együtt az ellenség ellen állíttattak. Aradaczon a 3000 szerb ellen, kiknek mindegyike új császári királyi fegyverrel volt ellátva, csak százhúszonöt Don Migueli és egy század Hannover huszár harczolhatott, s minthogy a tér minősége végett lovasság eleinte nem használtathatott, a borzasztó száma ellenségnek, csak két csekély századot szegezheténk ellen. De a mi hibázott számban, kipótoltatott lelkesség, bátorság és vezéri ügyesség által. Illyeneknek képzelem én a világ-hódító Napoleon seregeit, illyeneknek a vitézeket, kiknek örök dics-szobra a világtörténet érczlapján felállíttatott. A roppant számú ellenség megveretett, útja elzáratott, 3 ágyúja, és egy kis sajka tarczkja hatalmunkba került, mintegy kétszáz puskát, és lőport kaptunk, ugyszinte 80 fogolyt, és 300–400-an közőlök részint a faluban, részint kün a sánczban holtan hevernek. Közőlünk egy sem sebesíttetett meg!! mind a mellett, hogy annyi puskákból, és ágyúkból szórhatták katonáink közé a halált! Ez gyönyörű diadal volt, méltó hogy vitézeink dicsőségére örökíttessék!! Appel Don-Migueli őrnagy egy maga 42 fogolyt szerzett. Éljen a derék, a lelkes őrnagy! illy főtiszt rugony vitézeinek a lelkességben, a bátorságban!!! Eleméren a szerbekKiss Ezredes úr kastélyát elfoglalván, a fényesen ékesített palotában, egy vandal nép dühével mindent, mit a művészet remek gyanánt előállitott, szétzuztak, szétdaraboltak, néhány németet megöltek, egy ott lévő orvost, öt gyermek atyját agyonlőttek; s midőn seregünket közelíteni látták, megszöktek. Ezen nap Nagy-Becskerekre a legborzasztóbb volt, nem képzelhetenk, hogy illy csekély erővel, annyi ellenségen diadalmaskodni a legnagyobb lelkesedés mellett is lehetséges legyen. Katonáink itt a hihetetlenséggel határos vitézséget tanúsítottak, s joggal hiszem: miként a haza e derék harczosokra kiterjesztendi figyelmét. Soha még Bánság és Nagy-Becskerek illy vészben nem forogtak, Kiss ezredes és vitézeié az érdem, hogy elhárítva van!
Csemegi.
