Pozson újjászületésének szép napjait éli.
Pozson újjászületésének szép napjait éli.
Azon város, melly a martiusi napok eredményeit olly közönyösen fogadá, mintha azoknak nagyságát nem volna képes felfogni: az ottani német lap szerint, lerázva magáról a régi port, új ember, s a szabadság lelkesűlt hőse gyanánt áll. Meggyőződött végre arról, hogy a bécsi reactióval, e kigyófajzattal tartania nem szabad, hanem, hogy német nyelve daczára, lelkestűl, testestűl magyarnak kell lennie. Nem tagadható ugyan, hogy találkoznak még fekete-sárga reactionariusok, nem ugyan a munkás, az iparos osztályban, hanem ezek azon henye munkakerülő tartuffe-ek, kik mitsem tanultak, mitsem tesznek, kik buta koponyájokban egyéb gondolatnak helyt sem engednek, minthogy a jó ügyet, szabadságot megbuktassák. De ismerik itt a naplopókat, s részint azért, részint pedig butaságok miatt nem lehetnek veszélyesek. Azon elvekkel, miket titkos tanácskozásaikban, sétatéren, vasuti pályaudvaron összebújva fejtegetnek, s azon álhírekkel, mellyeket kürtölni ügyekeznek, Insbruckban és Coblenzben igenis, de Pozsonban nem lehet többé boldogulni. Menjetek oda – mond a nevezett lap – esküdjetek az össze, lopjátok ott isten napját, s irjátok meg azoknak, kik benneteket küldtek, hogy azon pénz el van vesztve, mellyen itt tartottak, és hogy eszetek sokkal rövidebb, semhogy itt proselitákat csinálhassatok. – Pozson, sept. 9kén, az országgyülési küldöttség színe előtt, felszólítás nélkül egyhangúlag olly erélyesen nyilatkozott, hogy Schönbrunnig meg lehetett hallani. És Pozson elfoglalta azon helyet, mellyet a magyarországi városok közt érdemel.
– A P. Hirlapnak ezt irják Pozsonból: Soha és semmi alkalommal sem láttúk Pozson lakosait olly ingerültségben, a felindulás olly állapotában, mint az országos küldöttség visszajötte után. És pedig ezek azon pozsoniak, kikről idegen lapokban azt szokták mondani, hogy ők sem hidegek, sem melegek, sem feketék, sem fejérek, hanem megrögzött ó-osztrákok. De még a féreg is felgörbül, ha rátaposnak, és maga a legjobb érzelmű, békét szerető ember sem hagyja a rajta elkövetett igazságtalanságot magán elkövetni, hanem védi magát elnyomója ellenében. Az igazságos ügybeni részvét sehol, még tiszta magyar helyeken sem lehet őszintébb, és a nemzeten elkövetett méltatlanságot sehol mélyebben, mint itt, nem érezik.
