Késmárk, sept. 18.
Késmárk, sept. 18.
Tegnap vettük a ministerelnöki sürgönyt, mellynek az egész országban toborzás rendeltetik. Mindjárt az nap délután kezdetett meg az, nagy lelkesedéssel és nagy sikerrel, mert e kis városkában rövid idő alatt 21 csapott fel! – Pedig itt a felföldön, a német és tót népség közt, még folyvást nagy idegenkedés van a katonáskodás ellen, s illy honszeretetet és lelkesedést nem mertünk feltenni róla. A megye részéről is, ha czélszerű intézkedések történnek, bizonyosan nem lesz siker nélküli a toborzás. – Ugyancsak tegnap bucsúzott el tőlünk azon 10 önkénytes, kiket a város állított ki, valamint a helyben levő nőegylet által kiállított 2 önkénytes is. Ezek kiképezésére nagy szorgalmat fordított lelkes nemzetőri kapitányunk, Demiány Ödön, ki átalában a legnagyobb buzgóságot fejti ki, a nemzetőrség betanitásában is. Igen jól begyakorolva s nagy lelkesedéssel mentek rendeltetésök helyére az önkénytesek. –
Itt is nagy benyomást tett a magyar küldöttség ocsmány fogadtatása a királynál. De épen nem leverőleg, sőt inkább lelkesitőleg hatott; mert immár le van rántva a bécsi camarilla és ministerium álarcza, tudjuk legalább hányadán vagyunk. Nyilt ellenségtől nem félünk, s midőn a camarilla nyiltan fellépett, kevésbbé félelmes, mint midőn titokban szőtte ármányait. Most akár tiz Jellacsichot üthet lovagjává, nem félünk tőle. A szabadság után törekvő nemzetektől igy biztos segedelmet várhatunk, mert lehetlen, hogy azon ármányok láttára, egész Europában minden becsületes kebelben fel ne forrjon a vér. – Illy gondolkodás, illy lelkesedés, azt hiszszük, nem csak az ország hideg szélein van, hanem minden becsületes magyarban is lobog az, azért még eddig megfoghatlan előttünk a nemzeti gyülés, s az ujból felmerült magyar kormány politicája. Miért volt hát azon ministeri crisis comoediája. Nem lehetett volna-e a nem honmogén tagokat a nélkül is kilépetni a ministerségből? – S minek még most is parancsot könyörögni a királytól, vagy mivel ő beteg levén, alig tudja, mit tesz, nem tudom kitől, a végett, hogy Jellacsich kitakarodjék az országból. Hát egy két hét alatt nem lesz elég kar, őt akármelly részében az országnak szétzúzni, a maga horvátjaival együtt? Mit ér a nyilt parancs: ha titokban ellenparancs adatik neki? mit ér őt a király által hivatalából kitétetni: ha aztán a magyar ministerium tudta nélkűl ismét behelyeztetik méltóságaiba? Hát még sem akarnak határozott lépést tenni, még mindig akarjuk folytatni azon gyáva, ingadozási és simogatási politicát? Akarjuk-e tökéletesen lelohasztani a lelkesedést ama féllépéskékkel, mellyek egy égő csürt sem képesek megmenteni? Mikor fogunk már a parlamentaris kormány hatalmába és méltóságába jutni? avagy most is joga van a királynak vagy körzetének a törvényjavaslatok szentesitését megtagadni vagy elhalasztani? Kinek akarja ő felsége a törvényjavaslatokat elébe terjeszteni, hogy észrevételeket tegyen: hát lehet-e más tanácsadója, mint a magyar ministerium? – S ha ő beteg, nem kormányozhat: hogy tehet észrevételeket, hogy adhat parancsokat? – Ezek mindolly kérdések, mellyek megoldását várva várjuk. – Batthyány ujonnan ministerelnök, tőle most reméljük, hogy félnapig nem fog antichambrirozni, mig bebocsáttatik s nem válasz adatik; – tőle várjuk, hogy határozottan fog föllépni, a nemzeti gyülés sept. 4-ki határozata szerint eljárni. A gyávaság dönt sírba, melly a cselszövés és gazság ellen nem merészel nyiltan föllépni. – Hunfalfi János.
