A september 28-kai pesti eseményekhez adalékul:
358A september 28-kai pesti eseményekhez adalékul:
Miként tudva van, gr. Lamberg már az előtti nap megérkezett Budapestre, s azonnal értekezésbe tette magát az itteni katonasággal, mellynek már parancsokat is osztott ki.
Sept. 28-án, a véres napon, mint már lapunk előbbi számában megirók, a nép közt elterjedvén híre, hogy Lamberg itt van, több ezerre menő tömegben rohantak Buda felé; itt a nemzetőrség riadóval doboltatott össze, a várbeli fő őrhelyen levő két ágyú közé egy cseh pattantyús kiállittatott. – Gr. Lamberg Hrabovszky várparancsnoknál levén előbb, a nép megrohanta Hrabovszky szállását, s csak kevésben mult, hogy ő is áldozatul nem esett, – csak néhány ismert népszerű férfinak sikerült, a katonai főkormányzónak életét megmenteni. A nép dühét ennyire felizgatva még soha sem vala alkalmam tapsztalni. A hidon végig menve, egy csapat fennhangon éneklé: „Még ma megöljük, még ma megöljük.” – Más csapat kaszáját a kövekhez köszörülvén fennen villogtatá.
Utközben megtámadák Ürményi koronaőr kocsiát, gondolván hogy abban gr. Lamberg ül, mert, mint mondják, hasonlítottak valamennyire egymáshoz; de miután a koronaőr megismertetett, bántás nélkűl eresztetett.
Jött nem sokára Lamberg egy bérkocsin, már itt a tömeget feltartóztatni többé nem lehetett, egy döféssel nyakán megsebesittetvén, s kocsiából lerántatván, kérte a népet, engedjék meg neki Kossuthtal szólhatni, vagy a képviselő házba mehetni, de a nép tartván attól, hogy ekként kieresztve az elfogottat körmei közől, majd a nép embereinek lehet bántásuk, vagy az országgyülés fog szétoszlattatni, a kérelemre nem hajlott, hanem szurták és vágták mindenfelől.
Szemtanú mondja, hogy gr. Lamberg egy sorezredbeli katonát szólított volna fel segitségére, „Fiam” ugymond, „te is katona vagy, én is, legalább te védelmezz ezen gaz nép dühe ellen.” Mire a katona azt válaszolá: „Igenis, én is katona vagyok, de hazámat jobban szeretem, mint olly árulót, a minő az ur.”
Megkisérték mégis néhányan Lamberget ótalmazni, mondván: „Vigyük inkább fogságba, s majd aztán számolhatunk vele.” De ez sem haszhált, a nép bosszúja tetőpontra hágott, s Lamberg agyonszúrva vérében feküdt. Ezzel a kaszások egy része a képviselők házába ment, tudtul adván annak a történteket, de ott e tettre kimondatott a roszalás. Az alatt a tett helyén maradtak felránták a megholt testét, s elhurczolák a Károly-kaszárnyába, hol később készületek tétettek felakasztására, de néhányak közbejövetele ezt megakadályozá.
A megholtnál talált véres irományok tartalma a képviselő házban az elnök által elmondatott. Ezek szerint, Majláth György országbiró kir. helytartóul volt kijelölve: de kinevezése ministeri ellenjegyzés nélkül levén – mint biztos adatokból tudjuk – az országbiró már előbb kimondá, hogy ő e hivatalt így el nem vállalhatja. – Az irományok közt volt egy rendelet is, miszerint az országgyülés decemberig felfüggesztetik. Mi azonban a camarilla nyelvén alighanem teljes feloszlatást jelent.
Estére a Lamberg holtteste egy kórházba vitetett.
Ugyancsak estére a város kivilágítása rendeltetett, de nem azért, mint némelly reactionalis urak mondák, mintha a nép örvendene e napnak, s örömvilágítás rendezett volna, nem, hanem mert estére összeütközéstől lehetett tartani, s illy esetben szükség a várost kivilágítani.
Egyszerre érkezik néhány hajó felülről, valaki azt hirli, hogy jőnek a Lamberg katonái. Rögtön ismét mindenki fegyvert ragad, a nemzetőrség a város térein felállíttatik. A dunapart ágyúkkal elláttatik.
Ugyanekkor a Budapesten szállásoló porosz herczeg nevét viselő ezred tisztjei feltűzve a nemzeti kokárdát, legénységök harczias szellemét lecsillapítani többé nem tudván, elhatározottan kijelenték, hogy ők készek Jellacsich ellen indulni, s azonnal elegendő kocsik rendeltetvén a katonaság alá, ez még az éjjel megindult a fehérvári táborba, hogy a pártütő Jellacsich elleni seregünk számát szaporítsa.
