NÉHÁNY BIRÁLÓ ÉSZREVÉTEL A BÉCSI POLITICÁRÓL.
NÉHÁNY BIRÁLÓ ÉSZREVÉTEL A BÉCSI POLITICÁRÓL.
(Folyt.)
Láttuk már és épültünk, hogy a magyar király Erdélyországtól a részeket Magyarországhoz visszacsatoltatta, de az erdélyi nagyfejedelem erősen tiltakozott ellene, s győzött a magyar királyon.
Az 1848-diki törvényeket helybenhagyja a király. De íme Jellacsichnak tetszett – mert mindegy, akár mint zsoldos tette, akár önindultából – Magyarország ellen berzenkedni, s ő el nem ismeri a törvényes hatóságot. Még több. Egy gaz ráczpap fellázítja a szegény népet, elvaditja, hazudságokkal elvakítja; a nép segittetve a császári királyi tisztek áltál, s a határőrzőket magához véve, pusztít, ront más népet. S miért? Tán ezen szegény emberek vétettek a törvény ellen? Nem, oh nem; ők fizették adójokat, adták katonául fiaikat: de minthogy az 1848-diki törvények a bécsi gazoknak nem tetszettek, tehát ők vérzenek, – a király parancsára, királyi fegyverekkel, királyi emberek által végeztetnek ki!! Mind erre az emlékirat azt mondja, hogy az új helytelen törvények okozzák, és adja ezen gyönyürű kilátást, miszerint azután is többször fognak illyenek történni. – Lehet-e jobban gyülöltté tenni a királyi méltóságot?
Junius 10-ikén a király vizsgálat alá helyezi Jellachichot, s megfosztja minden hatalmaitól. Természetesen a bán nem engedelmeskedik, sőt fegyverhez készül: mert mit a király jun. 10-én aláirt, azt tőle kicsikarták, mint kicsikarták az 1848-iki alkotmány-javítást is. Sőt a királyi család tagjai tisztelettel fogadják az embert, s benne istápot szemlélnek. Ellenben a nádort piszokkal illetik Zágrábban, ki pedig, azt hiszem, ünnepélyesebben tétetett volt ott hivatalba, mint Jellachich. Ugyan micsoda szerepet játszott itt a király?
Az idők perczci a multnak tengerébe hullának: Radeczky visszafoglalja Milánót, és már a király is másképen szól: szól, de minden törvényes idom nélkül. Valljon mikor törvényesen szólott, addig kicsikarták tőle a parancsokat s helybenhagyásokat, mihelyt pedig törvénytelenül szólott, azaz felelős ministerium mellözésével, azonnal szabad akaratból nyilatkozott? Im ezt tanitja a bécsi czimboraság, jegyezzétek jól meg, népek, kik Austriában és Austrián kivül laktok, jegyezzétek meg kivált ti, kik most csak vak eszközei vagytok a zsarnokságnak; királyotok 1848-ban nem szabad akaratból nyilatkozott, valahányszor a törvény megszabta formák között nyilatkozott: ellenben szabadon nyilatkozott, mikor a törvényes korlátokat megsemmisíté. Ezt tanítja a bécsi czimboraság, s azt hiszi, a királyi széket támogatja, Felségsértési bűntettet követ el, mikor azt tanítja.
A király aug. 31-én többi között megparancsolja a magyar ministeriumnak, hogy minden hadi készületektől Horvátország ellen álljon el, s mondja, hogy ezt egyúttal („zugleich”) Jellachichnak is megparancsolta. September 4-ikén Jellachichot megdicsérvén, visszahelyezi hivatalaiba, s elvárja tőle, hogy azután is akként fogja szolgálni, mint addig. Ilyen parancsról, miszerint ő is a hadi készülettel hagyna fel Magyarország ellen, egy szó sincs benne: pedig kellene ott lennie az aug. 31. mondattak szerint. Tehát nemcsak hogy törvénytelen lépésekre kényszeríti a bécsi udvari cselédség (camarilla) a királyt, hanem még hazudságot is mondat el vele.
Jellachich beüt az országba; a nádor táborba megy ellene, megbizatván a törvényhozó testület által, hogy ha lehet, a horvátokkal egyezkedjék. A király érte megdicséré a nádort, de Jellachich mindegyre előre nyomúl. Még előbb Batthyány Lajos úgy ajánlkozik ministeriumot alakítani, ha a király Jellachichot az országból kiparancsolja: erre a király azt válaszolta, hogy ezen feltételt még nem teljesítheti. Ki nem látja, hogy a beteg király ugy ir és beszél, mint azt az udvari cselédség akarja? Mert miután mind nálunk, mind Austriában felelős ministerium van, mind azt, mit a király ministerium mellőzésével tesz, az udvari cselédség teszi. –
Még 26-án falragaszt olvastunk, mellyben Batthyány tudósítja a közönséget, hogy ő Felsége mindenek előtt a békét akarja törvényes úton helyreállítani – meglátjuk majd ezen törvényes útat. Eddig a bécsi czimborák a felséggel rút játékot űztek, azt törvényszegővé, sőt nevetségessé telték. Utóléri-e azokat az igazság büntető karja?
S ti, austriai németek, ti románok, azt hiszitek-e, hogy Bécsben népi szabadságok tiszteltetnek? Másszor a historiára hivatkoztam volna – most elég a napi eseményeket szem előtt tartanotok! A bécsi czimboraság a panslavokkal szövetkezett, ennek árulja el az uralkodó családot és bennünket! – Hunfalvi P.
