Budapest, oct. 6.
Budapest, oct. 6.
Folyó hó 2-án mint futár a Komárom, Győr, Veszprém és Somogy megyei kormánybiztos urakhoz utazván, Győrig minden közlésre méltó észrevétel nélkül eljutottam.
A mint Győr városába értem, az utczán fel s alá járó polgárok aggodalomteljes vonásaiból rendkivüli esetek előfordúltát lehete következtetnem.
Nem is csalatkozám, mert az első ember, kivel szót váltottam, tudtomra adá, hogy Jellachich táborával pár óra mulva Győr városát elfoglalandja. Többeknek aggodalmait is hallám, kik roszalak Zichy Otto őrnagynak rendelkezését, melly szerint Győrből az erőt kivitte, s olly messze telepitette le, hogy ha Jellachich seregeink által hátulról megtámadtatnék, semmi akadályt nem találván maga előtt, oda vonúlhat, hová szándékozott.
Délután egy óratájban indúltam ki Győrből, Pápára utazandó. Útközben csapatokkal találkoztam, mellyek körülfogták szekeremet, s kérdezősködtek, hogyan van az, hogy Jellachich rablóbandája sértetlenűl vonúl keresztül az országon, semmi akadályt nem gördítenek utjába, s szabadon zsarolja és raboltatja a népet? fájdalom nyomúlt szívemre, mit eltitkolni törekedve azzal vigasztaltam szegényeket, hogy isten az igazakat nem hagyja elnyomni; eljövend az idő, mellyben a búkönnyek örömkönnyekké változnak, bizzunk ügyünk igazságaiban, s az aggodalmak helyett jó reménynyel erősítsük lelkünket.
Pápán átadtam Hunkár Antal kormánybiztos urnak az utolsó levelet. Utasításából a legbiztosabb úton Komárom felé vettem útamat, azon helységeken keresztűl, mellyeken Jellachich rablócsordája keserű nyomokat hagyva maga után, s a nép átkától kitértetve átvonult.
Maguk Jellasich generalisai s tisztei arczpirulással nyilvánították, hogy megunták már s szégyenlik ezen rablócsapatot vezérleni, melly csordát a legnagyobb fegyelem mellett sem képesek zabolázni, miután nem levén zsoldjok és öltözetük, jogosítva érzik magukat a rablásra.
Fájdalom, azon rablóbanda vezérei s tisztei között tős gyökeres s tiszta magyar hazaárulókra lehete ismerni.
Ugyanezen vonalban egy megyei főbírót három rabló horvát meglepett, s miután megvendégeltettek, közőlök egy zágrábi ügyvéd* kirántván nagy kését, a főbirónak esett, s azt követelésekkel halmozta.
Kár, hogy nevét nem tudjuk ezen gyönyörüséges ügyvéd urnak, hogy az Agramer örömére közölhetnők. – A szerk.
A főbíró ezen latrok által magát küzdés közt az ultczára szoríttatá, hol néhány izraelitának, kik a jelenetet először vették észre, sikerült a zsiványokat le-, s az oda tódult nép segitségével agyonverni. – Számtalan illy prédára kicsődült rablót agyonvertek már a felbőszült lakosok. – Salamon Sándor.
