Gönyő, oct. 5-kén.
Gönyő, oct. 5-kén.
Ugy látszik, hogy önök nincsenek még az e tájon történtekről teljesen értesülve, mert csak annyit tudnak, hogy Jellachich megszökvén seregével Győrnek szaladt, de midőn önök e hírt vették, már akkor a rabló csoport Győrben volt, talán tudósították önt a szegény györiek, én csak annyiban kivántam önt sietve értesíteni, mennyiben soraim újabb adatokúl szolgálnának. Folyó hó 2-kán azon hír terjedt itt, hogy seregeink levervén Jellachich csordáját, azt Mórnak kergetik, mi mindnyájan örvendettünk, s fegyvert ragadva különféle helyekre parancsollattunk; azonban a dolog nem úgy volt; mert a fegyvernyugvás alatt gyalázatosan megszökött harambasa, az osztrák camarilla fogadott hóhéra, Jellachich drága személyében egész seregével Kis-Béren termett, a nagy eső miatt tovább nem mehetvén. Másnap oct. 3-kán hajnalban fölkerekedvén, Ászár, Mező-Örs, Rét-Alap és Pér helységeken keresztül, esti 5 óra felé Győr alatt volt, magával hajtván tömérdek gulyát és fogatokat, s az átvonúlt helységekben placátokat osztogatván. Nincs szó, melly kimondja, nincs toll, melly leírhassa azon réműlést, mellyet ezen vadcsorda érkezése a lakosok közt okozott; mindenki
ügyekezett marháit, juhait félrehajtatni, holmijét elrejteni, a Duna melletti lakosok Sziget és Csallóközbe vonúltak, magokkal vívén minden élelmi
szereiket, marháikat, sőt voltak, kik sertéseiket honn leölvén, a Dunán ugy czipelték át. Méltó köszönetet érdemelnek a derék Néma, Füss s egyéb helységbeliek, kik a menekvő öregek, nők s gyermekeknek segédkezet nyújtva, azokat testvérileg fogadták.
Oct. 3-ka a mint nevezetes, ép olly szomorú emlékű nap a 390győrieknek, Győr falai közt századok óta nem volt illy rablócsoport, a sereg bevonúlása éjfélig tartott, ellepvén a kül- és belvárost, s Szabadhegy helységét. – Jellachich a püspöki lakba fészkelte magát, s parancsait onnan osztogatta. Vad csordája megrohanta a házakat, boltokat, pinczéket, iszonyú pusztítást tőn a kertekben, burgonyaföldeken; az utczákon tüzet gyújtott, feltüzelte a kapukat, kerítéseket és élőfákat. Oct. 4-kén híre terjedt, hogy győztes seregünk utánok nyomúl, erre a horvátok fölkerekedvén, a fenyegető parancs mellett megrendelt 500 kocsi fogatokon Abdán át Ötevénynek vonúltak, mondják, hogy a bán Bécsbe siet, bódító seregeit a camarillának bemutatandó; a bécsiek előre örvendhetnek e látogatásnak.
Mit ezen seregről, melly magát császárinak nevezi, már mondottak, csakugyan való, azt le sem irom, annyit mondhatok, hogy Magyarország a tatárjárás óta hasonló csordát még nem látott. – Seregeink egy része ma már Kis-Béren van; csak utánok az e vidéki nemzetőrség útnak indíttatott, hogy az összes hadsereggel egyesüljön. – X.
