Versecz, sept. 24-ikén.
Versecz, sept. 24-ikén.
Többször olvastuk már e lap hasábjaiból Blomberg ezredes machinatioinak hírét, nem mulaszthatjuk el azok végét és meghiusíttatását a közönséggel tudatni.
Sept. 22-én városunk veszélyes állapotáról értesült kir. biztosunk Vukovics Sebők megérkezvén Blomberg ezredessel, miután ő már reggel óta elleneink lagerdorfi táborában mulatott, nem beszélhete, s erélyességét csak arra fordíthatá, hogy ágyúinknak a dsidások általi elvételét meghiusítá.
Reggeli 10 óra tájban ugyanis a dsidás sereg városunknak az ellenség felé fekvő részén felállíttatván egész csendben készült ágyúinkat kivinni, a polgárság ennek láttára a jelenvolt kir. biztost kérdezé, mi tevő legyen; mire ő felelvén, hogy miután az ágyúkat Versecz városa számára eszközülte ki, ahoz Blombergnek semmi joga, s hogy az ágyúkat ki ne adják; az egész nemzetőrség fegyverre kelt az ágyúk elébe; a dsidás urak erőszakot akartak ugyan használni, de számolásuk rosz volt, mert derék Seydl Ferencz Rukavina főhadnagy, a lövetésre parancsot adni megtagadá, s egyébként is a nemzetőrség parancsnokának tüzelni készülj parancsára visszarettentek. Sok volna még előadni azon cselszövényeket, mellyeket, még a kir. biztos személyének letartóztatását is megkisértvén, elkövettek.
Délután 4 óra tájban érkezett vissza Blomberg ezredes 8, a városból kicsalt és kezesekűl letartóztatni szándékolt polgárral a rablók táborából, magával hozván egy Mayerhofferrel, és valami Zsivanovics Dömötörrel, a pancsovai szerb bizottmány elnökével kötött szerződést, a városnak ellentállás nélküli feladását tárgyazót. Ez a még akkor is felhozott fegyverrel a dsidásokkal szemközt, az ágyúk őrzésével elfoglalt 1500 nemzetőrnek kihirdettetett, kik azonban e szemtelen iratot és kivánatot visszautasították. Damaszkin István itteni főszolgabiróval együtt, Blomberg ezredesnek minden illyféle lépései iránt óvásukat és tiltakozásukat eleve kinyilatkoztatták.
Másnap délután látván Blomberg és tisztei, hogy alávaló cselszövényei a lakosok hazafiúságán megtörnek, a városból kivonult, kicsalván magával, az ellenségnek hátulról jöttét állítva, a harafi szellemű Rukavina és székely vitézeket, s a várostól egy óra járásnyira előőröktől körülvéve, táborba szállott.
Azonban még itt sem élvezheték nyugalmukat tökéletesen, itt sem örülhettek, hogy a segélyöktől megfosztott várost a rablóit kezeibe játszandják, mert későn este érkezett meg Vukovics kir. biztos által kieszközölt hadi kormányszéki parancs, melly őket Makóra! a gyalogokat pedig (kik egyébkint is magok közt előre elhatárzák, hogy a várostól többé egy lépést sem távozandnak) itt maradni rendelé, s igy végre másnap reggel egy keservesen kikínzott hideg éj után eltakarodtak, miután sikeretlenűl igyekeztek gyalogságot a parancs iránti engedelmességről s szivök kivánatáról lebeszélni. Hála istennek! Most ismét felüdülünk; mintha tisztább volna a levegő, melly ezen kigyófaj jelenlétével megfertőztetett, csak a körülöttünk fekvő falvaknak – lovasság hiánya miatt meg nem gátolható – gyujtogatása aggaszt bennünket. Igaz ugyan, hogy Blomberg 4 századával azon vonalon megy Makónak, de a lángok folyvást szaporodnak, mit is lehetne várni olly parancsnoktól, kinek előcsapatai kivonulnak a falvak egyik részén, látván a másikon 50–60 rablót bejőni. Sok szerencsét kívánunk a makóiaknak; ha a gyujtogatók és rablók még oda nem jutottak, ezekkel bizonyosán megkapják; vandalismusuknak gyönyörű példája a kaszárnya és egyéb lakhelyeik; de tőlünk is van emlékök, hisz elvittek magukkal 8–9 lovat s egyéb aprólékokat. Reményljük a ministeriumtól, hogy ezen fizetett árulókat hazánkból minélelébb eltávolítja.
Örvendünk, hogy illy gazságok leirása után a fehértemplomi 9-ik honvéd zászlóalj lelkességét, vitézségét van alkalmunk újonnan kiemelhetni, s az olvasót meggyőzni arról, hogy van még felettünk egy igaz ügyünket védő hatalom, mellynek ótalma alatt hazánk szabadságát, függetlenségét, önállását kivívandjuk, s elleneink ármánykodásait megtörendjük. Ők ugyanis hallván állapotunk súlyosságát, kiindultak elleneink háborgatására; s csak két ágyúval ellátva támadák meg három részről, Maderspach, Rácz, és Blicz vezénylete alatt, elleneinket, s kiverék őket a néhány nappal ezelőtt, természetesen a dsidások árulása által elfoglalt Jám, Kustily és Wojvodincz, strategiai tekintetből igen alkalmas fekvésű helységekből.
A derék tüzérek is gyönyörűen viselik magokat, lelőtték a rablók három ágyúinak parancsnokát, kinél igen sok levelek találtattak, mellyek Blomberg ezredesnek bizonyosan nyakát szegendik, elesett még ezen kivül 2 más rabló parancsnok, és egy ágyújok használhatlanná tétetett; többi halottaik nem tudatnak. Részünkről sem sebesült, sem holt nincs. Isten adjon hazánknak minél több illy győzelmet, s védve leendünk. Reményljük, hogy rövid idő mulva tökéletesen megnyugtató hirekkel szolgálhatunk. Skublics Rafáel főhadnagy, jelenleg a verseczi nemzetőrök parancsnoka.
