Aradról is gyönyörű dolgokról tudósíttatunk.
Aradról is gyönyörű dolgokról tudósíttatunk.
Az ottani várparancsnok gazsága már nyiltan kitört, s hazánk szivébe vakmerősködött testvéreinket rabló szemtelenséggel megtámadni. Kebleinken melengettük a mérges kigyókat, hogy bennünket hálátlanúl megmarjanak. De halljuk a tényeket, mellyeket az „Arad’ czimű lapból kölcsönözünk. A mult hó 30-kán hozott azon határozat, melly szerint az áruló Blomberg által visszavezérlett dsidás ezrednek a városban levő osztálya 48 óra alatt kiparancsoltatni rendeltetett, a debreczeni, békési és helybeli nemzetőrök által czéloztatott foganatosíttatni. Miután a várparancsnok becsületszavát (?) adta, hogy az uhlánok és leiningerek legjobb renddel fognak a városon átvonúlni, seregünk hatósági parancs következtében 2 órakor hazaoszlott. A leiningerek csakugyan renddel vonultak a várba, az uláhnok azonban Maros vizén keresztül keresték meg a fészket. Oct. 4-kén a várparancsnoktól levél érkezett a hatósághoz, mellyben 24 óra alatt nyilatkozatot kér, valljon a császárral tartunk-e, vagy a provisorius kormánynyal? Estve közgyülés tartatván, határoztatott, hogy a parancsnoknak laconic adassék tudtára, mikép a város közönsége ő parancsnokságának ugyan felelősséggel nem tartozik, annyit azonban nyilvánit, hogy Ferdinandot királynak ismeri, s az általa szentesített törvények szigorú megtartásához ragaszkodik.
A gyülésben nagy zavar támadt, mire azon hír szolgált alkalmúl, mintha Berger a várost ostromoltatni akarná, mivel a hatóság a tegnap átvonúlt katonaság málháit és töltényeit megvizsgálás végett egy időre letartóztatá. Ezt valami gazember a parancsnoknak elferdítve bejelenté, mire az pár ágyút elsüttetett. A nemzetőrség gyülekezett, a harangokat félreverték, mig egy dsidás hadnagy békekendővel jött a városházhoz, a parancsnok nevében engedelmet kérve a lövésért, s a töltények kiadásáért esedezve. Kérelme teljesíttetvén, a zavar lecsillapodott. Oct. 6-kán a várparancsnok levele miatt, mellyben a nálunk levő 6 ágyú átadását, s a honvédeink közé állt sorkatonák visszaküldését, s Márány őrnagy seregének a városból kiutasítását sürgeti, közgyülés tartatván, megiratni határoztatott, hogy a kérelem nem fog teljesíttetni, s a város magát illyen levelektől megkíméltetni kéri. A város torlaszoltatik, a Maros partját sánczolják, s a védelemre készen áll 600 debreczeni önkénytes életre halálra, 400 békési, 200 pécskai nemzetőr, a honvédek naponkint szaporodnak a sorkatonák és dsidások által is, kik a várból fegyveresen szöknek át.
Oct. 7-kén hajnalban ágyúdörgés hallatszott. A várból egy sorkatona a honvédekhez akarván átmenni, a várőr lelőtte, mire ágyúdörgés viszhangzott. Ugyane nap legújabb gyanánt irja a nevezett lap: Berger várparancsnok ma déli 12 órától délutáni 1 óráig városunkat ágyúztatta; kár és személyes sérelem tudtunkra kevés történt; a várbeli készületek azonban városunkat iszonyú veszélylyel fenyegeti.
