Kolosvár, nov. 1-jén.
Kolosvár, nov. 1-jén.
Báró Vay Miklós k. biztos mult hónap 13-dikáról tevé meg rendeletét a tartományi főbiztosságnak s kincstártanácsnak Szebenből ki- s Kolosvárra beköltözése iránt (I. e lapok 98 sz.) E hazafias intézvényének – bár a foganatosítására kitűzött nyolczadnapi határidő kétszeresen is eltölt – eredménye legkisebb részben sem levén, óhajtandó, hogy a tisztelt k. biztos úr azon hivatalokat új személyzettel is rögtön állítsa fel Kolosvárt. Én legalább úgy hiszem, hogy főkép akkor, midőn a magát pártütésre fölhasználtatni gyáván oda engedett Puchner Antal oct. 18-dikai proclamatiójával az erdélyi kerületben működő k. biztosok tekintélyét bűnösen aláásni megkísérté: a k. biztos úrnak nem csak maga, hanem törvényes alapokon fenálló kormányunk s a magyar állam iránti kötelessége is ama rendeletéhez kolompúl függesztett szavait ferfiasan beváltani! – Egy Szebenből tegnap érkezett s b. Vay Miklós úrnak is legott bemutatott magánlevél Puchner Antal tervét szóról szóra ekkép vázolja: „Minekutána a szebeni polgárság, vagyis az egész szászság és oláhság (ámbár már megbánták) a manifestum következtében magokat katonai törvény alá vetették: most kényszeríttetnek a főhadi kormányzó kemény parancsolatából Kolosvárra indúlni a gránátosokkal, az ottani cassák kézhez vétele s a gubernium átköltöztetése végett.” Bizony, bizony! előbb-utóbb is Puchner uram róhatná fel magának érdemül a mi felséges táblabíróságunk deportatióját, ha illy tervnek embere tudna lenni. Azonban az itt keletkezhető aggodalmak enyhítésére sat. levéliró úrnak válaszúl megsúgjuk, hogy vagy két ágyúüteg útban van ótalmunkra ..., nem ugyan Gyulafejérvárról, honnan a kir. kormányszék útján olly kifejezéssel kértünk vala korábban, miszerint ebbeli folyamodásunk megtagadását a főhaditanács honárulása jeléűl kivánjuk tekintetni; hisz Puchner s a kormánya alatti suprema armorum praefectura illy dilemmába szorítva mért is titkolták volna húzamosabban is, hogy a gaz camarillának zsoldjában állanak, s az erdélyi reactiónak ők teszik egyik gyúpontját?! Gyulafejérvárról tehát, mint mondám, nem kaptunk ágyúkat, de igen a fővárosból, honnan az első szállítmány ma délre bizonynyal megérkezik, mint meg a második is legfölebb holnapután. E kivűl a székelységet ide nem számítva, Bihar megyéből, Kalotaszeg helységekből s a szomszéd megyék magyar vidékeiről bármelly perczben husz-huszonötezer lélekből álló jól fegyverzett segedelemre számíthatunk, mig helyben Kolosvárt is több mint tizezer nemzetőr begyakorolva áll készen farkasszemet nézni a dominus Puchnerrel. Jövel tehát volt nagy fejdelemségünk utósó hongyülésének királyi biztosa, Puchner Antal! ki csupa ingyen kegyelemből úgy felmagasztaltattál Kolosvárt: illő, hogy köztünk találd fel a busásan kiérdemelt végső tisztességtételt! – Derék honvédeink dicsően működnek hazánk ellenségei üldözésében. Igy Kolosmegye Katona helységéből ma hozák be Kolosvárra a híres lázítót, az egyesült g. hitűek vén esperestjét, Turk Lászlót, mintegy tizenhatod magával. E hatvan éven felül levő ősz gonosztevő a Baternai és Simonics czinkosának, azon Turk Ambrusnak, édes atyja, kit oct. 17-kei tudósításom szerint (e lapok 95 számában) a rögtönbiróság el nem itélhetvén, az őt s családát nyomasztó terhes gyanu következtében rendes törvényszék fenyítéke alá adott át. – A városunkban lakó szászok figyelmet érdemlő nyilatkozatot bocsátának közre ezen napokban. „Egy pillanatig sem kétkedünk – így szólnak ők – kinyilatkoztatni, hogy mi Kolosvárral tartunk, Kolosvárral élni és halni akarunk. Mi lelkünk mélyéből utáljuk és kárhoztatjuk a szebeni pártütő és hazaáruló irányt; szégyeljük, hogy a szebeniek a nemes magyar és székely nemzet századokon át vele törvényesen egyesített testvér kezét csúfosan eltaszítván, inkább a műveletlen és kétes gondolkozású oláhval egyesűltek, azt a más két testvér nemzet ellen felbujtogatták, és igy azon borzasztó kegyetlenségeknek részeseivé tették magukat, a mellyeket országszerte a tévútakra vezetett, felbőszült oláh nemzet elkövetett és most is elkövet. Mi minden ártatlanságunk mellett elpirúlunk azon kiméletlen és mívelt emberhez nem illő bánásmódon, mellyet a Szeben városban lakó magyar polgártársainkon véghez vittek, nem gondolván meg azt, hogy az egész szász nemzet milly nagy vendégszeretettel fogadtatott e magyar hazába a magyarok által, és miképen minden időben, mint más magyar városokon, úgy itten Kolosvártt is sok szebent és más szász polgár szerencséjét találta. Valljon a Siebenbürger Bote malitiosus szerkesztője, J. H. Benigni v. Mildenberg, ki fogja-e a fanatisált szebeni szászoknak trombitálni romlatlan keblű feleinek ez őszinte nyilatkozatát?
November 3-án. Hat izmos ágyúnk tegnapelőtt délben csakugyan megérkezék a fővárosból. Néhánya ez ágyúinknak nem levén teljesen fölszerelve, gépészünk Rajka Péter az illető mesterekkel rögtön munka alá vétette, s jó rendén kész is van velök. Mára más nyolcz ágyút is várunk a megkivántató tüzérekkel stb. A kolosmegyei rögtönbiróság ma monda itéletet a katonai foglyok felett. Turk László, a bujtogatásait 1817 óta rendszeresen űzött vén esperest, ki a törvényes tisztek jogkörébe vágva, útleveleket adott, tisztviselőket teremtett, utasokat tartóztatott le, udvarokat raboltatott ki, közönségeket kényszerített Urbán szászrégeni táborába szállani stb. stb., kötél-halálra kárhoztatott, sőt fel is van már függesztve. Lumpergyán Gligor, Pretyán Juon, Báz Szimeon, Kis Lázár és Bigyán Tóma teljes próba hiányaiból rendes biróság fenyitéke alá vettettek, a többi foglyok ellen semmi terhelő körülmény nem merült fel. Nagy-Enyedet – épen most érkezett hírek szerint – tetemes veszély fenyegeti. Jánk, az előbb oláh ügyvéd, most román vezér mintegy 12– 15 ezer emberrel* s Gyulafejérvárról nyert hat ágyúval ostromára készűl. Íme, Puchner a hozzá méltó Jánknak méltóztatott ágyúkat adatni, s Kolosvárt elmellőzé.... Na hiszem! majd megköszönjük jóságát, főhadi kormányzó uram. – Krizbai Miklós.
Köztök számos oláh ezredi határőr lappang, átöltöztetve –
