Turóczból, oct. 31.
Turóczból, oct. 31.
Rendes levelezőnk ezeket irja. A mint Simonich Trencsinmegyébe betört, Benyiczky kormánybiztos a Sparnensisféle mozgalmak tárgyábani működését felfüggeszté, s e hó 26-án selmeczi lelkes nemzetőrség és tüzérséggel hat ágyúval, úgy szinte a volt Bakonyi, most már Gyulai ezred csapatával, s végre a barsi nemzetőrség egy részével sztrecsnói szoroson keresztül az ellenség után Trencsinmegyébe indúlt. Ezen alkalommal a volt Bakonyi csapat a kormánybiztos felszólítására uj alkotmányunkra ünnepélyesen s teljes hazafiúi készséggel megesküdvén, a derék vitézek mindegyike feketesárga csákójára a kormánybiztostól kapott nemzeti rózsát büszkén kitűzé. A barsi nemzetőrségről csak minden dicséretest mondhatni. Kár, hogy hazafiúi hangulatának megfelelő fegyverrel mindekkorig ellátva nincsen. Azonban az idevaló nemzetőrség is olly jó hangulatot tanúsított, minőt az eddigi izgatások mellett egyáltalában senki sem várt, s ez élő tanúság arra, hogy a mi tótajkú népünk jó, csak salakjától megtisztítassék s az ármányos ámítók s bujtogatóktól ment legyen. Ezt kormánybiztosunk eljárása után elérni annál inkább reméljük, mert már eddig is tapasztaljuk, hogy a nép át kezdi látni hamis profétáit, minek egyik tanúsága az, hogy a szucsányi evang. egyházközség, miután a javadalmával visszaélő szökevény lelkésze, – Hodzsa András – befogatott, egyhangúlag kijelenté, hogy őt lelkészének többé semmi esetre nem akarja, s a kerületi püspököt felszólítá, hogy számára olly lelkészt jelöljön ki, kivel semmi baja nem lesz. Ezen dicséretes példát a szentmártoni evang. egyházközség alkalmasint követendi, kinek befogott lelkésze Horváth József nem a mint irám a tót-lipcsei várba, hanem Beszterczebányára lett átszállítása alkalmával a stubnyai fürdő táján megszökött.
A miket tisztelt levelezőnk Simonich seregének számáról, s a Kosztelnél történt összeütközéssől ír; más, korábban érkezett s már általunk közlött, tudósításokkal teljesen megegyevén, csupán az ismétlések kikerülése végett hagytuk ki enne leveléből.
