Kecskemét.
Kecskemét.
Főiskolánk műkedvelő társulatának egy töredéke, melly részint a nép megnyugtatása tekintetéből temetési szertartásainknál nélkülözhetlen itt tartózkodása, részint életkora gyengesége miatt, imádott hazánknak fegyveres szolgálatot nem tehetvén, hogy mégis honszeretetének, s szenvdő testvéreink iránti rokonszevének némi jelét adja, kezetfogva hölgyeink lelkesebbjeivel, folyó hó 6-kán a „Rab”-ot adta szinpadunkon Szigligetitől, a rablócsorda martalékává lett debelliácsi hős testvéreink javára; melly előadásból bejött 44 pft. tiszta jövedelmet – a társulat fölszólítására – szerencsém van ezennel szerkesztő ur kezeibe letenni. Tudom, hogy imádott hazánk jelen körülményei nem engednek a színi előadásokról hosszas encomiumokat tartani: nem hagyhatom mégis említés nélkül azon lelkesedést, melly az egész előadáson elömlött, áthatva, műkedvelőink az ügy szentsége legtisztább érzetétől. T. B., G. T., B. E. és P. R. kisasszonyok mind dicséretesek, különösen a két első mint Adel és Zsuzsi müvészileg szerepeltek, mit leginkább alezredesnő szül. T. I. asszonyság csüggedetlen fáradozásának tulajdoníthatni. Köszönet szinházunk tulajdonosa K. S. úrnak is, ki a szinházat e nemes czélra ingyen átadó. – k–
