Berkeszi fő hadi szállás, nov. 12.
Berkeszi fő hadi szállás, nov. 12.
A kővárvidéki s illetőleg erdélyi oláhlázadás lecsillapítására lelkes hadvezérünk Katona Miklós parancsa alatt álló szatmármegyei nemzetőrsereg (12–15 ezer közt) táboroz, épen olly lelkesűléssel, minőt szegény hazánk ügye igényel.
Az első csatát Szathmármegye önkénytesei, kik magukat a győzedelemig ajánlották fel a hon védelmére, nov. 2-án a katalinfalusi hidnál kezdették meg. Az a rendkívűli harczias elszántság, mit ezen ütközetnél kimutattak, több, mint bátorság, az vakmerőség volt. – 60 vagy 70 huszár mintegy háromezer oláhot vert szét, – 68 oláh maradt halva, 100-nál több megsebesűlt, 18 elfogatott, 40 marhával és 10 lóval együtt. Szakállos nagyobb részt leégett! – ámde ha huszárainkat túlbuzgó hevök el nem ragadja, sikerűlt volna a főparancsnok által intézett terv szerint mind a 3 ezer oláhot bekeríteni s lefegyverezni. – Azonban mégis nagy hatása volt ez elhamarkodott előcsatának, mert a vidékbeli oláhok százankint tódúlnak naponkint a kormánybiztos gr. Teleki Sándorhoz, felesküdni az alkotmányra.
Ugyanaz nap hadseregünk jobb és bal szárnya a kővári határokat átlépte, s azóta győzedelmesen halad a meghódított helységeken keresztűl, hol a főbb lázítók elfogattak, hadi törvényszék előtt állanak, és már 4 tegnap kivégeztetett. Gaura fő fészke a lázadóknak, porrá égett; 48 óra alatt Kövárvidéke ki lesz tisztítva a lázítóktól.
Kővárvidéke és a naszódi határőrök közt Belsőszolnok megyének lápos vidéke fekszik, hol is Magyar-Lápos és Domokos egyedűli magyar két helység, de ezt az oláhok körűlvéve, a lefegyverkezés pontjára juttatták, azonban ritka ügyességű, és a helyszinével tökéletesen ismeretes vezérünk, tábora bal szárnyát e czélból két részre osztotta, szélpontja Sztrimbuj volt, a jobb szárnyát Csetnefalvára rendelte. Mindkettő működését egyszerre megkezdvén, sikerűlt Oláh-Lápost és Rogozot a naszódi határezred két főpontját bevenni és lefegyverkeztetni, s ezáltal a két oláh hely közt a közlekedést tökéletesen ketté vágni. Különösen említést érdemel Gyene Károly lelkes magaviselete, mellyel kapott utasításait végrehajtá.
A tábor jobb szárnya a Szamos folyón felfele működött egész Gyükeresig, s ezáltal Kővárvidéke minden helységeit, mellyek Gyükerestől Jedernek Somkútpatakának, Törökfalunak, Berkeszpatakának, Kovácsnak, Kápolnak, Monostor, Csornafalva, Magyar-Lápos, Domokos, Rogoz, Oláh-Lápostól Sztrimbujig fel a szatmári határszélig esnek, összesen 52 helységet, részint fegyverrel, részint győzedelmünk hírére megféleműlve, lefegyverkeztettünk, harangjaik, mik a lázítás főeszközei valának, általunk leszedettek, s Nagy-Bányáravitettek, 92 bujtogató hadi törvényszék előtt áll, várva az itéletet s végrehajtást, tegnap 4 közőlök elitélve függ, ma ismét néhány lesz kivégezve.
Még eddig veszteségünk egy sincs, nehéz sebben egy önkénytes huszár Nagy István, ki vasvillával szuratott meg. Ápoljátok őt honleányok, hogy mielébb harczra kelhessen. Egy könnyű sebes van még táborunkban; aztán lándsaszurással egy, egy másik lövés által sebesűlt, egy pedig vak ütéssel sérűlt.
Főparancsnokunk szavát bírjuk, 48 óra alatt Kövárvidéke kitisztítása iránt, azután a fellázadt oláhokat saját fészkökben a naszódi határőrvidéken, támadandjuk meg.
A középszolnoki kormánybiztos közremunkálására számítottunk, de semmi segítséget nem nyertünk. A haza ellen nagyobb bűnt el nem követhet vala, mint seregét haza bocsátani; ez több mint bűn. De annál több elismeréssel tartozunk Mihályi Gábor kormánybiztosnak, ki felszólítás nélkűl az ugocsai és szabolcsi önkényteseinket 100 Vilmos huszárral táborunkba bocsátotta, épen most érkeztek meg egy fiatal lengyel, Zsurmay, vezérlete alatt.
Eddigi csatázásunkban a sereg átalánosan olly lelkesedést mutatott, mint a feldunai tábor népe. Ámde fájdalommal és panaszszal kell kimondanunk, hogy a három őrnagy részint elaggott koruk miatt, egyik nyelv hibája és tapasztalatlansága s járatlansága miatt, a seregben a lelkesedést le fogják hangolni, és isteni gondviselés, hogy a tábor Katona Miklóst vezérűl bírja, ki fáradhatatlan munkássága, éjjeli nappali szorgalma, ügyes haditervei, a vidéknek apró részletekig ismerése által, határtalan bizalmát birja a seregnek, – és tudjátok-e mit tesz lelkes hadvezért bírni! Azt, hogy ő bizonyos győzelemre vezérel bennünket! Ő és gróf Teleki Sándor kormánybiztos lelket öntenek mindenkibe, ők minden akadályon keresztűl bizonyos győzelemre vezetnek, – s már már győzedelmünk közepén mennydörgő ágyúink hirdeték Erdély régi híres classicus bérczei közt az általunk biztosítandó szabadságot. Erdélynek, hol olly dicső emlékű férfiak vérzettek hajdan a szabadságért, mi fogjuk a Bocskaiak és Rákócziak elvérzett helyein, a miért ők vérzettek el, a szabadságot kivívni. Fel fel dicső lelkes tábor, fel a csatára Naszód felé! – Épen most veszünk tudósítást, hogy Dézs és Szamosujvár közt Urbán 10 ezer emberrel táboroz. Egy szatmármegyei nemzetőr.
