Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Mult héten egy népünnepnek, vagy inkább népszokásnak voltunk tanui, melly Buda testvérvárosunkba kis életet hozott, kis mozgást, melly az életnek jele; és hogy van élet e’ népben, van, mi életre vidítsa – legyen az most pezsgő vagy mákony által – azt senki sem fogja tagadni. Szeretjük mi a’ népszokásokat, mert híven tükrözik a’ nép jellemét, mert bizonyitják, hogy van embercsoport, melly magát népnek, tán nemzetnek is nevezheti; ’s bár nem mindegyik nemzet ragaszkodik olly hőn szokásaihoz, mint a’ schweizi, mellyben minden változás aggodalmat vagy kedvetlenséget szül: mégis adjunk hálát isteneinknek, hogy e’ nonchalance miatt még igen sok ősi szokásaink, vagy inkább szokáshagyományink érezhetőleg nem szenvedtek, vagy a’ többivel sírba nem szálltak. – Szokás Budán a’ szüret végét – mint másutt a’ farsangét – kitánczolni: ez történt mult napokban is. Egy sereg fiatal legény ’s vagyonosabb szőlőgazdák fiai, a’ hidegkúti parasztbanda kiséretében, az utczákon végig toborzottak, mig egy tuczat igen csinos ’s többnyire fehér szinbe öltözött leányka tányékoron vitt poharakban az utbajövőkkel az ideit ermést, természetesen pengő fizetésért, ízelegteté. Mintegy közepén a’ díszmenetnek két izmos sváb gyerek rudakra tett présmintát hordott vállain, melly körül a’ szőőmüvelés különféle attributumai, u. m. gerezdek, törköly, borszívó, venyige ’stb. voltak láthatók. – A’ menet példás rendben történ, minek, habár kis zajongások miatt mindjárt nem is esünk kétségbe, szívből örülhettünk volna, ha más részről nem szomorítanak bennünket a’ sűrűen felváltott német és rácz köszöntések, mellyeken kivül egyebet nem lehetett hallani, ’s mellyek a’ közben megzendülő Rákóczy- vagy Bihari-nótához furcsa ellentétet képeztek. Boldog isten, mikor leszünk magyarok? ’s mikor nem kell örülnünk, ha Magyarországban magyarul beszélnek? Valóban mi azt képzeltük, és képzeletünk olly eleven volt, mint a’ remélő virágkoré: mintha Budának ősz tornyai a’ bábelköszöntésekre fejöket csóválnák ’s a’ várfalak könyeznének; azonban, ki tdja, valljon e’ képzelgést nem egyik szép, kinálkozó rácz leány szemeiből ittuk e ki, vagy a’ romok nem az előbbi napi esőtől voltak e még vizesek? – A’ menet először nádor ő felsége, azután báró Lederer ’s több magas rendű uraságok lakjai előtt állapodott meg, egy pár poharat hangos és szíves köszöntések közt kiürítvén, ’s késő estve, miután még a’ rácz- és vizi-várost szertecsatangolá, omlott szét. – Nem rég jelent meg Ferenczy Józseftől: „Az idők folyamai, vagy: világtörténeteinek képezhető előadása, a’ legrégibb időktől fogva a’ 19-ik század 39-ik éveig”, magyarul kidolgozva. Az egész mű két folioíven van leábrázolva, ’s kitünő szorgalom mellett ritka hűséget és pontosságot bizonyít. Szerzője minden esetre buzditásra és részvétre méltó! – A’ szüreti vigalmak néhol igen szerencsétlenül végződtek. Egy vagyonosabb pesti polgár és házbirtokos fia egy ugynevezett kulcsos pisztolyt olly erősen megtöltött, hogy ez szétrepedvén a’ fiunak képét ’s főkép szemeit tetemesen megsérté. Felgyógyulását aligha szemei veszteségével nem fogja visszanyerni. A’ szerencsétlen apa, keservében akkép nyilatkozott, hogy kész, fiát, ha megvakul, agyonütni; mi azt tartjuk, hogy jobb lett volna, a’ fiut nem hagyni olly veszedelmes fegyverrel játszani, ’s inkább, ha szót nem fogad, a’ tett előtt megverni, mint utána agyonütni. – Mult vasárnapon Taubner Károly evang. lelkész és iskolaigazgató megkezdé Budán téli predikátióinak cyclusát, olly tömött auditorium előtt, mint az taval is az eset volt. Sajnálatos, hogy ezen tudós és kitünő szent szónoki tehetséggel biró férfiu nem tarthatja buzgalommal ’s ékkel teljes beszédjeit nagyobb teremben.
