JAVASLAT
JAVASLAT
az örökváltság kiviteli módjára nézve.
az örökváltság kiviteli módjára nézve.
Teleki és Sztáray grófoknak a’ Pesti Hirlapban közlött véleményére vonatkozólag kivántam e’ soraimban leirt, már 7 év óta használt, a’ jobbágyság anyagi jólétére jótékony hatású ’s tapasztalás által üdvös eredményűnek ismert módot hazánknak a’ jobbágyok ügyével foglalkozó közönsége elébe terjeszteni.
Bár az urbéri viszonyoknak örökváltság utjáni kiegyenlitésére annyi ’s olly tartalomdús javaslatok tétetnek, mik általánosan e’ főpontot tárgyazzák „mikint lehessen a’ magyar adózó népen boldogitólag segíteni, a’ nélkül azonban, hogy a’ földesurak jogszerű tulajdonának szentsége sértetnék?” – bár a’ törvényhozók, az adózó nép anyagi jólétét biztositandók, e’ tárgyban már némi üdvös és korszerű előlépéseket tettek: mindazáltal ugy tartom, nem leend fölösleg, nyilvánossá tenni azon szerintem üdvös eredményű ’s jobbágyim saját vallomása szerint is áldásteli egyezkedést, melly köztem ’s jobbágyim közt már hét évvel ezelőtt köttetett.
Szívemen hordozván jobbágyim sorsát, elhatározám magamban, hogy örökös szerződésre lépek velök, ollyanra, mellynek eredménye számukra csak boldog jövendőt igérhete. Fölszólitám hát őket: ha kivánnának e velem olly szerződést kötni, miszerint minden robot- ’s dézmától örökösen fölmentetnének? ’s a’ válasz – mellyet örömtől sugárzó arczczal intézének hozzám – az lön: hogy ez ajánlattal legforróbb ohajtásukat fejezém ki, hogy ez leend egyetlen mód, mellynek sikerültétől boldogulhatásukat, jólétöket egyedül remélhetik. – És én mind saját lelkem sugallatának, mind jobbágyaim reményteljes ohajtásának eleget teendő, következőkben egyeztem meg velök: 1. Teljes jobbágyaim robottól, dézmától ’s minden egyéb uri tartozásoktól örökösen fölmentetnek. 2. Megemlítve e’ pont alatt előtt azt, hogy a’ Bánságban levő telkek – a’ föld mineműségéhez képest – három osztályra választvák, az adózási járandóság is, ehez mérve, több vagy kevesebb. E’ szabály szerint helységem a’ második osztályba tartozván:
a) Minden egész telkes gazda – ki egyébiránt
35 2/2 napot szolgál – egynapi szolgálatot
35 2/2 napot szolgál – egynapi szolgálatot
| 10 peng krral váltván meg, – fizet | 5 | frt | 55 | krt. |
b) a’ többi robotokért, miket az eddig fenálló
| urbéri törvény értelme szerint meg szoktak váltani | 7 | frt | 5 | krt. |
| c) Füstpénz | 1 | frt | – | krt. |
d) Az egész telek után járó 12 pozsonyi mérő
| ősziért – „tized” czím alatt – köblét 3 pfrtra számitva | 18 | frt | – | krt. |
e) Szinte az egész telek utáni járandóság,
| 16 pozsonyi tavasziért, köblét 1 pfrtra számitva | 8 | frt | – | krt. |
| És igy egy teleknek járandóságaival együtt váltsága | 40 | peng. frt, |
E’ szerződésnek legsarkalatosb pontja ez: hogy annak változhatlan épségbeni megtartására a’ földesur örökösen köteleztetik, midőn a’ jobbágynak, ha valaha ezen szerződést magára nézve terhelőnek tartaná, szabadságában álland e’ szerződéstől elállani, miután előbb egy évvel már ebbeli szándokát az uraságnak följelentette. De bár e’ szerződés 7 év óta áll, bár a’ jelen 1841-ik év minden tekintetben mostoha, hogy ehez hasonlóra a’ legélemültebb agg is alig emlékezik: jobbágyim mindazáltal nem csak hogy örömteljes szívvel ragaszkodnak szerződésükhöz, sőt áldják azórát, mellyben ezen, rájok nézve annyira üdvös eredményű szerződés köttetett; mert azóta anyagi jólétök virágzóbb lön, ’s hajlékaikat megelégedés, béke ’s boldogság övezi körül.
’S ha már nálam illy üdvös következményű lehete az említett szerződés, minthogy az örökös megváltás nélkülözhetlenül tőkepénzt föltételez: nem lenne fölösleg, ezen, a’ jobbágyságot – szerintem legalább – valóban boldogitó módot tekintetbe venni, ’s e’ szerint annyi nemesérzetű emberbarát meleg ohajtását, hogy a’ jobbágy sorsa enyhittessék – e’ szent czélt lehetőségig megközelítve – megtestesíteni ’s gyümölcsözővé érlelni addig is, migy a’ Pesti Hirlap 67-ik számában ugyane’ czélra javaslott nemzeti bank megalapittathatnék.
A’ köztem ’s jobbágyim közt létező szerződés az uraságra nézve is mondhatlan jótékonyságú. Mert
1) kevesb számú tiszt, kevesebb hajdú, pandúr kivántatik, ’s következőleg szembetünően fog kevesbittetni a’ regie költsége is.
2) a’ majorsági földek értéke fölebb rug; mert az uradalmi munkákkal nem levén elfoglalva a’ jobbágy, telhetőleg ügyekszik majd minél több földet müvelni; ’s hogy ezt tehesse, természetesen inkább saját faluja határában fog müvelendő földet keresni ’s vállalni, mint tömérdek időpazarlással távolabb ’s néha mérföldekre eső idegenhelyekre menni. És igy az uradalmi majorföldeket vagy felében teljes készséggel vállalja föl, vagy pedig jó pénzen kiváltja; minek következtében az uraság a’ méregdrága bérestartástól fölmentetik, ’s jobban biztositott jövedelme szaporittatik.
Említett szerződésem nyilvánossá tétele ’s annak ajánlása azonban távolról se szülje ellenem ama’ balvéleményt az olvasóban, mintha jobbágyimmal kötött szerződésem következtében az örökös megváltást akadályozni, annak eszméjét még alig keletkezett csirájában elfojtani akarnám! koránsem; sőt épen e’ szerződés szolgáland nézetem szerint biztos és czélszerű alapul az örökös megváltásra, vagy legalább ez leend egyik nem utólsó támasza az örökös megváltásért vérveritékkel küzdő akaratnak, a’ nélkül hogy jobbágyim akár pénzkölcsönzés által vagyonukban károsulnának, akár gazdaságuk folytatásában legkisebb hátramaradást is szenvednének. Tervem ugyanis ez: hogy ha jobbágyim bármellyike szót emelend örökös megváltásról, ez esetben a’ jobbágyi tartozások hasonbecsű értéke meghatároztatván, e’ meghatározott pénzöszvegből évenkint fizessen be nálam annyit – legyen az bármi csekélység – mennyit családja föntartására ’s gazdasága folytatására egészen nélkülözhetőnek vél, – ’s ezt tegye mindaddig, mig a’ jobbágyi tartozások meghatározott hasonbecsű értéke egészen le nem rovatik, – megjegyezve azonban, hogy ezen pénzöszvegnek – mellyet nálam évenkint befizet – évenkint kamatját is fizetni fogom. Javaslatom előterjesztésére tiszta meggyőződés és jó akarat vezérle*. Ki jónak találja, kövesse példámat. –
Mellyet mi teljes lélekkel méltányolunk, is a’ derék földesurnak sok követőt kivánunk. – Szerk.
Endrődy József.
