JAVASLAT
JAVASLAT
az örökváltság kiviteli módjára nézve ’s még valami.
az örökváltság kiviteli módjára nézve ’s még valami.
(Vége.)
Föltevén tehát Tetétlenikint, hogy az egész hazábani hűbéri váltság díja 90 millió prftra rugna, melly summa ezer egész-jobbágyi telekre osztandó volna, és hogy a’ dolog országgyülésileg elegendőképen biztosítva leend, – magában értetik, hogy ezen számolást könnyitő föltételek sem a’ táj- és helykülönbség tekintetbevételét, sem a’ földesur és jobbágy közti szabad egyezkedést ki nem zárják, sem pedig a’ jobbágyi kényszeritést nem föltételezik, – vétessék föl az ország által kölcsönhazánk pénztőzséreitől, vagy ha azoktól ki nem telnék, külföldiektől is, p. o. 1844-ik évi őszön 91 millió pfrt, miről egy országos választmány a’ status nevében 40 prftról szóló folyó szám szerint 2,275,000 kötelezvényeket vagyis sorsokat adand ki közrebocsátási szabadsággal. 90 millió pfrt azonnal a’ mostani földtulajdonosok közt elosztandó volna hűbéri örökváltság-díjul; minek következtében a’ hűbéri szolgálat azon év multával végképen meg is szünend; az eg millió pfrt kamatra adandó lenne, mellynek első évbeli kamatja tartalékpénztár gyanánt szolgáljon részint a’ kezelési költségek fedezésére, részint pedig a’ netalán egyik vagy másik részről – minden biztositék mellett is – a’ befizetésben történendő elkésésnek rögtöni pótlására, a’ mi ezekből felmaradna és a’ jövendőbeli kamatok az évenkinti kezelési költségek lerovása után mindig tovább kamatozók leendenének; miből 32 év multával körülbelől 7 millió pfrtra rugó tőkepénz kerülne ki, általános népnevelésre fordítandó. Ezen 91 milliónak 32 év alatti lefizetése a’ jobbágyok által az ide melléklet kimutatási táblában foglalt mód szerint történnék, ugy hogy minden jobbágy a’ rá eső évenkinti tartozást, 1835-ikvétől kezdve, évenkint november 15-ikeig, midőn már valamennyi termékeit betakarította, lefizetendi. A’ sorshuzás pedig, 1846-ik évtől kezdve, aprilis első napján, kellő nyilvánosság és biztositék mellett történnék, miután a’ kijött sorsok után járó nyereségek egy hónap mulva kifizettetnek; megy mód, ugy hiszem, az előrebocsátott alapelveknek tökéletesen megfelel.
Ezen tervre – tudom – némellyek azt fogják mondani: „Hiszen ez nem ujság, ez csak hg Eszterházy 7 millió pfrtnyi kölcsönvételének mintájára némi változásokkal van kidolgozva!” – Igaz, s ép’ ezen körülmény az, melly ezen tervemet – itéletem szerint – nem kis mértékben ajánlhatóvá teszi; mert épen azt tanusítja, hogy ezen terv nem valami ki nem vihető agyrém, hanem tapasztalt tényen alapszik, mert ha a’ pénztőzsérek olly föltételek alatt egy magányembernek – habár hg Eszterházy is az – pénzt kölcsönöztek, hogyne kölcsönöznének egy országnak!
Midőn hazánk valamennyi lakosainak egy nemzetté olvasztatásáról szólok, nem mellőzhetem a’ zsidók honositása ügyét. Nem czélom itt fejtegetni a’ már sokszor megvitatott tárgyat, mikint egy status legnagyobb kára nélkül 244 ezer hasznos polgár megnyerése iránt közönyös nem lehet; sem pedig azt, hogy mennyire kivánják ezen honositást egyaránt az igazság ’s emberiség törvényei – mellyeknek nemzetek nem kevesbbé mind egyedek erkölcsileg alávetvék – akkor is, ’s talán akkor leginkább, ha a’ zsidóknak arra legkisebb érdemök sem volna. Ezekről, ugy hiszem, minden józan, el nem fogult gondolkozó tökéletesen meg van győződve, ’s a’ mult dicső országgyülésen a’ zsidók honositása az ország színe által nemzeti kivánságnak ki is nyilatkoztatott. Törekednek azonban mind e’ mellett imitt-amott némelly egyedek szó és irás által a’ közönséggel elhitetni, hogy a’ zsidók vallása honositásuk legyőzhetlen gátja, állitván róla mind azt, a’ mit roszakarat, elfogultság ’s tudatlanság régóta koholt, ki hogy immoralitásra, ki hogy semmi moralra, ki hogy ravasz morálra, ki hogy egyoldalú morálra, és tudja az isten, mire nem tanitaná követőit. Ezen állitások annál meglepőbbek valának, minthogy ollyanoktól is eredtek, kiknek a’ zsidó vallást legalább alaprajzában ismerniök, – és ollyanoktól is, kiknek a’ zsidó vallásnak istentőli eredetét hinniök kellett volna, és mellette tán azt is, hogy az isten soha senkit immoralitásra ’stb. nem tanithata; de a’ helyett, hogy ezen állitások megczáfolására hosszú értekezésekbe bocsátkoznám, megmutatandó, mikép a’ zsidó vallás követőit nem kevesbbé, mint akármelly más positivus vallás, tiszta morálra tanítja, és hogy ha a’ zsidók között immoralitas uralkodott, azt nem a’ vallás, hanem a’ vallás tanjai ’s törvényei elhanyagolása okozta volt: bátorkodom a’ t. cz. közönségnek jelenteni, mikint szándokom nemsokára egy magyar ’s héber nyelven irt, valamennyi hitvallási tanokat, törvényeket ’s parancsolatokat magában foglaló zsidó catechismust nyomtatásban kiadni, mellyből a’ zsidó vallás szellemét kiki megitélhetendi. Mivel egyébiránt Bloch Móricz urnak egy magyar-zsidó tanitókat képező intézet felállitását tárgyazó terve számos nemeslelkű emberszeretet- ’s valódi hazafiui szellemtől áthatott keresztények tettleges pártolását megnyerni szerencsés volt, a’ zsidók között pedig általános viszhangra talált, a’ mi egy oldalról a’ magyar keresztények valódi felvilágosodását, valamint kiáltó ellentétben azon, hazánk javát élvezőkkel ’s nyelvének terjedése iránt mégis részvétlenekkel vagy épen gátlókkal a’ zsidóknak hazánk törvényes nyelve iránti vonzódását* tanusitja, más oldalról pedig ezen nagyszerű intézetnek – mellyben okszerű vallástanitás sem hiányozhatik – létrejövését igéri, ezen említett szükséges, czélszerű vallási oktatást magában foglaló ’s még eddig tudtomra más, köztünk divatozó nyelvben sem létező munkának kiadását jelenleg annál korszerűbbnek vélem.
Ez mind igen szép és igen jó, de a’ dolog mégsem megy ugy, a’ mint kellene. Van a’ zsidóknak Pesten jó iskolájuk, ’s ott tanítanak magyar nyelvet is, a’ mennyiben hat vagy hét, vagy nem tudom, hány tanitó közt van egyetlenegy, ki magyarúl tud; de a’ többi egy sem, és a’ tanulmányok nem magyar, hanem német alapra épitvék, német nyelven tanittatvák. – Továbbá Pesten minden nagy és apró kereskedők közt, merem állitani, maiglan is talán egyetlenegy zsidó család sincs, melly házi körében magyarul társalogna, vagy könyveit magyarul vinné; nincs intézetök, melly magyarul kormányoztatnék ’stb. – Tényt, tényt, uraim! nem puszta szót. – Szerk.
Ezen leendő intézetről szólván, legyen szabad, annak szükséges voltáról, belszerkesztéséről ’s általános hasznáról csekély véleményemet néhány szóban kifejeznem. Legelőször engedjen meg tudós Bloch Móricz ur, ha én az általa nyilvánosan kimondott véleményben: miszerint a’ zsidó ifjak keresztény iskolák látogatása által vallásukból ’s következőleg gyakran erkölcsiségökből is kivetköztetnek, nem osztozhatom; én azt tartom, hogy e’ következménynek – ha tényleg valósulna is – oka eredetileg nem a’ keresztény iskolák látogatásában, sem a’ keresztény ifjakkali társalgásban rejlik, hanem egyenesen a’ zsidóknál eddig rendes vallásoktatási könyvhiány miatt – minek okát megmutatni magamnak másszorra fentartom – divatozó tökéletlen vallási oktatásban, miszerint csak kapkodva, és inkább vak utánzás mint okszerű tanitás által nyeri meg a’ zsidó ifju vallást kiképzését, ’s igy vallásában sem erős alapja nem levén- sem annak erkölcsi részét a’ szertartásitól elegendőképen el nem különözvén, mi csuda, ha más vallás kényelmesebb létének látására vallása alkalmatlan szertartásai, ’s a’ gyakran velök azonosított erkölcseket is elhanyagolja? hozzájárulván azon körülmény is, mikép a’ zsidóknak eddig még az ész és szív-képző helyeken is divatozott megvettetése által a’ zsidó ifju vallása gyakorlását szégyennek szokta tartani; ezen következmény azonban okainak remélhető megszünésével bizonyosan megszünend; de azért nem kevesbbé a’ zsidókra nézve szükséges és a’ közjóra nézve hasznos leend ezen intézet létrejövése, mivel az itéletem szerint, épen nem lesz a’ nyilvános iskolák pótlására irányozva, hanem azon nagy szükség fedezésére, mellyet jó magyar tanitók hiányában mind azok éreznek, kiknek gyermeki a’ magánytanitásra szorulvák; és ezen szükség a’ zsidóknál – kik ebbeli általános nemzeti erényöknél fogva gyermekik nevelésére minden kitelhetőt fordítnak – sokkal nagyobb kiterjedésű, mintsem első pillanatra gondolnók; mert mellőzvén a’ jobb módú zsidók szükségét nevelőre, mellyet eddig német nevelők által valának kénytelenek pótolni – a’ zsidók, kik a’ magyar nyelvre nézve sok helyeken, a’ jó elemi tanitásra nézve legtöbb helyeken, magányoktatásra szorulnak, többnyire ollyanok, kiket szüléik nem a’ latin és magasabb iskolák pályájára, hanem kereskedésre, mesterségre ’s jövendőben tán földészetre is szántak. Hogy az intézet azonban ezen szükségnek megfelelhessen, kivántatik, hogy abban a’ tanitók képeztessenek: magyar nyelvben, okszerű vallásban és a’ zsidó nyelvben, a’ nevelés mesterségében, értvén paedagogicát, didacticát ’s methodicát, a’ tudományokban annyira, hogy képesek legyenek a’ rájok bizandó növendékeknek elegendő polgári müvelődést adni, a’ magyar nemzeti történetekben ’s polgári kötelességekben ’s végtére a’ zsidók magyarországbani történetében, melly szerint e’ honban elnyomatásuk többnyire más országokhoz képest könnyebb, a’ használt javak pedig többek voltak; mihez idővel, ha a’ körülmények engedik, egy nem kevesbbé szükséges magyar-zsidó papokat képező intézet is kapcsoltathatik.
Az illy intézet létrejövéséből származandó általános hasznok könnyen átláthatók: általa t. i. egy igen tetemes mennyiségű nép nemzetiségre ’s nyelvre nézve magyarrá neveltetnék, hazánk ugyanannyi számú lakosai valódi vallásos, erényes és müvelt polgárokká képeztetnének; de a’ magyar literatura kis olvasó közönségébeni sinlődésén is némileg segitve volna, minthogy az által jobb módjánál ’s nevelésénél fogva jelenleg német könyveket olvasó zsidó közönség (csak Pesten, a’ mint jó kútfőből értesítve vagyok, léteznek zsidók közt 400-nál több nem megvetendő német könyvtárok) a’ magyar literaturának nyerhetnék meg.
Adja isten, hogy hazánk valódi közjavára czélzó valamennyi tervek közviszhangra találjanak! mi által létrejövésök eszközöltessék. –
Hirschfeld F.
A’ fentebbi értekezésben javasolt örökváltsági kölcsön sorshuzás általi visszafizetésének kimutató tábláját, mellyet Hirschfeld ur értekezéséhez ragasztott, nem tartók szükségesnek még ez uttal közleni, már csak azért sem, mivel a’ számitás maga hypothesisen alapszik, a’ mennyiben 90 ezer telket ’s ennek váltságdijaul 90 millió ftot veszen fel; – amazt semmi adat nem támogatja (mi a’ jobbágykézen lévő földmennyiség iránt meglehetős 778bizonyosságu adatokkal, más alkalommal szolgálandunk); – emez pedig egy általános közép számvetésen alapszik, melly itt a’ tárgyban nézetünk szerint a’ politicai számtan alapszabályaival merőben ellenkezik; mert hiába! lehetlen olly általános egyenlő örökváltságdíjt meghatározni, mellyet itt a’ földesur, amott a’ jobbágy igazsággal és méltányosságal elfogadhasson. – Bár számra nézve a’ jobbágyi tartozások egy mértékre ütvék, azoknak értéke közt mégis ép’ ugy végetlen a’ különbség, mint végetlen a’ telkek értéke közt. – A’ Krajnyán, hol a’ föld sovány, tehát olcsó, hol népesség nagy, ’s ennek táplálására a’ sovány telek nehezen képes, tehát a’ munkás kezek, csak munkát kapjanak, olcsók, hol a’ sovány földről csak igen sovány kilenczed jár, az is csak többnyire zab és burgonya, – illy helyütt soha, de soha sem fog a’ jobbágy örömest fizetni nem mondom 1000, de csak 500 pengő forintnyi tőkét is, hogy magát olly szolgálatoktól váltsa meg, mellyeket a’ fölesur többnyire igen örömest oda adna 10–15 pengő ftért évenkint. – Ezt a’ végetlen különbséget nem lehet szem elől vesziteni. – De még azért sem véltük szüségesnek a’ sorshuzási tervet közleni, mivel ha magát az elvet az ország elfogadná, számolását biztos adatokra épitvén, a’ tervet nem nehéz volna kidolgozni, minthogy erre már a’ sorshuzásos statuskölcsönök elég mintát nyujtanak. – Annyit mégis ösmertetésül közlünk, hogy Hirschfeld ur terve szerint az első huzás 1846-ban, az utólsó 1877-ben történnék; az első évben 4,512,600 ftot tenne a’ nyereség, vagyis visszafizetés, az utólsóban 9,680,840 ftot; az elsőben volnának: egy kétszázezeres, két száezeres, 4 ötvenezeres ’stb. nyerő sorsok, az utólsóban a’ legfőbb nyertes 300 zer p. ftra rugna, a’ legkisebb nyerő sors pedig első évben 50, az utólsóban 72 ftot tenne; és erre a’ jobbágy fizetne első évben 39 ft. 28 krt, az utólsóban 107 ftot 56 krt e’ két végpont közt emelkednék egy részről a’ nyereség, más részről a’ váltságdíj évenkinti része, a’ melly – mint ezekből is kivehető – minél odább megyünk, annál nagyobb öszvegre rúg.
Szerk.
