POROSZHON.
POROSZHON.
Egy idő óta a’ porosz birodalomnak majd minden részeiben alkotmányos nézetek jelentkeznek: képviseleti rendszer, szabad sajtó, nyilvános birói eljárás – a’ főkivánságok, mellyeknek teljesítését a’ városok, hol az értelmiség központosul, sajtó és kérelem utján eszközleni törekszenek. Nem rég a’ Stettini Börselapban jelent meg egy a’ középponti választmányokhoz intézett „Szerény kérelmek és komoly kivánságok” czimű czikk, mellyben a’ képviseleti rendszerről a’ legszabadelműbb nézetek fejtetnek ki. „Kevés napok mulva – mond a’ lap – összegyülendnek a’ rendek képviselői minden tartományból a fővárosban. Először fog itt a’ keleti porosz a’ rajnavidékinek, a’ lengyel a’ westphalinak, a’ pomeraniai a’ szásznak, a’ sziléziai a’ határszélieknek testvéri kezet nyujtani. Ezuttal nem egyes tartományi érdekek szabályozásáról leend többé szó, hanem az egész nemzet jogai kivivásától. Németország nagy várakozással van a’ középponti választmányok felől, melly várakozásnak azok bizonyosan megfelelendnek, ha feledve saját osztályuk külön érdekeit, csak az egésznek javát és hasznát tartandják szemeik előtt. Legelőször őszintén el kell ismerniök, hogy keletkezésöknél fogva, csak a’ földbirokot, nem az egész nép minden jogainak öszvegét képviselik. De hogy küldetésök világtörténeti legyen, ne egy cotteria érdekeinek követsége, mindjárt munkálkodásaik elején magasabb szempontból indulva ki, szüntelen figyelmökben kell tartaniok: hogy az ipar, kereskedés, ingó javak, tudomány, a’ népnek dolgozó osztályai épen nincsenek képviselve, azért ők azoknak érdekeit is melegen ’s igazságszeretettel pártolni kötelesek. Hogy a középkorban csak a’ földbirtok vala képviselve, a’ dolog természetében feküdt, mert csak a’ földbirtokosak voltak igazán szabadok, a’ többiek vagy idegen akaratnak alárendelt szolgák valának, vagy a’ statuséletben gyakorlati állást még nem nyerhettek. Mi egészen máskép alakultak azonban a’ dolgok a’ mostani statuséletben! Mi lenne ma a’ földbirtokból, ha kereskedés, ipar, a’ gyors közlekedési eszközök, a’ gyakorlati tudományok találmányai, a’ status és személyes hitel által teremtett tőkék, csak néhány hónapra is megszüntetnének? Ha tehát a’ földbirtok csupán ezen osztályok közremunkálata által nyeri legnagyobb becsét, igen méltányos, hogy ezeknek érdekei kellő figyelembe vétessenek. Ehez járul, hogy a’ nem képviselt osztályok háromszor több terheket viselnek, ’s háromszor több adót fizetnek, mint a’ földbirtokosok. Valóban a’ monarchia jól fölfogott érdekeiben fekszik: hogy minden osztályok munkásságuk és belátásukhoz képest képviselve legyenek, nehogy a’ kormány egyoldalú földbirtok és castaérdekek által méltatlanság és igazságtalanság utjára vezettessék. Vegyünk például százezer tallért érő városi vagy mezei földbirtokot, mellyre egy tőkepénzes a’ becsárnak három negyedrészét hitelezte. A’ jelen választási rendszer mellett csak a’ tulajdonos van képviselve, a’ háromszor gazdagabb hitelezőnek nincs törvényes organuma, melly által szavát fölemelje ’s jogait gyakorolja. Sőt az is megtörténhetik, hogy a’ jószág becse csökkenvén, a’ tulajdonosnak semmije sem marad, mégis csak ő választható, hitelezőjének nincs képviselője. Az sem igaz hogy egyedül a’ földbirtokban van a’ loyalis és monarchiai érzelmek garantiája. Kinek köszönheti az igazságtalan angol gabnatörvény eredetét, mint a’ földaristocratia tulnyomóságának a’ parliamentben? És nem ujult e’ meg ugyanezen tünemény az alkotmányos Francziaországban, hol a’ földbirtokosak kedvéért szinte nyomasztó ’s a’ népet minden oldalról terhelő törvények hozattak be? Történeti és politicai alap nélküli eszme, hogy a’ tőkepénzesek a’ képviseletbe be ne foglaltassanak. Történeti alap nélküli: mert a’ jelen statuséletben, az ingó tőkék játszák a’ legnagyobb befolyásu szerepet, ’s fontosságra nézve a’ becsértékké nehezen változtatható földbirtokot sokkal felülmulják. Politicai alap nélküli: mert vannak esetek, midőn a’ kormány haszonnal fordithatja a’ független tőkepénzesek szavazatát önérdekű osztályok tulfeszített követelései ellen. Épen olly kevéssé méltányos a’ kereskedői és iparüző osztályt arra kényszeríteni, hogy ha képviselővé választathatási képességgel birni akar, vegyen földbirtokot, ’s birtokolja azt tiz évekig. Minden tapasztalt ember előtt ismeretes, hogy a’ kereskedő és gyárnok gyakran tönkre jut az által, hogy tőkéjének egy részét elvonja mesterségétől, ’s azon földbirtokot vásárol, holott máskint a’ hazának vagyonos polgára maradhatott volna; ismét előáll tehát a’ kérdés: ki ád több garantiát jó gondolkozásáról: a’ földbirtokos-kereskedő vagy gyárnok, ki örökös váltózavarban van, vagy az ki tőkéjét el nem darabolta, ’s azért állása szilárd, és ügyeit jól folytatja? A’ szellemi tehetségek képviseletbőli kizárásának szinte nincs semmi alapja, mert az ügyvéd, az orvos a’ tudós, ki biztos jövedelemmel bir épen olly loyalis és értelmesebb képviselő lehet, mint a’ földbirtokos, ki mezei gazdaságát ritkán hagyja el, ’s nem szerezhet magának más tapsztalásokat, mint a’ mellyeket a’ birtoknak szorgalmas kezelése nyujt. Ha tehát a’ középponti választmányok a’ kor kivánatainak kellőkép megfelelni, okosság és méltányosság szerint cselekedni akarnak: legelső és legsürgetősb kérelmöknek, mellyet a’ trón zsámolyához letesznek, szükségképen abban kell állani: „hogy a’ szellemdús fejedelem magas igazságszereteténél fogva egy minden néposztályra kiterjedő választási törvényt kibocsátani méltóztassék.” Az által az örökösödési monarchiának megbecsülhetetlen szolgálatot teendnek; mert a’ fejedelem csak egész népének egyenlő képviselete által érheti el a’ valódi függetlenséget és szabadságot. – Illy szellemben nyilatkozik a’ Stettini Börzelap a’ képviseleti rendszerre nézve, de nyilatkoztak több városok kérelmeikben, ’s több lapok más alkotmányos kérdésekben, olly alkotmányszerűleg, hogy a’ poroszországi szellemi mozgalmakban nem lehet egy egész Europára kiható nagy jövendőnek csiráját nem sejdíteni.
