Komárom.
Komárom.
Április 6-kán. Főispánunk elnöklete alatt f. é. apr. 3-kán kezdődött évnegyedes és egyszersmind követi utasitást adó közgyülésünkből legnevezetesebb a’ követutasitás, mellynek vázlatát – mint erőm engedi – ezennel van szerencsém önnek megküldeni. – Miután a’ jövő maj. 14-kére országgyülést hirdető kir. levél után a’ jövő maj. 14-kére országgyülést hirdető kir. levél felolvastatott, elnöki javaslat után közös akarattal az orsz.-gyülési utasitás készitése körül fáradozott választmány munkálata olvastatott, melly igen kevés módositással csaknem egészen elfogadtatott, ’s gyülési megerősitést nyert. Az utasitás pontjai következők: 1) a’ szólásszabadságon és személyes bátorságon ejtett sérelmek, ámbár tettleges következményeik a’ mult országgyülésen ő felsége által megszüntettek, mégis orvosovla nem levén, követuraknak meghagyatik: hogy ha a’ büntető-törvénykönyvi munkálat ezen országgyülés alatt – mit a’ RR. nagyon ohajtanak – tanácskozás alá vétetik, akkor e’ részben azon elvekhez ragaszkodjanak, mellyek a’ Rr. táblája által már kifejtettek; ha pedig a’ bütnetőtörvénykönyv fölvétele nem sikerülne, akkor az említett sérelmek orvoslását a’ mult országgyülési tanácskozások nyomán eszközöljék. – 2) A’ honi nyelvre nézve ohajtják a’ KK. és RR., hogy az ország polgári, katonai és egyházi közigazgatásainak egyedüli hivatalos nyelvévé váljék; továbbá mindazokat, mellyek e’ részben a’ mult országgyülésen ő felségéhez fölterjesztettek, de válasz reájok vagy nem kedvező, vagy épen semmi sem érkezett, kivíni iparkodjanak; 246– a’ magyar nyelv használatát a’ k. kincstárnál is olly módon szorgalmazzák, hogy tekintve az 1830:8 tcz. rendeletét, azok, kik a’ honi nyelvet a’ kiszabott határidő alatt sem tanulnák meg, hivatalaiktól tüstint elmozdittassanak. Ohajták továbbá, hogy Horvátország, a’ mennyiben az ország törvényhatóságaival ’s közkormányának akármi ágaival levelez, a’ magyar nyelv használatát bevenni tartozzék, a’ (hibásan) ugynevezett alsó-slavoniai megyék – mint magyarországiak – ide nem értetvén; ’s köztök ’s a’ honi megyék közt a’ hazai nyelv ügyében semmiféle kétes értéelemnek többé helye nem lehet. – 3) A’ vallás tárgyában meghagyatik a’ követeknek, hogy mind a’ mult országgyülésen fölterjesztett törv. czikkek megerősitését szorgalmazzák, mind pedig azon pontoknak, mellyek főrendi ellenzés miatt fel nem küldethettek, fölküldetését eszközleni iparkodjanak. Tapasztalván továbbá azt, hogy némelly cath. lelkészek áldástagadása miatt több házasságok protestans lelkészek, sőt polgári tisztviselők előtt is köttettek, ezen házasságokat minden következményeikre nézve polgárilag érvényeseknek kivánják nyilatkoztatni. Egyébiránt a’ vegyes házasságok gátlásából, valamint az e’ tárgyban keletkezett pápai breve elfogadásából eredett sérelemre nézve utasitást akkor adandanak, ha majd a’ vallás tárgyában folytatandó országos tanácskozások eredményéről értesülve lesznek. – 4) Kivánják az unitaria vallás törvényes bevételét, ’s a’ már több évek előtt visszacsatoltatni törvény által rendelt, de tettleg még eddig vissza nem kapcsolt megyéket mindenek előtt kétes helyzetökből kiszabadittatni ’s a’ közös hazának visszaadni; ha pedig megtörténnék, hogy egynémellyiknek követe még ezen országgyülésen képviseltetését eszközöltetni. – 5) A’ mult országgyülésen összeszedett sérelmekre válasz sürgettetik; ugyszinte az előlegeseknek nevezett sérelmekre nézve is, különösen kiemelve a’ papiros pénz becse leszállitásából eredett magányos viszonyokat; ugyszinte a’ só árának törvény általi szabályozását. Továbbá egy küldöttséget igyekezzenek eszközleni követ urak, mely az erdélyi országgyülés által kinevezett Erdélyhon hozzánk csatlása iránt tanácskozzék; ’s végre ő felségét megkéretni szorgalmazzák az iránt is, hogy tekintetbe vevné a’ török birodalom állapotát, az aldunai tartományok fölött a’ dunai kereskedés, ugyszinte az ország sz. koronája tekintetéből is őrködni méltóztassék. – 6) A’ KK. és RR. mindenek előtt a’ közelgő országgyülésen a’ büntetőtörvénykönyvi munkálatot, a’ katonai élelmezést, a’ népnevelést ’s a’ kereskedés ügyét ugyannyira kiemelendőknek véték, hogy mig ezek törvény által rendezve nem leendnek, az országgyülés eloszlatásán meg nem nyugodhatnak, ’s az e’ tárgyban a’ büntetőtörvénykönyv ’s élelmezési rendszer kidolgozásával foglalkozott választmányok jelentéseinek vételeig utasitásadásaikat fölfüggesztik. – A’ népnevelés tárgyában meghagyatik az országgyülési követeknek, hogy az országgyülés ezen közvetlen jogát kivíni, ’s a’ népnevelés ügyét országosan rendeztetni iparkodjanak. Egyébiránt e’ tárgyban utasitást pótlólag akkor adandnak, ha e’ részben az országgyülési tanácskozásokról értesülve lesznek. – A’ kereskedés tárgyát illetőleg pedig a’ következőket hagyták meg követeiknek: a) a’ honi közgazdaság minden ágai aggályos állapotának, az ország általános elszegényedésének legfőbb okát abban vélik a’ RR. hogy az országot környező vámok és harminczadok mindig az ausztriai örökös tartományok érdekében kezeltettek, ’s ezen vámszabályozás által mind a’ földmüvelés, mind pedig a’ kereskedés és műipar tökéletes pangásban van; továbbá, minthogy a’ kereskedés élénkitésére, a’ közlekedési könnyűség mulhatlanul szükséges, a’ magyar tengermelléknek hazánk szivével vaspálya által, ugy mindazáltal, hogy – ha czélszerűen lehet – a’ vízi ut is használtassék, közállományi költségen eszközlendő összekapcsoltatását szorgalmazzák, a’ más utvonalok jó karban tartását is természetesen eszközleni igyekezvén; ’s ezek folytában a’ vámokat, harminczadokat országgyülésileg szabályozni, a’ mennyiben lehet, általánosan, vagy ha ez kivihető nem lenne, legalább a’ magyar partvidéket illetőket rendezni törvény által okvetlen még az országgyülésen ohajtják. – 6) A’német vámszövetséghezi csatlakozásra nézve m. é. ápril. 5-kén tartott közgyülésen kijelentett elveik mellett maradnak; – c) a’ kereskedés és műipar előmozditására műegyetem és reál iskolák felállitását sürgetik; – d) a’ kitünőbb tehetségű ifjaknak kereskedési és műipari tapasztalás végett a’ kiutazás lehetőleg könnyüvé tétessék; – e) a’ fiumei kikötő, a’ mennyiben megkivántatnék, nagyobb számú hajók biztos elfogadására alkalmassá tétessék; – f) a’ külfölddeli kereskedési viszonyok létesitése tekintetéből egy törvényhozásilag kedvezményekkel ellátandó nagyszerü kereskedelmi társulat felállitása eszközöltessék; – g) az országos utvonalok az alább emlitendő országos pénztárból létesittessenek, ’s mint ollyanok, országos pénztárból létesittessenek, ’s mint ollyanok, országgyülés által lehetőleg meghatároztassanak, a’ kézi munkák és fuvarok az adózók által kellő arányban teljesittessenek, a’ magyar katonaság utcsinálásra fordittassék, önkényt értetvén, hogy a’ külföldi fuvarosak az ország határain belől utvámot fizetni tartozzanak. – 7)A’ házi adóra nézve a’ választmányi vélemény’s az erre keletkezett gyülési határozat majdnem szórul szóra következő: „Elismerik a’ RR., hogy a’ közállomány terheiben részt venni legelső polgári kötelességeik közé tartozik, ’s valamint e’ szent kötelességet, a’ nemesi rend a’ haza történeteinek mindegyik szakában, a’ kor kivánatihoz és szükségeihez képest híven teljesítette: ugy midőn e’ részben a’ közállomány megváltozott körülményei a’ hon javára bővebb áládozatokat kivánnak, azokat a’ haza oltárára letenni részükről vonakodni nem fognak: – tisztelettel és hálával emlékeznek mindazáltal őseink kötelességéről, melly a’ közállomány különbféle szükségeinek fedezésére kükönös jövedelemforrásokat jelölvén ki, midőn egy részről a’ közigazgatás rendszeres költségeinek kiállitására a’ megkivántató elégséges tőkét a’ házi adónak mostani alapjában kirendelte; más részről egyszersmind a’ hon rendkivüli szükségeinek fedezésére a’ nemesi rendnek összes értékében egy nagy és nevezetes, egész Europában csaknem egyetlen tőkét a’ jelenkor számára fentartott; ’s midőn azért bekövetkezett az idő, mellyben hazánkban is ugy, mint a’ világ többi tartományaiban, a’ közigazgatásnak eddigi rendszeres eszközei a’ közállomány czéljainak elérésére többé nem elégségesek, hanem e’ részben a’ nemzeti közgazdaság virágzásának, a’ kereskedés élénkitésének, ’s az értelmiség czélszerű nevelés általi terjesztésének nélkülözhetlensége olly – őseink előtt ismeretlen – ujabb meg ujabb szükségeket fejtett ki, mellyeknek kielégitése a’ haza jövendőjének veszélyeztetése nélkül el nem halasztathatik: egy tetemes nemzeti közpénztárnak azonnali felállitását sürgetik; a’ haza iránti kötelességök érzetében önkényt hajlandóknak nyilatkozván arra, hogy azon országos felügyelés alatt állandó ’s az imint említett czélokra forditandó nemcsak az országgyüléssel, hanem megvizsgálás végett a’ megyékkel is közlendő számadás terhe alatt levő nemzeti közpénztárra, a’ közjövedelemnek oda vezérelhető egyéb ágain kivül, országos szabad ajánlás utján, ’s ezzel fenálló törvényeink szerint összekötött föltételek alatt a’ czél nagyságának, a’ nemzet méltóságának megfelelő, ’s a’ nemesi rendre közvetlenül, de minden esetre csak ideiglen, ’s erejéhez mérsékelve kivetendő nevezetes ajánlás tétessék, ’s annak mennyiségéről a’ szükség mineműségének az országos tanácskozások folyamából leendő kitudása után követ urakat utasítani fogják. A’ megyei házi adó terhének a’ nemesi rend általi elvállalásában mindazáltal részökről a’ fölebb előadottakon kivül annyival inkább egyáltalában be nem egyezhetnek, mert a’ midőn egy részről a’ házi adót nem csupán megyei közköltségnek, midőn a’ közigazgatás rendszerinti költségeinek alapját eredeti rendeltetésénél illetlenül megtartván, a’ közterheknek másik nevezett nemcsak reájok, hanem az országnak minden lakosaira hasznot árasztandó részét törvényes feltételek alatt önkényt megajánlják; másrészről pedig bárminemű adónak örök időkre való, feltétlen felvállalását, alkotmányos szempontból, minden más szabad országnak példája szerint is, a’ nemzet szabadságának fentartására nézve károsnak és veszélyesnek itélvén, teljesen meg vannak győződve, hogy midőn az adózók e’ részbeni állapotján, a’ jelen idők körülményei között nem segithetvén, a’ közterhekbeni részvét szabad és ideiglenes megajánlási jogát a’ nemesi rend részére csonkíthatlanul fentartják, olly fontos nemzeti jogot őriznek meg, melly következetesen kifejtve, nem csak a’ nemesi rendre, hanem az ország minden lakosaira is, legüdvösb következményeket szülhetend.” – Eddig a’ követutasitás; és igy az adó tárgyán legalább 4–5 év elforgásaig nem segithetünk. – Azon egy vigasztalás maradt számunkra, hogy a’ korszerű tárgy még sem dorongoltatott és bicskáztatott agyon, és jövend – hiszün – idő, midőn az alvó csira talán nálunk is felkelend, mert mint mondám, a’ kérdés nincs elölve; – hogy erőszakolás nem történt – minek alkalmasint még közelgő követválasztásunkra is káros befolyása lehetendett, az mind az adó tárgyára jövendőben, mind pedig a’ halasztást nem türő napi kérdésekre és törvénynyé emelendő tárgyakra nézve, biztosan hiszem, igen hamar megtermendi gyümölcseit. – A’ közgyülési tárgyalás alkalmával lelkes szót emelt tisztelt másod-alispánunk Sárközy József és szivrenditőelg rajzolá a’ kedves állapotot, mellybe a’ házi adó közös viselése heyheztetendne bennünket; felhozá a’ bizodalmat, melly szülötte lenne a’ közteherviselésnek; fel azt, mikép a’ házi költségek adónak nem tekinthetők; emlitette végre melegen, mikép a’ házi adó számos rovatai közt egy sincs, melly a’ nemesi rendnek, ugy mint az adózónak hasznára nem lenne, ’s végre azzal fejezé be beszédét, hogy a’ házi adót kész az adózóval közösen viselni*. – És öröm volt hallani, mint kisérté a’ jelen volt számos nemesség alispánja lelkes szavait harsány éljeneivel; és ha Besze János uron kivül mások is szólnak, ugy a’ nemesség valószinüleg hajolt vorna a’ kor intéseire; – de lehet, hogy az ármány következett napokon vihart zaklatott volna fel fejünk fölött; és igy házi adó – requiescas in pace! – Hogy hazafiui kötelességöknek továbbá annál inkább megfeleljenek a’ RR. – mond az utasitás – kivánják, hogy a’ nemesség fegyverben gyakoroltasék, ’s kerületenkint ezredekre osztva, bizonyos ideig minden nemes ifju katonáskodni tartozik. (Vége következik.)
A’ komáromi körülmények közt alispán, – épen alispán urnak ezen férfias magaviselete olly cselekvény, mellyért tehetetlen honi szívnek a’ legtisztább hálával nem adózni.
– Szerk.
– Szerk.
Komáromból. április 8. Ma nagy napra virradtunk. Egy szabad testület jött gyakorlani alkotmnáyos állásának egyik legszentebb jogát. Követválasztásunk volt. Minekutána több országgyüléseken megyénket hiven képviselt elfelejthetlen férfiaink nem voltak reá birhatók arra: hogy a’ diszes, de felette terhes pályára ismét fellépjenek, a’ megyeháza udvarára betódult, mintegy 1200 nemes szünni nem-akaró éljenek közt egyhangulag Ghyczy Kálmán és ifj. Pázmándy Dénes megyei főjegyző urakat választá országgyülési követekül, kik is a’ megyéhez intézett velős beszédeikben a’ politicai hitet, mellyen haladandnak, eléggé kitünteték. – Az országgyülések hosszu során emlékezetes nevek ugyanazok, ’s mivel meg vagyunk győződve elválasztott követeink szilárd elvei felől, bár nagy seb üttetett rajtunk nagy hazánkfiának id. Pázmány Dénesnek* a’ politicai pályáról történt lelépése által, de mégis ezen választás bennünket tökéletesen megnyugtatott, mert sem nevek sem elvek nem változván, ugy látjuk, mintha a’ nyugalmat ohajtó korosb derék egyénnek szelleme ifjabb ’s erősebb tagokba költözött volna át.
Idősb Pázmándy Dénes azon férfiak egyike, kik nemzetünk díszét, dicsőségét teszik. Nehéz időkön keresztül virasztott a’ mélyen tisztelt férfiu a’ munkás honszeretet küzdhomlokán; ’s a’ honnak óriásnyi viszontagságain, a’ kor igényeinek minden phrasisain keresztül, olly tántorithatlan hűséggel virasztott, hogy nincs e’ honban senki, de csak egyetlenegy ember sincs, ki nyiltabb homlokkal tekinthetne fel az örök biró zsámolyához, ki nyugodtabb lelkiismerettel mondhatná: „hazám, én hű fiad valék!” – Illy jellem szemléletén felmelegszik a’ honfikebel, ’s annál nagyobb tisztelettel adózik a’ tántorithatlan érdemnek, minél kevesben vannak köztünk, kik a’ tisztán kezdett pályát önmagunkhoz hiven végzették. – A’ tisztes férfin, bár ha az országgyülési pályáról lelépett is, nem fogja megvonni tanácsát a’ nemzedéktől, mellynek illy vezetőkre szivben lélekben olly mondhatlanul szüksége van.
– Szerk.
– Szerk.
T–n.
