Tolna.
Tolna.
Szegszárd, árpil 7. Mart. 27-kei évnegyedes közgyülésünket – mután a’ 4 év eltőti gyászos catastrophák fölött a’ béke angyala szétterjeszté a’ felelős üdvözítő fátyolát – méltóságos főispánunk galanthai Eszterházy Károly gr. ur ő nsga, zajos „éljen” kiáltások, és a’ magyar kebelben otthonos legszívesb fogadtatás élénk kitörései közt, a’ multak torzképein fájdalommal átvonult, a’ jelent forró hévvel ölelő, és a’ megtestesülésnek indult boldogabb jövendő édes reményeit minden sorain végig ömlesztő ékes beszéddel nyitotta meg. A’ zsúfolásig megtelt teremben összesereglett KK. és RR. nevében megyénk szeretve tisztelt nestora, Csapó Dániel t. biránk, a’ szíben és lélekben ujra meghonosult egyetértés boldogitó érzetét valódi magyar nyiltszivüséggel tolmácsolva, üdvözlé a’ 3 év leforgása után körünkben megjelent főkormányzónkat, ’s nem színbül, hanem szívbül nyujtotta nekie a’ béke olajágát. Illy előzmények után nyugodt lélekkel nézheténk az e napon közmegegyezésel ápril. 6-kára határozott követ- és tisztválasztások elibe. Mert ha találkozék is az előttünk állott szerep-változtatás és elvállalás e’ nagy munkájának kivivásában némi ellenzék, – e’ hiba, uraim, koránsem a’ főben, a’ ki jelenleg isten és ember előtt tisztán állott, hanem – magyarán kimondva – kisebb-nagyobb mértékben magunkban létezett, ’s mikint fejlődék ki, igazolá a’ következés; a’ mirül szóljanak a’ czáfolhatlan tények, mellyeket elősorolni ugy, mint vannak, kötelességemnek érzem. Mert valamint a’ valót leplezni soha nem szoktam, ugy sérteni bárkit is – nem természetem. – E’ kis eltérésért engedelmet kérve, felfogom a’ tárgyak fonalát. Az országgyülésre meghivó k. levélnek felolvasása, ’s a’ már érintett választási határidő elrendelése után, a’ fölött lön a’ vitatkozás: követ- vagy tisztválasztás legyen e előbb? – Erre nézve a’ vélemények – a’ különböző érdekek tarka vegyülete miatt – többfelé ágaztak; a’ részint önként bejött, részint bemenetett nyers tömeg majd ide, majd oda hajlongott; – mig utóbb Szt. J. érdemteljes t. biránk e’ kérdés eldöntését, mint különben is a’ főispnái igazakhoz tartozott, ő nsga elhatározására javaslá bizatni; miben a’ többség megnyugodott. Ezután a’ legfelsőbb helyekrül érkezett rendeletek és a’ törvényhatósági levelek – melly utóbbiakból a’ közfigyelmet érdemlők a’ választmányhoz utasittattak – olvastatvám, következett napokban a’ tiszti jelentések beszedése ’s egyéb házi dolgok tárgyalásával foglalkozott a’ folyvást főispáni elnöklet alatt egész ápril. 5-keig tartott közgyülés. – Ez idő alatt különféle alakban müködött a’ hivatal utáni vágy, fondorkodott a’ birtokban-maradhatás és cselszövénykedett a’ beléphetés viszketege; – ’s bár mikint latolgatá egyik is másik is a’ sikra szállottak közül a’ dolgot, a’ végeredmény csak az lett: hogy a’ f.- é. febr. 6-káról szóló közleményemben terjedelmesen kifejtett megyei határozat biztositotta reményeink – mik szerint „nincs corteskedés többé” – merőben hiusultak. Hoztunk üdves statutumokat azért, hogy meg ne tartsuk; ledöntöttünk elvileg, de csak papiroson, az orgiák oltárát azért, hogy ujak emelésével az ezt korlátozó rendszabályok közgyülési taglalhatásakor, a’ kivihetés gyakorlati nehézségét előnkbe görditett ellenharczosaink akkor elvetett véleményét később igazoljuk, ’s kénytetve legyünk elismerni a’ haza előtt: hogy választási rendszerünk vétkes kinöveséin a’ palliativ gyógyszerek mitsem segitnek; – ezeknek gyökeres cura kelt, mit csak a’ törvény adhat, mellynek van garantiája. – Mind ezek való, keserü igazságok; de a’ mit titkolni nem lehet, ki vele a’ napfényre! Ennyivel, előbb mintsem bárhonnét is szó érhetne, előbbi tudósitásom folytában tartoztam a’ nyilvánosságnak. – Igaz ugyan, hogy minden dolognak van jobb és bal oldala, ’s ennél fogva a’ mennyire kárhozatos, annyira menthető is; – ez reánk is annyiból alkalmazható, miszerint nálunk az igyekezet, a’ czél szent volt; – de egy felleg emelkedett ellene, melly daczolva a’ megyékben kezet fogott intelligentiával, minden áron el akarta ejteni azt, kit a’ közvélemény kitűzött, kinek elnökleti éles tapintata és köztanácskozást vezérlő ügyességének sikerült a’ meghasonlott Tolnát nagy részben egy kalap alá vonhatni. Ezen békét koczkáztató erőkifejtés következteté a’ nem kevés önmegtagadásba került ellenhatás okozta gyermekölést. – Igy értük el az egymással versenyzett név- és születésnapi lakomáztatások közt april. 5-dik napját, mellyen a’ majd 1400 főnyi köznemesség egy-két lobogó kisérete mellett Szegzárdon megjelent; – ’s az e’ napon tartott conferentia után estve 7 órakor a’ megyeház udvarában elsőbben egy kitünő számu tömeg, Döry és Augusz urakat, mind alispánokat, eltetve, – utóbb egy kisebb csoport P. és M. neveit harsogtatva egybe sereglének. Ez utóbbi demonstratio volt arra: hogy az értelmességgel ujat huzott félnek minden biztosnak hitt kiszámitása mellett is buknia kellett; – mit másnap a’ következés tanusitott is. Ugyanis ápr. 6-kán már reggeli 7 órakor mindkét felekezet hivei által a’ terem egész fuladásig megtelvén, a’ tisztujitás a’ ns fősipán urnak küldöttség általi meghivatásra lett megjelenése, a’ nemességnek általa a’ békés és illedelmes viseletről felszólitása és az előbbi tisztikarnak hivataláróli leköszönése után, 7 1/2 órakor megkezdetett, ’s az uj tisztikar harmadfél óra alatt következőleg alakult: obbaházi Döry Gábor, első Maguri Augusz Antal másod alispánokká igen kitünő többség által kikiáltattak; közfelkiáltással a’ földvári járásban fősz.b.: Moravcsik András; al.: Nagy Lajos és dercsikai Erőss Lajos; esküttek: Benyovszky Sándor, Forster József és Etövös László; – simontornyai járásban főbiró: papi Visolyi Edvárt, al: nemeskéri Kiss Kajos; esküttek: Grabarics János és Paczolay György; – dombovári járásban főbiró; jobbaházi Dőry Sándor, al: Szalay György; esküttek: Huszár Pál és Szép László; – völgységi járásban főbiró: bonyhádi Perczel Gyula, al: nemeskéri Kiss Ferencz; esküttek: Trájber József és bonyhádi Perczel Jenő; tiszti főügyész: Forster Károly, al: király-daróczi Daróczy Elek; főadószedő: jobbaházi Dőry Fridrik, al :Angyal István; számvevő: fonyó Benedek tiszt.beli főbirói ranggal lettenek. – Ennek megtörténtével orszgágyülési követekül: a’ haza előtt köztiszteletben álló Bezerédjnk egy szívvel lélekkel, bonyhádi Perczel Móricz pedig igen kitünő többséggel, harsogó éljen, taps és tetszés közt elválasztattak. – Ezután a’ jegyzői hivatal főispán ur ő nga által Bartal György tiszt.beli aljegyzőnek, tiszt.beli főjegyzővé és Angyal Nep. Jánosnak levéltárnokká lett kineveztésével-hivatalában megerősittetett. Mérnökül: Beszédes Ferencz és Drabek Henrik; rendes főorvosnak Kremmüller Károly nevezetettek ki. Ezeket a’ kinevezett tiszt.beli alügyészek, jegyzők, nemkülönben a’ megtisztelt táblabiráknak névszerinti elősorolása váltá föl. – Általában az egész tisztujitás – némi kis ármányt és fondorkodást, ugy a’ nepotismus és prosapiai dölyf nemzette erőtetést és tulfeszitett küzdelmeket – miknek székzuzásoők, öltönyszabdalások és néhány ablaktörések lőnek eredményei – leszámitva, ősi szokás szerint lármásan, de rendesen folyt le. – Többnyire, miután sokan voltak a’ hivatalosok, kevesen a’ választottak, az adott szó szentsége néhányakra nézve, habár akaratlanul is, beváltva nem lön; – ezek panaszára csak az válaszoltatott: „mindenkit kielégiteni lehetetlen;” – azért a’ malecontentusok vigasztalják magokat azzal: „kurta szám a’ három – majd törik a’ járom.” – Adja az ég: hogy a’ választott egyének a’ választók bizalmának telhetőleg megfeleljenek, ’s egy se legyen a’ birák között, ki hivatalának egész érdemét a’ vörös sinóros huszárban találja fel! – Másnap április 7-kén a’ kinevezett t.birák és t.beli tisztviselők felesketése és országgyülési 6 irnoknak egy pgő ft napi díj melletti elválasztása után, magának pártfölötti tartása és szilárd részrehajlatlansága által közszeretetét és tiszteletet kivívott főkormányzónk tőlünk érzékeny bucsut vőn. Az országgyülési utasitások készitésével megbizott választmány munkálatának tanácskozás alá vétele végett majus 1-ő napjára közgyülés határoztatott. A’ mennyire az itt-ott hallatszó izgatásokból jósolni lehet, ha csak a’ korszerü haladás nemtője nem őrködendik felettünk, aligha mi is el nem járjuk az adóra nézve – mitől isten óvjon – a’ gyászos zalai tánczot. – Törvényszékeink majus 14-én kezdődnek.
Tóth Ferencz.
