Követi esküzáradék.
Követi esküzáradék.
A’ Világnak azon féktelen ’s törvény értelmében kétségtelenül feleletre vonható becstelenitésére, miszerint ns Pest vmegyét a’ fejedelem iránti legundokabb ’s leggyávább gyanusitás polgári vétkéről vádolni meré, a’ P. Hirlapba iktatott visszatorlásom ellenébe a’ Világ 32. ’s 34. számaiban két uj becstelenitő czikk jelent meg. Távollétem miatt az elsőt csak a’ másodikkal együtt olvashatám. Kérem szerkesztő urat, engedjen egy-két szót viszonoznom. A’ mi az első czikket illeti: annak tartalma tulajdonkép nem egyéb, mint piszkolódás, még pedig igen botor piszkolódás. Az időszaki sajtó nem hosszas csillapult gondolkodás, hanem idő ’s pillanatnyi ösztön szerinti czikkeket nyujthatván csak hasábjain, igen természetes, hogy hirlapokkan az indulat és szenvedély hatalma sokkal nagyobb szerepet játszik, mint könyvekben játszania kellene. Innen van, hogy az indulatos tollharcz az időszaki sajtó sajátlagos tulajdonihoz, vagy ha ugy tetszik, gyarloságaihoz tartozik; és azért látunk még a’ legmüveltebb nemzetek hirlapjaiban is felszólamlásokat, mellyeken az undokság sárga epéje ömlik el; azonban nincs példa, talán a’ legféktelenebb sajtó honában sincs, hogy egy hirlap egy másiknak ellenében annyi piszokkal, annyi undoksággal volna rakva, mint rakvák tehetetlenségök mérgében némelly magyar ujságlapok a’ P. Hirlap ellenében. Illyen a’ Világnak 32-ik száma is, mellyet, remélem, szerkesztő ur feleselésre már csak azért sem méltatand, mivel egyrészt a’ kérdéses czikk csak magának a’ Világ kezelőinek arczára üti egy ujabb gyávaság bélyegét; más részről pedig arra sincs példa, hogy egy-kétlapnak szünetlan piszkolódásai ’s nemtelenhandabandázásai olly semmi sükert, olly semmi eredményt okoztak volna, mint ezen emberek gorombaságai ön, dolgozótársai és lapja ellenében. Részemről az érintett piszkolódásra csupán egyetlen megjegyzést teszek. A’ Világ engem ’s a’ P. Hirlapot visszatorlásom miatt gorombának, neveletlennek és isten tudja minek nevez. Ezek az emberek előállanak, ’s egy nemes megye testületét a’ fejedelem iránti legundokabb, leggyávább gyanusitásról vádolják. Lehet e már ennél nagyobb féktelenség? Én azt annak és illetlenségnek és szemtelenségnek nevezém, ’s ki is fogná azt másnak nevezni? És azon emberkék merik az ő undokságukhoz képest igen gyönge visszatorlást neveletlennek mondani. Én a’ legbárgyúbb praetensiók 310közé számitom, ha valamelly goromba ember kigyót békát kiált, ’s örökös piszokkal köpdöz maga körül, mint a’ vadmacska, ’s ha néha akad ember, ki nem restelli őt saját pénzével kifizetni, még ő mer neveletlenségről panaszkodni. Ugyan ugy e? vagy talán azt akarnátok, hogy ti másokra örökké sárral dobálgassatok, ’s azok bárányszelíden előttetek meglapuljanak, ’s impertinentiátokat csak zsebre dugják. Én részemről azt mondom: minő az „adj isten”, ollyan lesz tőlem mindig és mindenütt a’ „fogadj isten.”
A mi magát a’ követi esküzáradékot illeti: én előterjesztém a’ loyalis helyzetet, mellyben a’ kérdés Pest megyében áll, ’s melly magát a’ főisp.helyt. urat annyira megnyugtatá, miszerint a’ követválasztás előtti nyilvános conferentiában tartózkodás nélkül kijelentené: miképen, ámbár saját meggyőződése szól azon záradék ellen, mindazáltal a’ közrend érdekében tökéletesen megnyugszik azon minden felekezet részéről egyaránt kijelentett ohajtásban, hogy a’ követválasztó gyülés csak választó legyen, ’s tanácskozóvá semmi tekintetben se alakittassék. A’ dolgok e’ helyeztében azt gondolom, minden józan ember előtt világos lesz, hogy a’ „Világ” – szokása szerint – fertelmes bakot lőtt, midőn a’ dolgot csak szóba is hozá, és szóba hozásával – ha lehet – tehetsége szerint compromittálta.
De mindig felmarad a’ kérdés: hogy mikint hozta szóba? Szóba hozta akkint, hogy a’ Pest megyei követek által letett esküt a’ fejedelem iránti legundokabb, leggyávább gyanusitásnak nevezné, mellyet egy nemes testület elkövethet. Én felszólitám: vonja ezt vissza, mert ez otromba, ez vétkes beszéd. a’ Világ azt feleli: hogy ő ott külön Pest megye RReit nem emlité, tehát nincs mit visszavonnia? sőt ujolag állitja: mikint azon záradék a’ gyanusitásnak legundokabb, leggyávább, leghazafiutlanabb neme. – Nem akarok azon férfiatlanságon felakadni, miszerint sem elég jellemmel nem bir hibáját megvallani, mi mindig nemes cselekedet, sem elég bátorsággal szavait egészen bevallani, hanem csak töredékek mögé búvik; mert ujolagos bevallásából a’ ,fejedelem’ szót, azt t. i., hogy a’ fejedelem lőn undokul ’s gyáván gyanusítva, szándékosan kifelejti? hanem ama’ kopasz mentségre, miszerint ő ott külön Pest megye RReit nem emlité, száraz-röviden kérdem: bolondoknak tartja e olvasóit, hogy illy szándékos hamis mondással nem pirul előállani? Említett czikkének czíme ez: Pest megye követeinek esküje. Elmondja, hogy „őt a’ pesti követek által letett eskü szomoritólag lepte meg”, hogy „az czélszerűtlen, sükeretlen, illoyalis és sértő”; utána teszi, hogy „illy fonákságot Pest megye RReiről nem akart föltenni”, ’s féktelen kikelését azzal végzi: „e’ záradék (t. i. a’ pesti követek által letett eskü záradéka) a’ legundokabb, leggyávább neme a’ gyanusitásnak, mellyet egy nemes testület a’ fejedelem ellenében mutathat.” Már most kérdünk mindenkit: ugyan mi nevet érdemel az ollyan ember, ki egy nap ezeket mondván, másnap ekkint szól: „hol a’ legundokabb ’stb. gyanusitásról szólánk, ns Pest megye RReit ott külön nem emlitők.”
Azzal is menti magát, hogy a’ P. Hirlap kezdte meg vakmerő tollával, és szinte az őrültségig vitte lehurrogatásait, feleletre-vonásait a’ megyék ellenében ’stb. – Minő oktalanság! – A’ Pesti Hirlap rendületlen szilárdsággal fölfedezett ’s megrótt ugyan minden törvénytelenséget, minden visszaélést, a’ hol és a’ mikor teheté, ’s a’ kormánytól kezdve a’ legalsó körökig (talán gr. Sz.– urat kivéve) csak egy lehet a’ hang, hogy ha semmi más érdeme nem volna is, ezen egy által, a’ rend ’s törvényesség érdekében minden jó embernek háláját, köszönetét kiérdemelte: de sokkal figyelmesb olvasója vagyok a’ P. Hirlapnak, mintsem bátran állitani ne merném, hogy a’ P. Hirlap soha sem hágott tul a’ törvényesség határán egy megye ellenében is, soha sem mondott ollyat, a’ miért törvény utján joggal feleletre vonathatott volna. – A’ Világgal ez másképen van igen sokszor, másképen van a’ jelen esetben is. – Azt mondja ugyan, hogy „a feleletre-vonástól nem tart”, hogy majd „megfelelend magáért”, ’s gúnyosan krédi: valljon nem volna e jó a’ sajtószabadságot sürgető Pest megye részéről ezen feleletre-vonást pótlékutasitásul adni a’ követeknek? ’stb. – Mi van már ismét ezen gunyban több? malitia e, vagy oktalanság? Hát Világ szerkesztő uraimék még csak azt sem tudják, mit tesz ezen szó: „szabad sajtó”? még csak azt sem tudják, hogy a’ felelőség egyenesen a’ szabad sajtónak corollariuma, sőt postulatuma? Irjon mindenki a’ mit tetszik, ne gyámnokoskodjék senki előlegesen a’ gondolat fölött; de feleljen az iró mindenről a’ mit ir; ép ugy, mint szaváról és tettéről, ha törvényt sért mindenki felelni tartozik. Pest megye RRei tehát, midőn a’ sajtószabadságot utasitásba adák, már ipso facto utasitásba adák azt is, hogy az illy féktelen irkászokat, minő a’ Világ, törvény és biró, érdeme szerint megfenyitse. Vannak nemzetek, mellyek akkint vélekednek, hogy a’ szabad sajtó kihágásai ellen specialis törvényekre van szükség; vannak mások, mellyek azt hiszik, hogy a’ közönséges törvények a’ szóbeli és irásbeli vétségekre, például rágalmakra, becstelenitésekre ’stb. hozottak, a’ sajtóra is elegendők, ’s csak a’ bün fokozatában lehet különbség, minthogy a’ sajtó utjáni rágalmaknak tére nagyobb, mint a’ szóbelieknek. – a’ mi hazánk törvényeinek e’ részbeni állapotját illeti: a’ censura törvényessége iránt most vitatkozni nem akarok, de abban velem minden józan ember egyet fog érteni, hogy a’ mit szóval tenni a’ jelen törvények szerint is bűn, azt nyomtattatni még inkább bűn, habár a’ censura százszor megengedné is; ’s hogy az iránt a’ felelőséget a’ könyvvizsgáló „imprimatur”-ja Világ uraimékról el nem hárithatja. –No már kérdem: ha valaki Pest megye gyülésén arról merné a’ RRet vádolni, hogy a’ fejedelmet legundokabban, leggyávábban gyanusitják? – feleljen, a’ ki törvényt tud, elkerülhetné e az actiót? én azt hiszem: nem, hacsak könyörületből, kegyelemből nem; ’s most ha nyomtatva bocsátja szét az országban, mit büntetés nélkül mondania szabad nem volna, ne vonathassék actio alá? – Vonathatik kétségtelenül, ’s legnagyobb következetességgel azon megye által, melly a’ sajtószabadságnak, mint minden szabadságnak barátja lévén, természetesen a’ felelőségnek is barátja, Egyébiránt ha feleletre fog e vonatni? azt nem tudom. Meglehet, hogy a’ nemes megye sokkal magasabb helyzetben érzendi magát, mintsem hogy a’ Világ piszkolódásait szemügyre venni méltósága alattinak ne tartaná, – kivált midőn a’ RR. figyelmét sokkal méltóbban igénylö országos tárgyak jőnek szőnyegre; de meglehet , hogy valaki mégis kötelességének ismerendi, a’ vétkes rágalmazóra büntetést kérni; ’s hogy ha ez történendnék, a’ egye csupán csak könyörületességből engedhetné el a’ tisztiügyészi vádat, arról meg vagyok győződve.
A mi végre a’ dolog lényegét, t. i. a’ kérdéses esküzáradék helyes vagy helytelen voltát illeti: – erről lesz hely és alkalom nyiltan szólani; a’ Világ részéről minden esetre tökéletesen minden gyöngédség-nélküliséget mutat a’ vitatást olly térre játszani, hová a’ mint igen jól tudhatja – őt az ellenvéleményüek hasonló szabadsággal nem követhetik*. –
Részünkről is szabd legyen egyetlen észrevétel: A’ Világ gúnyolódik, hogy koronás királyunk iránti tisztelet és hódolat felett tőlünk leczkét el nem fogad, ’s hogy visszatorlásul nem akar dolgokat említeni, mellyekből kitünnék, hogy „voltak feledékenyek, kiket tiszteletre és engedelmességre nem illy diatribák idéztek vissza.” – Nem akarunk keserű lenni; de a’ minő igaz, hogy az alávaló csuszás mászás ’s a’ szolgai joglemondás a’ hódolatnak és tiszteletnek nem azon neme, melly alkotványos polgárhoz illik, ’s nem olly hódolat és tisztelet, melly a’ tiszteltnek ép ugy kedves lehet, mint a’ tisztelőnek becsületére válik: olly tagadhatlan az is, hogy a’ Világ ép ezen nemtelen hivatkozással, egy részről jelleme aljasságát bizonyitá be, más részről pedig fejedelme iránt legnagyobb tiszteletlenséget mutatott; mert olly sebeket nem vonakodik felszaggatni, mellyekre urunk királyunk veté a’ feledés, az engesztelés fátyolát; különben pedig az, kit illy nemtelenül sért, nyilt homlokkal nézhet fel istenéhez és hazájához, ’s nyugton várhatja a’ kérlelhetlen tötténetirat itéleté is, – Szerk.
X.
