Hont.
Hont.
Majus 8. Valamint a’ politicai, ugy az irói világban is vannak időpontok, vannak körülmények, hol egyes ember, egyes iró véleményére a’ hon, vagy egyes megye állásának rajzát bízni még akkor sem tanácsos, midőn a’ rendesen adott rajzot hűnek lenni találjuk, habár nem is egészen kielégítőnek, mint ezt a’ dolog természeténél fogva egyestől várni lehetetlen. Illy időpontban illy körülményben megyénk jelen állását a’ hazával hűn és részrehajlatlanul tudatni többen polgári kötelességeink közé számitjuk. Több szem többet lát, ’s a’ több oldalról látott és hallott dolgok szinezete egyes látása- és hallásánál hűbb, épebb ’s igy valóbb lehet. Im vegye hát most a’ hon mindenekelőtt megyei nyilvános eseményeiknek april 24-kétül bezárólag majs 2-aig terjedő rajzát. – Elnök alispánunk april 24-ére r. k. közgyülést hirdetett. Számos cortes jelent meg, mikint mondatott, hivatlanul! Elnök alispán ur a’ közgyülés egyetlen tárgyát előterjeszté, tudósitását t. i. a’ Pesten főispáni helyettes Luka Sándor ur ő ngnál járt üdvezlő-küldöttségnek, ’s előadá: mikint a’ megyének az udvari rendelet mellett leküldött esküformára nézve hozott végzését a’ küldöttség közlé a’ helyettes urral, ’s ő nga már ekkor ez érdemben fölirt volt a’ felséghez, hogy őt a’ leküldött eskületételtől a’ megyei RR. kivánatához képest kegyelmesen fölmenteni méltóztassék; mindazáltal ő felségétől olly – a’ küldöttségnek irásban előmutatott – választ nyert: hogy ő felsége a’ leküldött eskütől elállani nem fog. T– I– szólott első ’s az exegesis szabályai szerint a’ nem rég hozott végzés megrontása ’s az udvari eskü mellett nyilatkozott, mit több szóló – figyelmet alig érdemlő okokkal pártolt, kivéve az elnök alispánt, ki okszerüleg fejtegetni törekvék a’ törvény és gyakorlat közti különbséget, ’s hogy jelen tárgyra nézve a’ gyakorlat a’ kormány mellett szól, ’stb. Erre az ellenzék részérül Zs–y I– másod alispán felelt, előadva a’ tárgy nagyszerüségéhez mért méltósággal: mikint a’ szőnyegen levő kérdésnél ugy törvény mint gyakorlat a’ megye mellett szólanak, emlékeztetvén a’ megye RReit, hogy törvényben gyökerezett jogukat minden viszontagságok közt mind maiglan hűn megőrzék; mikint maga E–s e’ megye zavaros idejébeni főispán-helyettes az udvari eskü mellett a’ törvényest is letette, le ugyan ezt K–y, e’ megye utólsó örökös főispánja, nem látja tehát okát a’ szónok, hogy miért álljanak el épen most a’ RR. minden időszakban épen fentartott joguktól. Előadását sokan ’s az intelligentiának számosb része pártolák, de a’ kiáltozó többség az inditványozó mellett volt, ’s miután még K–a A– tb. élte szokott „következetességével”, mint maga mondá, az udvari eskü mellett, négy hét előtt pedig (lásd Pesti Hirlap 232-ik szám 195-ik lapját) ellene nyilatkozott – ’s egyik cortes által okozott lárma és zavar – lecsillapult volna, a’ végzés a’ közbejött módositások szerint: óvásunk kijelentésével az udvari eskü mellett mondatott ki, ’s a’ tárgy országgyülésileg orvosoltatni kivántatott. – Második nap aprilis 25-kén a’ tegnapinak estvelén megérkezett ’s mind a’ két pártbeliek általi tisztelgésekkel fogadott főispáni helyettes ur beiktatási ünnepélye ment véghez, több szomszédmegyei küldöttségek és vendégek jelenlétében. A’ tegnapi határzat értelmében letett eskü után ő nga jeles beszédet olvasott föl, mellyben érinté, hogy e’ megyében folytak le bús és örömórái, hová most nem jőve csak visszatérve békét, barátságot ajánl. Nyiltszivüleg megemlité továbbá: mikint eddig mindig részt vett a’ pártokban, ezentul azonban azokon felül akar állani. (Éljenzés.) Kormányt illetőleg kinyilatkoztatá: hogy annak ellenében a’ védelem szüksége megszünt legyen, ’stb. A’ nyomtatásban is megjelenendő beszédre B–y F– főjegyző válaszolt; végre több tiszteletbeli jegyzőt, ügyészt és számos táblabirót nevezett ki ő nga, különösen külmegyeieket, kiknek sorábul hogy a’ szinte jelenvolt Besze János szomszédmegyei hazánkfia tévedésbül maradhatott ki, annál is inkább hinni akarjuk: mivel ugyan ezen egyén csaknem rég szomszéd Nógrád megyének érdemteljes táblabirói koszorújába ’s egy olly férfiu által füzetett, kit hivének vallhatni a’ hon és kormány egyaránt szerencsés. Nyilvános ebéd a’ megye udvarán követé az iktatási ünnepélyt adva ő nga által több száz személyre menő vendégei számára, de a’ milly fényes és nyilvános volt az: olly fénytelen ama’ botrány, mellyet mint nyilvánosan történtet elhallgatnunk annál is inkább lehetetlen, nehogy a’ már országszerte elfutott hirek azt nagyitva vagy torzitva hordják szét a’ hallott hir szárnyain. A’ diplomaticus ebéd felett ugyan is a’ többi szokott pohárköszöntések közt egy szomszédmegyei küldöttségi tag ’s társai által áldomáspohár üritetett megyénk egyik táblabirájaért mint kiválasztandó követeért, mellynek szívbül fakadt hosszas viszhangozása annyira visszatetszett némelly jelenvolt hontiaknak, hogy általok a’ magyarnak eddig épen fentartott legszebb tulajdona, a’ minden nemzetek által tiszteletben tartott vendégi jog, részint szóval, részint tettel a’ legilletlenebb móddal megsértetett, – meg egy megyének egész testülete, meg annak egyik lelkes fia, mi által Hontnak moralis becsülete is egy egész korszakra, nemzedékre megfertőztetett. ’S e’ rövid vázlatbul is – mellynél elhallgatván most a’ személyeket, csak egyszerün a’ tényeket adtuk – láthatja a’ haza, hogy Hontban is létezik egy párt, mellynek főemberei az anyagi terrorismusban helyezik főtámaszukat, és tekintetöket, miket szellemileg utól nem érhetnek. Ez vandalismus, urak! vandalismus a’ civilisált század közepette, millyhez hasonlót az ellenségeskedő vad középkor sem képes előmutatni. – Harmadik nap, apr. 26-án, a’ főispáni helyettes ur elnöklete alatt közgyülés tartatott, mellynek kisebbszerű tárgyai nehezen érdeklenék jelenleg az olvasó-közönséget. Ellenben negyedik és ötödik nap, aprilis 27 és 28-kán, mint a’ már előbbrül körlevelekkel tudatott napokon, számos cortesek jelenlétében felvétetett az országgyülési tárgyakkal megbizott választmány munkálata, melly sem többet sem kevesbet nem foglala magában mint azt, mit a’ józan ész és ép szív, a’ kor kivánatához alkalmazottan, a’ szenvedő haza javára, boldogságára eszközölhetni remélt. Elnök ő nga üdvezlő beszéde után az első alispán ur a’ házi adót tárgyazó, mint mindenkit közelebbről érdeklő pontot inditványozá fölvétetni, mellynek azonnali felolvasása után T–y A– kir. t. szólott első, ’s a’ házi adónak mindenki általi aránylagos viselését tárgyazó javaslat félretételét kivánta. Hason értelemben a’ nagy tömeg éljen, rivalgásai közt többen szólottak. Előhozott okaik lényege volt a’ többi közt: hogy nyugvó porainkat maradékink a’ sirban is átkozandnák; a’ paraszt nem fizeti ugy mint a’ nemes a’ birói taxákat; Irland is nyomorult koldus, pedig ott mindenki adózik, ’s nálunk még éhen egy paraszt sem halt meg; jobbágyaink nem fognának jobb szívvel viseltetni irántunk; sírba dőlend alkotmányunk, ’stb. B– P– tb. is szólott, – ki a’ nógrádi csatavesztésrül csakhamar körünkben megjelent – ’s az elnöknek hátat forditva egyenesen a’ bunkócratiához intézvén szavait, egy izgatás-teli beszédet mondott a’ propaganda hőseiről, ’s az ujságirókról, kik most mindent megirnak ’stb.. eff. Többen járák körül a’ tudatlan tömeget, czélul véve a’ netaláni szólók depopularizátióját, mi által nem tán annyira egyes személyek mint még kivívandó elvek veszélyeztettek volna, ’s igy a’ választmányi javaslat mellett a’ közügynek ártalmával 328szólani ez esetben részünkről czéliránytalannak találtatott. Mindazáltal R– J–, pestmegyei aljegyző, különben megyei birtokos, melegen felszólalt a’ javaslat mellett, ’s még egy részről mutogatá a’ házi adó szükségességét, más részről szúrósan érintgeté a’ fel nem szólalást, ’s csalatkozást e’ megye – általa hitt vagy tán csak képzelt – dicső-teljességében. A’ szólónak elnök ő nga felelt. Megbukván a’ házi adó, az ősiség vétetett tanácskozás alá, mellynek hason sorsra jutását első alispánunknak a’ tömeg fogalmához mért előadással sikerült megakadályoztatni. Igy mentünk pontrul-pontra a’ választmányi javaslaton keresztül, mellyek többnyire módositva fogadtattak el, kivéve a’ fő- vagy életkérdéseket, – ezek megbuktak. – Végre a’ befejezett munkálatok után szétmentünk, hogy majus 1-sején municipális alkotmányunk egyik legszebb, legdicsőbb ünnepélyére, országgyülési követeink választására ismét összejőjünk. Köztudatul van, mikint pár év óta két pártra van szakadva e’ megye, mellynek összeforrásán a’ jobbak eddigelé hasztalan fáradoztak, ’s mit a’ pártoktól utól nem érhettünk: azt uj kormányzónk közbenjárása által a’ követválasztásnál utólérni reméltük. Az ellenzék részérül mi sem mulasztatott el most is a’ béke helyreállitására, mit minden részre hajlatlan ellenség is kénytelen lesz elismerni, ha értesülend: hogy a’ nevezett rész által aprilis 28-kán az első lépés, ’s azon ajánlat étetett: mikint a’ megyei béke és barátság helyre állitása tekintetébül az ellenzék lelépteti egyik kijelöltjét azt kivánva és kérve: hogy az ellenpárt egyik főnökét, mult tisztválasztáskor első alispánságra kitűzött egyénét, mint különben is egyenes jelleméről és jószivüségéről általunk is közösen tisztelt és szeretett férfiát felállitsa, és az ajánlat – egy nyakra főre követségre törekedő embertőli félelemből – elvettetett! Illy állásban mi vala természetesb, mint félbeszakasztani minden jégre vezethető tanácskozásokat ’s még az nap megyeszerte felütni a’ józan haladás lobogóját ’s rátűzni Fejérváry Miklós és – miután Sembery Imre mult országgyülési lelkes követünk megyébeni szükséges léténél fogva önfeláldozólag a’ követi pályát határzottan el nem fogadni kijelentette – Szentkirályi László tbirák neveit, kiknek elvszilárdsága és meleg hazafiuságuk, függetlenhelyzet és ismért jellemök tökéletes garantiát nyujtának, hogy szívök minden érverése, pályájok minden lépte, ’s előadásuk minden szava a’ haza boldogságára leszen irányozva. És e’ neveket majus 1-jén mintegy 600 köznemes harsogtatá, kik a’ legszebb renddel zászlók és zene kiséretében a’ megyei udvarba vonultak, hol választásaink tartatni szoktak. Az elnöklő főispáni helyettes ur köszöntő beszéde ’s a’ királyi meghivó levél felolvasása után ujra harsogtak a’ Fejérváry és Szentkirályi nevek, kiket csakhamar elnök ő nga a’ RR. és mind két nemi közönség élénk tapsai közt Hont megye képviselőiül megválasztottaknak lenni kijelentett. Megköszönvén érzékenyen a’ két követ a’ RR-nek irántok tanusitott bizalmát felszólalt ujra Fejérváry Miklós, ’s előadá: mikint ezelőtt több alkalommal, ugy annál inkább, hogy következetes maradjon, most, midőn önmaga van kérdésben, inditványát, miszerint kéré a’ RRet: hogy őt ugy az utasitások pontos megtartására, mint minden, kormányi kinevezéstől függő hivatalnak hat évigleni el nem fogadhatására megeskettessék. A’ szónok nézetében első volt, ki osztozott, követtársa Szentkirályi László, és hangzott az „éljenek és esküdjenek!” és némi ellenvetései után az elnöknek a’ két követ ünnepélyes csend közt az inditvány mind két pontjára megeskettetett. – Alig mentek szét embereink, már is hire szárnyallott, hogy az e’ nap nyilvánosan fel nem lépett párt más nap követeinktől a’ megbizó levelet megtagadni fogja!!! De a’ más nap is készen talált minket, ’s a’ szándéklott csel mostanra elmaradt. Mindazáltal ez utólsó napi gyülés sem vala tanulságtalan. A’ megbizó levél felolvastatott, a’ tegnapi ülés meghitelesittetett, uj tiszteletbeli rangok osztattak kik (köztük a’ RR. inditványára Jozipovich Antal, turopolyai gróf hazánkfia, táblabiróvá lett), végre ő nga által az olly soká üresen volt hadi-főpénztárnoki hivatal is betöltetett. A’ RR. többsége, habár nem is a’ szokásos jog, de szívök érzelme szerint harsogá a’ Majláth nevet, kinek há jellemzését az olvasó közönség e’ lap mult évi folyamából ismerheti. Azonban ő ngának érintett hivatalra Sántha Ágoston urat kinevezni tetszett, ’s tőlünk nem sokára bucsút is vőn. –
Többen.
