Zemplén.
Zemplén.
Berettő, majus 7. Le Roi est mort, vive le Roi, azaz (!) e’ lapok 238. számában Rák ur eldallá fölöttem a’ De profundist; és ime, a’ büv három napja elmult, ’s szabadjon a’ feltámadottnak ujlag átvenni provinciáját ’s isten kegyelméből folytatni, mig kellőbb vállalkozó találkozandnék. – Zemplén ügyeiről, hosszabb ideje, vala szó e’ lapokban, miket el- és felsült ügyekvéseink őszinte levéltáraul ohajtok; ’s a’ hallgatás nem lomhaság vala. Állapotaink heterogen elemeiben egy jótékony processus lábadoz. Ohajtható, hogy e’ megye, melly félszázad óta család-, személy- és ügyérdekek miatt, annyit kiállt, mint, bátran mondhatom, egyetlenegy társa sem, föllelje végre a’ bölcsek kövét, melly az izgalom és tettlen görbedezés egyiránt abnormalis szövényei közül az irányegység révébe vigye. – Évnegyedes első közgyülésünkön Lónyay Gábor figyelmeztetett, mikint eddigi pusztán negativ vagy legjobb esetben eltördelt állásaink miatt hasztalan keresnénk egységes vezéreszmét e’ megye határzataiban; máskitől várunk ’s megfelelünk reá, igy vagy ugy, ’s az utasitások tömkelege naponta vastagszik, mikint a’ percz szeszélye vagy diadalma engedi. Rend- és következetlen labyrint, czél- és iránytalan. Kivánatos tehát, hogy a’ megbizott választmány, kész munkálatát mielőbb, nem szerteforgácsolva, hanem rendezve, mint bevégzett egészt, nyujtsa közhatárzat alá. És az inditvány, természetesen, helyeseltetett, ’s határnapul a’ mult hó 20. és következő napjain, főispáni h. elnöklet alatt tartott gyüléseink jeleltetének. És az utasitás, habár fentebbi jellemzésem némelly árnyoldalát hordja magán, következő lényegesb pontokban állapittaték meg: 1) a’ kor. előterjesztvények előleges közlése után. – 2) Az 1832/6: 21. t.cz. a’ részek visszakapcsolása iránt valahára létesittetve, az országgyülés kiegészittessék; a’ tanácskozások meg nem szünésével. – 3) A’ kir. városok elrendezése orszg. választmányilag. – 4) Országgyülési szabad lap. – 5) A’ szokott „praeferentialék”, a’ só kiemelésével, minek ára 1790: 20. t. cz. szerint országgyülésileg szabályoztassék. – 6) A’ népnevelés, Lónyay Gábor terjedelmesb, közhelyesléssel fogadott dolgozatának nyomain, a’ kereskedés ügyével a’ teendők első „gledájába” soroltatott. Iskolák alapittassanak tehát, hol szükség, országos pénztárból, sőt rovatos kivetés szerint – (nem csudálkozik ön?) – a’ puszták bűnös adómentességének szigor tekintetbevételével. Valláskülönbségeket mellőző tanmódszer dolgoztassék, a’ felsőbb iskolákban egyedül nemzeti nyelven, az elemiekben, hol szükség, ennek tudományos oktatásával életbe léptetendő ’stb. – 7) Kereskedés és ipar. Az országos pnéztár alaptőkéjéül – a’ Pest által ajánlott aprólékokon: a’ czimeknek Ľ fölebb emelet díján ’stb. kivül – a’ só felemelt ára tüzetik ki, mire törlesztési czim alatt – de csak a’ tőkeig terjedő – kül kölcsön fölvétetendő. Kereskedelmi szerződések Ausztria ’s a’ külföld egyéb tartományaival. Bankjavaslat országos választmányilag; műegyetem, azon esedezéssel, hogy ő felsége a’ kincstár általi előlegezést – részletes számadás mellett természetesen – e’ szent czélra felajánlani kegyeskedjék. A’ czéhek eltörlesztetnek. Vasut a’ magyar révparthoz, ’s az Arad által javaslott duna-tiszai csatorna. – 8) Vallás; az 1832/6 és 39/40 tanácskozások nyomán a’ közbejött kir. placetum sérelmével. – 9) A’ nép terheinek könnyitéseül. Örömteljes kötelességem kiemelni, hogy daczára megcsontult rettegésünknek a’ ci-devant házi adó „nevétől,” a’ megyei RR. vetekedve ügyekeztek e’ rovat lehető könnyitése körül. Ezeknek nyomán: a) követ urak mindenek fölött adózóink elbirhatlan terheit ’s ezeknek okszerűtlen aránytalanságát, mi e’ megye „restantiait” – o sárkányfoga a’ kétes jövőnek! – 1 ˝ évi illetőségét meghaladó (!) roppant összegre rugtatá (’s mit e’ gyüléseken is hatályosan sürgetett a’ helyt. tanács), a’ szükséges adatok kiséretében kiemelve: portáink csökkentését hatályosan sürgetendik. Bájos szóvirág, minek értelme kopár prosára forditva: „vedd le az ő egy nyakáról a’ kettőnk terhét, mert ugy sem birja többé, ’s az enyémet kivevén tedd akárkiébe.” A’ tenni akaratlan vagy rettegő félség öröklő circulus vitiosusa, miben világ végeig fészkelődve, sürgölődve, csakugyan elér oda, hol a’ megkövült negatio hizlalja telhetlen potrohát: azaz honnan kiindult, hogy ujra kezdje a’ sysiphusi pálya koszorútlan fáradalmait. Jövőre atyáskodásunk részletes intézkedései pedig: b) ha a’ RR. ohajtása az állandó törvényszékek ügyében meghiusulna is, a’ polg. sedriak ugy is csak resolutio rendelte napdíjai az itéleti pénztárból fizettetnek, mit a’ pörbeli taksákon ’stb. kivül, a’ RR. bizonyos indirect adóztatás által (p. irásbeli ’stb. aprólékokért) szándéklanak létrehozni; c) hasonlag – ha t. i. az állandó t.székek nem létesülnek – a’ csőddíj a’ tömegterhe legyen. – Ha az összeg 1000 frtot meg nem haladna, mi legtöbbször történik ’s tehát legköltségesebb – kivált nálunk, hol, gonosz on dit szerint, ha más dolog nincs, naponta két sőt három ülés tartatik! – a’ törvény oda módosittassék, hogy effélék sz.biróilag itéltessenek el, birtokonbelüli fölebbvitellel a’ sedriára. d) Az előfogatozás ügyében ŕ la Liptó nem czélszerűtlen eltörlesztést, hanem törvényi rendelkezést kivánunk, a’ helybeli körülményekhez képest megyeileg módositandót. Kimondott irányelvünk tehát a’ pór világos haszna, de hogy a’ díjak önkénytesen ne rugtathassanak föl, helytartósági ügyelettel véljük megelőzendőnek. A’ pusztáknak 1715 t. cz. értelmében záridő alatti benépitése; addig is azonban kellőleg rovattassanak. f) Az ugynevezett „közmunkák” a’ pór legnyomasztóbb terheinek levén egyike, az utak, hidak ’stb. készpénzbeli költségei egy országosan szabályozandó, ’s megyei őrködés alatti vámrendszer pénztárából födöztessenek. Minden megye bizonyos záridő alatt a’ kitűzendő utvonalokat bevégezni tartozik, a’ hanyag Pest különös sürgetésével. A’ pór utmunkai tartozása (a telkes gazda 12, lovas-, házas zsellér 6, házatlan 3 napra) meghatároztassék. Ha a’ főutvonalok bevégezvék, a’ kerületek csak saját keblökben dolgozzanak. g) a’ Tized megszüntetése vagy, ha nem sükerülne, megváltása eszközöltessék. – 10) Az ősiség módositásai, Sz. K. t.birónak nagy ügyismerettel, de, véleményem szerint kelletén túl szoros tekintettel a’ mostani eljárás számtalan czifraságaira. – Majoratusok- és absentismusról – ki hitte volna! – Pestnek szellemében. – Állandó törvényszékek a’ rendszeres munkálatok szellemében; a’ törvényes és polgári ügyek különválasztásával. – 12) Büntetőtörvénykönyv, előleges megyei megrostálás után. – 13) A’ magyar nyelv diplomaticaiságának életbe léptetése; ide értve természetesen Horvátországot is, bizonyos határidővel, min tul csak magyarul tudó egyedek alkalmaztathassanak. E’ záradék, a’ jó isten, kinek utai vizsgálhatlanok, tudja, miért – megszüntettetett. – 14) Katonai ügy, u. m. Ludovicaeum és alimentatio, kihágások fényitése, magyar ezredeknek magyar főnökei ’stb. – 15) Az ünnepek lehető csökkentése, az orosz naptár megszüntetése és imakönyveik magyarra forditása. Lehetlen itt s azon meleg buzgalmat ki nem emelnem, mivel a’ naptári különbözés vészes eredményeit főtiszt. Holosnyay E. ur kiemelni törekedett. Bár mindig és mindenben! – 16) Törvény a’ féktelenül bevándorló zsidók – és 17) a’ hűtlenség és becstelenség fölött. – 18) A’ fölkelés rendszeritése. – 19) Országgyülési szállások, határzott lakbér mellett fizettessenek. – 20) Szóbeli pörök első itéletének fölebbvitele birtokon belül engedtessék meg, a’ kereset alatti vagyon zár által biztosittatván. A’ 200 frtot meghaladó összegek taksája határoztassék meg ’s az osztalék, a’ mi birót és itéleti pénztárt illessen (Heves). – 21) A’ rendőri sz.birókhoz, ha állandó törvényszékek lennének is, esküttek csatoltassanak. – 22) Az áltönk bűnöseit a’ csőtörvényszék fenyitse, 1840: XXII. t. cz. módositásával (a’ hatóság köreinek uj zila egybezavarásaul talán, kivált az állandó törvényszékek sürgetése mellett?) – 23) A’ nyilvános örökösödési törvény szülék ’s gyermekekre, birtokonbelüli fölebbvitellel terjesztessék ki. – Ezek lennének főbb pontjaink; a’ megyei körlevelek által javaslottak sorsa fölött annak idejében tudósitottam önt. A’ mik mindenhol elfogadtattak, nálunk sem leltek ellenvetést: a’ csiklandósokat finom „modorunk” azon ügyes tacticával czirógatá vagy kerülgeté ki, melly a’ kecske keresztényi kiméletével a’ káposztás is épen hagyja. De ha valaki merészen képzelné, hogy Zemplén csupán az avar másolgatás ugarin lézeng: czáfolatul álljon itt eredeti eszméink rövid jegyzéke: 1) Miért a’ „jó régi időben” olly számos pengő hollandi aranynyal tömte lapos erszényinket a’ lengyel vendégszeretet: Hegyalja fölött országos intézkedést sürgetedünk ujlag. Bárha először magányos kereskedelmi becsületességünk körül intézkednénk! E’ gyüléseken is több lengyel és porosz kalmár panaszkodása olvastatott fel hamis mértékü hordóink miatt (a’ 176 itczés gönczi hordókat 115–120-ra reducálta némelly nyerészkedő); mert az illy közhitel-zsiványok fölött intézkedhetik e könnyen – kijátszhatlanul a’ törvényhozás? – 2) A’ kir. biztosok működése ha meg nem szüntethető, rendszerittessék; különös tekintettel a’ megyénk keblében 1840 elején történt az 1805: 5. kir. biztosi eljárásra. – 3) A’ tisztválasztások teljes kimeritő rendszeritése az országos munkálat szellemében; sérelemül jelelve ki az 1840-ben használt katonaerőt. – 4) Vizeink pusztitásairól országos intézkedés. Belé fogtunk ebbe is, azaz: a’ vizbeli status quo nyakrafőre készitett térképeinek honorariumával adósok vagyunk mai napiglan, mikint Beszédes ur egy privát leveléből látni szerencsém vala. – 5) Az ujonczállitás országos rendszeritése; mi saját embereink napfényes zsarlásával sem boldogulván…… haruspex haruspicem. – 6) A’ bankjegyek ellen ’s az ércz pénz mellett a’ correlatio ügyébeni határzataink nyomán hatályosan szónokoltunk; mig az elnök dologismerő felszólalása nyomán ohajtásunk képtelenségét belátva, csak a’ bankjegyek garantiáját sürgetendjük. – 7) A’ zsidókat, kiket 1840-ben teljesen emancipáltunk, most minden korcsmálás- és italkezeléstől országosan eltiltatni kivánjuk. Quousque tandem . . . .? – 8) B. Mednyánszky censor-czime ellen tiltakozunk, valamint: 9) a’ koronaőri hivatalra általunk Ürményi ő nm. választatik. – A’ legujabban tárgyalt körlevelek ’s közérdekü magányügyeink sora és sorsa imez: (Vége követk.) –
Kazinczy Gábor.
