Turócz.
Turócz.
Majus 9. Leégvén megyeházunk, leomolván tanácskozási teremünk, ’s egyedül kormos falakat birván födetlenül, miután a’ felkarolt terv, hogy a’ helybeli evangelicusok templomában tartassék meg a’ követválasztás, e’ hitfelekezetbeliek lelkesbjei hatályos föllépése által megsemmisült, a’ megye egy-két aristája épen semmi nehézsége nem talált a’ részben, hogy a’ nemzeti ünnepély a’ tűzvész-szülte nyomor első nyomai közt, a’ megyeház előtti téren történjék. A’ nemesség majus 1-jén, a’ követválasztásra kitűzött napon, két tömegben jelent meg: egyik Lehoczky Pál táblabiró nevét lobogtatá, kiben a’ haladási szellem pontosittatik; személye ’s értelmesb pártolói ellen pedig azzal izgattaték a’ nemesség, hogy adóztatásra törekednek; – a’ másik Ruttkay Károly táblabiró és Rakovszky Adolf főjegyző heveit hordá zászlóin; ’s mivel e’ jóval számosabb fél az elsőt már a’ szinhelyen találá, nem késett vitézsége jeleit tüstint kitüntetni azáltal, hogy az egynevü zászlót, mellynek hivei azonban szintén Rakovszkyt ohajták egyik követnek, rövidke küzdés ’s ólmatlan botú argumentálás közt megsemmisité. Erőködék a’ gyöngébb is visszatorlást gyakorolni, de nem sikerült. Elfoglalván pedig elnökségét főispánunk, nagy zaj ’s lárma közt olvasá el kevesbbé érthetőleg beszédét, nem ugy, mint bevezetésekor ’s a’ tisztválasztás alkalmával, magyar, hanem római nyelven; – de annál hangosabban, ’s ugy látszik, az előbbit magyarázólag szólt a’ megyeház kapujából asztalra felállva az első alispán, tót nyelven szólitván föl a’ nemességet, hogy mivel az országgyülésen alkotmányunk sarkalatos alapjai, a’ nemesség lényeges jogai, megadóztatása, az ősiség megszüntetése fognak tárgyaltatni e’ tekintetből olly követeket válaszszon, kik a’ vérrel szerzett ősi szabadságot a’ fenyegető vész ellen erőteljesen védendik. A’ zaj növekedett, a’ mozgás elevenebb lön, a’ kölcsönös meggyőződés botokkal eszközölteték, ’s az isten ege alatt mindenki, nemes ne-nemes egyaránt láthatta, mint görbednek ’s düledeznek ütlegek alatt az alkotmány élő oszlopai; láthatta, mint ontják véröket az ősi szabadságért; láthatta a’ szabad 329választás eleven gúnyát! És nem adhatott a’ dolog folyamának fordulatot még az is, hogy főispánunk elnöki székét a’ tanácskozási asztallal felváltva, innen emelt szót a’ választókhoz; sőt midőn a’ lobogóját vesztette nem épen csekély párt megnyugtatása végett, voksolást sürgetett, azon nyilatkozással csillapittaték, hogy kedvencze nincs candidálva; ’s ámbár erre kellő felvilágositás nyujtatott, kivánsága mégsem teljesitteték; sőt folytonos zsibongás közt követeknek Ruttkay és Rakovszky jelentettek ki, fel is esküdtek, ’s csak akkor tudaték az idő ’s ünnepély stadiuma, midőn a’ tanácskozási asztal és székek elhordottak. – Másnap meglepetve tapasztalá másod alispánunk, hogy a’ követutasitási terv, mellyet a’ választmány latinul adott be, magyarra forditva hitelesitteték néhány egyed által, de honnan folyó hatósággal? nem tudjuk. –
Ujhelyi Gábor.
