Szabolcs.
Szabolcs.
N.-Kálló, maj. 30. Szokott évnegyedes gyülésünk f. hó 8-kán kezdődött, tudósitásommal késtem, mert tárgyai napi dolgok valának, mik ha más körülmények közt némi közérdekkel birtanak volna is, – a’ jelen időben, ’s főleg az egy pont felé irányult figyelemre csak fárasztólag hatnának. Közlésem czélja nem is egyéb, mint a’ megyénkben történtek ’s történendettek kapcsolati következetessége által igényelt némi vázlatát adni nevezett gyülésünk hangulatának. Ugyan is februariusi utólsó évnegyedes közgyülésünk óta, két rendkivüli közgyülésünk volt, ’s ezek alatt Szabolcs szendergő békes szelleme életre riadt; de a’ zajos életben párt-szakadás keserű burjánai tenyésztetének, és apr. 27-kén hat ezer ember állt szemközt, mondhatni nem olly nagy különbséggel, ’s ha bár győzni kellett is az egyik résznek, de illy gyözelem nyugodt békességet megyei éltünkben legalább nem szokott biztositani; és mi feszülten várók, mikint már egyszer ne csak bőszült néptömeg vitázzon, hanem lássunk tért, hol a’ tanácskozás egyesült táborában lélek fegyvereivel szemközt, vívjanak okok az emberi jog felett. ’S gondolnánk talán, hogy ama’ hatalmas párt olly fegyverekkel is siet a’ térre őrködni a’ közjó felett? korán sem, – a’ várakozásban csalatkozánk, vagy is inkább azok, kik ama’ martius szülte párt elemeit eléggé nem ismerhetik. – Rég nem emlékezünk olly kevés számra közgyülésben, ’s a’ tanácskozás? – oh itt ellenpártnak legkisebb nyoma sem tünék elő. Itt ott történtek keserü hivatkozások a’ martiusi napra; de a’ jelen körülményein okulás csendre intett: háboritlan hagyni a’ multat, bizva a’ jövendő jobb napjaiban. Azonban első alispán mégis inditványozá, miszerint – noha a’ jelen gyülésen a’ martiusi utasitásokat változtatni, vagy ujabb tárgy felett utasitásokat késziteni józan kilátással annyival inkább nem tanácsos: mert nem e’ végett levén a’ gyülés összehiva, illyet tenni jogunk sincs; de van a’ martiusi gyülésnek egy határozata, melly nem követi utasitás, hanem rögtönös foganatba vételt rendelő szabálykint áll, ’s ez a’ honoratioknak azonnali adóztatása, melly törvény-ellenes, ’s foganatba ugy sem mehető határozatnak még e’ jelen gyüléseni megváltoztatására hivá föl a’ RRet. – Az inditvány ugy, a’ mint adatott, csaknem általános ellenzésre talált, ’s a’ többség által oda módositatott: hogy a’ minden alkalmat megragadó ámitók ’s ámitások jelen korszakában, minden legkisebb gyanusitás mellőzhetése tekintetéből sem változtassék most ama’ határozat; hanem hirdettessék ki előre, hogy a’ felett a’ közelebbi gyülésen tanácskozandunk, ’s e’ végre majus 27-ik napja határozatilag ki is tűzetett, a’ tárgy köröztetése pedig azonnal megtétetett. Hat napi közgyülés után törvényszékek tartatának, és hire szárnyalt, mikint a’ martiusi nap hőse gyözelmi művét szokott erejével védeni készül; a’ szállongó hirt majus 27-ke igazolá, a’ terem telve volt, Eö– ur jelen, háta megett a’ mártiusi RR. bizonyos töredéke; de voltak ám ’s többen az ellenkező oldalon is, kik a’ martiusi hős intésétől többé nem függtek, mert hiszen azon ur csak maga sem kivánhatja, hogy, miután már olly keserü okulást adott, a’ martiusi naphoz hasonlókat olly könnyen fejünkre idézhessen. Megkezdetett a’ tanácskozás, ’s az elnök előadá: mikint előbb, mintsem a’ jelen gyülésnek kihirdetett tárgyára mennénk, a’ mostan érkezett követi jelentés lenne tárgyalandó, melly fel is olvastatott, ’s a’ megelégedés édes örömben mindinkább hevült kebellel értettük meg abból a’ királyi előadások üdvös pontjait, minden közjóért buzgó szív hálával telvén el olly kormány iránt, melly a’ nemzet legforróbb ohajtásait kiszemelve, egyesült akarattal igyekszik a’ haza boldoságának előmozditására. Első alispán inditványozá, hogy a’ királyi előadások az utasitás kidolgozására megbizott küldöttségnek adassanak ki, ’s követeink előlegesen oda utasitandók, hogy az illy üdvös előadásokba való ereszkedést, az előleges sérelmek felterjesztésétől fel nem függesztve, e’ tekintetben az e’ megye által már más alkalmakkor is pártolt „junctium” elv mellett maradjanak; – és szólt E. a’ kir. előadások – ugy mond – századokra ható ’s alkotmányunk lényegébe vágó fontos kérdések levén, azokat elhamarkodni nem lehet, ’s miután az országgyülésen először különben is csak egy tárgy felett tanácskozhatnak, jónak és elégnek látja, hogy a’ kir. előadásoknak csak első pontja bocsáttassék küldöttségi tárgyalás alá. Ezen inditványt az előadások különböző kiszemelése mellett nyilatkozó egy-két egyén pártolá; azonban felvilágositásul adatván, mikint illy rendszer mellett épen azon tárgyban nem lenne követeinknek utasitása, mit a’ nagy többség tanácskozás alá venni kiván: az előadások határozatilag a’ küldöttségnek tárgyalás végett kiadattak, ’s munkálatároli jelentését ugyan e’ végett junius 19-ikére kitűzött közgyülésünk veendi tanácskozás alá. Ezzel átmentünk a’ honoratiorok adóztatása iránti kérdésre; E. ur szólt első, a’ nagy tömeg irányában mondhatni igen jó taktikával, ő – ugy mond – a’ martiusi gyülésben, midőn a’ nemesek adóztatása iránti kérdés felett olvastatott azon határozás: hogy a’ nemesség adózni nem kiván; azon inditványában, hogy a’ honoratiorok adót fizessenek, korán sem érté a’ ref. papokat, rectorokat; mert ezek a’ törvény értelmében nemesek, de kivánta ’s kivánja most is adóztatni azon parasztokat, kik honoratior nevezet alatt az adó alól kivétetnek, mert: adómentességet csak az érdemel, ki vérrel karddal szerzé azt, ’s mert csak ugy erős a’ nemesség, ha magában van, ’s több efféle. – És hangzott „helyes” itt ott „nem adózunk” de hangzott erősen az is, hogy „nem helyes” – előadási czélját két táblabirón kivül pártolá a’ szóló fia. E. Emil, kit először hallánk közgyülésben nyilatkozni, beszédét egy előtte szavazott ellenvéleményü szónok czáfolatával kezdé meg, ő – ugy mond – egyet ért az előtte szólóval abban: hogy az erők összesitésére szükség van, ’s ha arról volna szó, hogy utasitást adjunk e’ tárgyban, a’ mellett lenne, hogy igenis emeljük fel a’ honoratiorok osztályát magunkhoz ’s mentesítsük az adózástól; de nem erről, hanem törvény teljesitéséről levén szó, ámbár az előtte lévő ’s most olvasott törvény a’ honoratiorokat menti az adózástól; minthogy azonban több törvények ellenkezőt mondanak, ’s a’ gyakorlat a’ törvény nem-teljesitésének tekinthető; tehát a’ honoratiorokat adóztatni kivánja. – Különös logica, kivált, midőn beszéde elején az erők összesitése tekintetéből a’ honoratiorokat országgyülésileg mentesitetni kivánja, ’s beszéde végén ugyan csak az erők egyesitése tekintetéből előállandónak vallja a’ z időt, midőn a’ nemességnekis részt kellend venni az adózásban. Beszédének lényege abban pontosult, hogy miután Verbőczy szerint a’ kath. clerus nemes, ubi eadem legis ratio, eadem legis dispositio; tehát a’ protestans papok is nemesek és adómentesek; de a’ honoratiorokat sehol sem mondván a’ törvény nemeseknek; tehát adózzanak: állitását több törvény-szerekezetek összevetésével, törvényes ’s nem-törvényes auctorok idézgetésével támogatá. – A’ honoratiorok nem adóztathatása mellett szóltak többen a’ törvény ’s törvényes szokás ’s más különös argumentumokkal. P. főbiró egyeztetni kivánt, maradjon – ugy mond – a’ tagadhatlan törvényes szokás ugy, mint volt; de adjunk követeinknek e’ tárgyban utasitást. Az inditványt közhelyeslés követé, ’s a’ vitának vége szakadt, kimondatván elnökileg: mikint az eddigi törvényes szokás szerint a’ honoratiorok az adózástól menttek leendvén; az utasitásokkal foglalkozó küldöttség a’ honoratiorok sorsa és állapota felett törvényjavaslatot dolgozzék ki. A’ fáradságos vitát egy különös, közlésre érdekes jelent váltá fel, J– I– mint a’ követválasztáskor szavazatszedésre kinevezett küldöttség elnöke előadá; mikint a’ Világ ujságban bizonyos L. P. a’ szavazatszedő küldöttséget elhamarkodással vádolá azért, mert a’ szavazatra rendelt golyókat meg nem olvasta; továbhá rendetlenséggel azért, hogy a’ B. S. ládájából két ezer golyót kivévén a’ többit nem nem számlálta; ’s végre a’ másik fél bizodalmának kijátszásával azért, mert B. S. részére két izben vette be a’ szavazatokat; és minthogy ezen vádak állaptalanok, mert a’ küldöttség előtt a’ szavazatra rendelt golyók száma hitelesen tudva volt, – ’s a’ két ezer golyónak B. S. ládájábóli kivitelők alkalmával a’ ben maradtaknak meg nem számlálása főispán ő excja rendeléséből történt, az pedig: hogy B. S.-re két izben történt volna szavazás a’ szóló előtt különösen feltünő állitás, mert épenő volt azt, ki, a’ főispán ő exjának az iránti levelét vevén, hogy a’ B. S. részéről künn maradt szavazatok vétessenek be, azonnal kinyilatkoztatá, hogy az, ki három óra alatt szavazatra jönni nem érkezett, nem lévén érdemes szavazatának bevételére, készebb inkább küldöttségi hivatásáról lemondani, mint B. S-re ujonan megnyitni a’ szavazást ’s ekkit történt, hogy a’ B. S. részéről első ízben kün maradtak, szarazatra épen nem bocsátattak, kéré tehát a’ RRket, hogy azon alaptalan vádakat rágalomnak nyilatkoztassák, ’s a’ határozat minden hirlapokkal közöltessék. – előadását ’s kivánatát ismétlék több küldöttségi tagok is, és ezután nyilatkozott P– L– főbiró, mint kit a’ választók kisebb száma követnek akara, – mondván: hogy miután az ő részén levők az Erdélyi Hiradóban szinte hasonló rágalmakkal illettettek; erre nézve is hasonló határozat hozattassék, és szólt E. ur is, „ha már – ugy mond – csakugyan ujságok ellen kell panaszkodnunk, neki legtöbb oka van, de – ’s itt félbe szakadt, mert hiszen – risum nec amici tenuere, – a’ zajból végre szó kelt, a’ kivánatokat akkint különböztető, hogy az érintett küldöttség a’ „Világ” ujságban közlött alaptalanvádak ellenében nyilatkozatát adni, az azok által érdeklett hitelessége tekintetéből volt főlhíva, ’s miután köztudomás szerint minden akkint történt, mint a’ mltgos szónok előadá, határozatilag kijelentendő, minkint a’ RR. a’ küldöttség hű eljárását elismerve az érdeklett vádakat rágalmaknak nyilatkoztatják. Azonban egyes közlők hűtlen leirásaiknak czáfolatába törvényhatóságilag ereszkedni önméltóság-elleninek tartván, azt mellőzni ’s a’ czáfolatokat magányosokra hagyni látja czélszerűnek, ’s a’ határozat illy értelemben alakult. Mi nem tudjuk, minő ember az az L. P. de meg nem foghatjuk, hogyantudott saját szavai szerint pártnélküli állásánál fogva, „igazság ecsetelése által vezérelt tollával” ollyat mázolni, minek ellenkezőjét az utolsó utczai pórgyermek is, ki Kállóban a’ követválasztáskor jelen volt, tudhatta, láthatta, s lehetetlen hogy ő, ki némi körülmény-ismerettel ir, ne tudta volna azt, hogy B. S. részére másodízben, a’ künmaradt szavazatok be nem vétettek, ’s e’ szerint vagy tudva akarattal rágalmazott, vagy – hiszszük inkább – követválasztáson sem volt, ’s csak elkeseredés gyártotta pletykák után irt, no de se igy se amugy nem tudta mit cselekedett, ’s jutalma szánakozás; részünkről pedig egy szerény tanács: tanuljon ő is jobb tacticát. –
G.
