Csanád.
Csanád.
Csanád, jul. 24. (Vége.) Az illedelmes tanakodás közt folyó közgyülés harmad napján, a’ nagylaki kerületbeli eskütt bizonyos névaláirása szolgált vita-tárgyul. – A’ tény röviden így áll. Törvényszékünkre minapában egy folyamodás adatott be, mellyben egy a’ nagylaki uriszéken elmarasztalt fél, az ellene intézendő végrehajtás letiltásaért esedezett, azon okból, mivel – ugy mond – a’ végitéletnem törvényes bizonyság jelenlétében hozatott. E’ kitétel vizsgálata, ’s a’ sikerről folyó közgyülésre teendő jelentés, ugyan azon kerületbeli szolgabiró D. A. bizaték, olly meghagyással, hogy a’ közgyülés további rendeletéig akadályozza meg a’ végrehajtást. Most tehát e’ jelentés került szőnyegre. ’S benne az érdekelt eskütt azon önvallomása áll, miszerint a’ panaszos fél csakugyan távolléte alatt, csupán a’ szolgabiró jelenléteben marasztaltatott el. – Erre az akkori uriszéki elnök, L. J. táblabiró ur, az eredetben kezeinél levő e’ tárgybeli jegyzőkönyvet mutatta elő, mi alatt, a’ vádolt eskütt saját kezü névaláirása beiktatva áll. Most keletkezett harcz és háború, mi által a’ vádolt mindenfelől megtámadtaték. – Kérdésbe lőn téve, ha illyek történnek, hova lesz a’ törvényes bizonyság nyomatékos hitele? – Hogy gondolhatá nevét ollyasmire használni, mi által szája vallomásával ellenkezőt ismer el? Felhozatott az is, mi móddal lehetett a’ törvényszéknek e’ hatósági körén kivül eső letiltásba avatkoznia. – – – Elvégre a’ vádolt kivánatára e’ tárgy a’ makai járásbelieknek kiadatott, hogy az illető eskütt körülményes nyilatkozatát kivegyék ’s végelintézés végett azt a’ jövő közgyülés elébe terjeszszék. Ha jól vettem ki, a’ vádolt védekezése közben azt nyilvánitá, hogy sürgős dolgai miatt az itélet hozatalán ugyan nem, de annak kihirdetésén jelen volt, ’s abba bele is egyezett, – ez okból irta alá az itéletet. – Meglássuk mi nagy feneket kerekitend ennek a’ világi levelező. – ’S most berekeszteném hosszura nyulott czikkemet, de a’ gyanusitgató levelező (l. Világ 48. száma) bizonyos botrányosnak állitott tény szememre lobbantásával engem is adósává lőn. Mi magát a’ vád előadását illeti, ez a’ laconicus érthetetlenségnek valódi remeke. – Belőle ugyan bajos kivenni, bü e vagy bá, mit levelező ur tulajdonkép akar? – Holmi kificzamult elménczkedésről emlékezik, mivel egy eskütt (’s ez én volnék) állitása szerint a’ RRet mulatni akarta; de miről én – őszinte megvallva, mit sem tudok. – ’S még sok egyebet is beszél szokása szerint a’ levegőbe; végtére illy kérdést állitva fel: tanácsos e törvényes éveit el nem ért egyéneket (azaz: 12 éveseket?) birákul választani? – Levelező ur ezen ártatlan kérdésén legkevesebbet sem kell megütődni, miután bár jó régen benőhetett feje lágya, sok egyebek közt még az iránt sincs magával tisztában, valljon „törvényeink gyalázatára szolgál e az, ha például a’ mezőrendőri birságot az elmarasztalt helyett más valaki fizetné le.” – E’ sok törvényes-koru gyermek által is megfejthető kérdés igen egyszerüen áll, ’s ugy hiszem, miután a’ tárgy nem bünbeli, de teszem, ha az volna is, a’ mennyiben pénzbirság, csupán a’ kárositott fél kielégitése jöhet tekintetbe, ’s nem ám azon körülmény is valljon a’ kárt épen Á– e? ki azt okozá; vagy helyette Y. pótolja vissza, miután Y. és akárki is saját pénzével tökéletesen szabad, azt alamizsna vagy bármi egyéb czím alatt A–nak ajánlani. – ’S miután itt állok, tartalék nélkül kimondom levelező ur fönebbi kérdésére vonatkozó azon észrevételemet is, hogy részemről ugyan a’ romlatlan szivü törvényes koru gyermekeket olly kérdés iránt, mi felfogásuk körébe esik, inkább szeretném biráimúl; mint sok teljes korukon is rég áthaladt, ’s általán véve bár fejlettebb elmü egyéneket, – mint a’ minő p. t. levelező ur is. – De a’ dolog helyzetében érdekemben áll, magát a’ tényt előadni; mit l. ur a’ nélkül, hogy azt mint igazságos volna, közlené; csupán saját becses itéletével áll elő, ’s azt bitorolt tekintélylyel botrányos és becstelenitőnek kereszteli. – Tehát történetire térek. – A’ napokban, épen akkor tájon, midőn a’ minden oldalról szorongatott adozó nép, alig fizette le, termesztményi, sütésbéri, honi, hadi és házi ’stb. adója negyedéves illetékét, ’s az ujonczszegődési még sokaknál kün levő fizetetlen töke kamatját, átküldő levél érkezik hozzám, mellynél fogva a’ batonyai ’s tornyai, tömegben elmarasztalt némelly lakosokra rendőri birságot kelle kivetnem. – A’ pert a’ makai uradalom inditá, olly kárért, mellyet az uradalom kaszálójában, állitólag alperesek lovai akkor okoztanak, midőn a’ makai uradalomra legnagyobb hasznos árasztó marosi töltés készitésében izzadoztak. – Tudomásomra jött ezenfelűl, hogy maga rendőri főbiró P. F. ur háromszor felszólitotta a’ követelőt keresetétől ellátásra, de siker nélkül. – Mind e’ körülményeket tekintetbe véve, miután e’ keresetet benső meggyőződésem szerint irgalmatlannak itélem ’s e’ szegényeknek pártjára kelve, egy aláirási ívet környékeltettem névtelenűl. – ’S im ez az, miért lev. ur engemet becstelenitőnek kiált ki. – Egyáltalában nem akarom követelni, hogy az aláirási iv kifejezése ellen kifogás némi tekintetben ne lehetne, de annyit tudok, ’s ez megnyugtat, hogy kevésbbé szégyenlem e’ tettet magaménak vallani, mint átallanám csak pártfogolni is az emlitett sarczolást. – ’S most engedelmet kérek leveleim unalmas hosszaságaért, minek én épen olly kevéssé valék oka, mint a’ szegény batonyaiak, hogy később a’ Maros boszuló árja, töltéseiken áttörve, a’ letakaritva levő egész széna-termést magával elsöpörte.
D...
