Zemplén.
Zemplén.
Zemplénből. Berettő, jul. 22. Ki tegnap bundákba takarózva látott megtérni tűzhelyeinkhez: csodálva számitgathatá azon jelentős tűzanyagot, mit a’ zöld asztalok körül ellobogtatánk. Ugyanis rendkivüli közgyülésünket f. hó 18-kán ’s folyt. ünnepeltük, azon nyugalommal, melly itt isten tudja mit képvisel. Szám és súly szerinti erő elég, hogy bizonyos színzet, határzott irány, szóval: a’ jellem hermelinpalástját vesse e’ húsatlan csontvázra, mit mi ex offo angaricaliter megtisztelünk, a’ kik tudnillik megtisztelni kegyeskedünk. Optimismusom azonban a’ jelen processust, rohadásaiban mint kitöréseiben, tájékozó határkövül látja a’ politicai élet tanéveinek krónikájában Magyarországon; miből előbb utóbb azon eredmény várható, mit e’ nemzet tömérdek fényoldala követel. Mikint e’ látszólagos rohadásban az eszmélkedés, ugy e’ kitörésekben a’ köz- és önügy iránti buzgalom lángszobra ég. – Politicai életet követelünk, ’s hozzá rabszellemet e, melly betanult igére kukkanjon meg? szabadságot akarunk, de czifra kalitkában, hol hosszú vasárnapi délutánokon czukros falatokkal vendégelgesse a’ szemébe nézni rettegő szolgafaj? A’ bölcseség sárkányfogai emancipálják a’ gyermeket, de ti, oh jó atyák! nem birjátok elfeledni a’ nevelő karikás rózsaéveit! Unalmas declamatiói, árva lelkemre mondom, a’ Jóbi kétségbeesésnek, melly érintkezésben a’ forró élettel nem levén 525soha, óriás rémeknek lát minden ködalakot, a’ sajnos de minden esetre csak egyes bukások fölötti részvét pápaszemén. Hagyjátok csak! Egyes, bármi hatalmas hullám tengert nem teremt; a’ fergeteg csak a’ felüleget korbácsolja meg, ’s a’ gyöngyök oda len teremnek. Elég az ahoz: rendén hagytuk – a’ kik hagytuk – szénánkat, sáros Ujhely városából hírt viendők a’ honapák tetteiről! Meghallgatánk itt első alispánunk meleg kebellel irott lemondását, ’s nyomban utána főisp. helytartónk levelét, a’ tisztválasztás törvényes idejére ’s kellő szabályaink megtételére emlékeztetőt. A’ lemondó alispán hivatalának a’ közelgő tisztujitásigi folytatására felszólittaték. – A’ tisztválasztási szabályok fölött néhány értelmes szó hallatszott. Éreztük, hogy a’ törvényhozás segélye nélkül parányi egérkét szülhetend a’ legjobb ügyekvés, valamint hogy az élet irott malasztokká szokta devalválni jegyzőkönyveink vérmes reményeit. A’ szavazás, kijelölés, eljárás ’stb. gordiusi csomói sorban megvítattanak, ’s utóljára sem látánk egyéb teendhetőt szokott szabályaink kihirdetésénél, ’s az 1827-ben utóljára történt összeirás megujitásánál. ’S véleményem szerint ez, a’ főispáni hatálykör éles kijelölése nélkül, mind-az, a’ mit eszélyesen tehetni. Fenyitőtörvényszékeket nevezünk az egyes szavazó legkisebb kihágásának megfékezésére: mig szabad választási jogunk kijátszása, elrablása, bűntelenül történhetik. Tudjuk ugyan az e’féle sedriák jelentőségét, mit most, 1839-ki elnöke ép olly elmésen, mint élethíven rajzola le, midőn sem sz.biróra, sem t.ügyészre szert nem tehete: de hagyjunk föl papiron is csak a’ szűkebb határok kijelölésével, mig a’ szélesbekbe fogni sem erőnk, sem akaratunk, sem bátorságunk. Szabadjon azonban e’ tárgy körüli nézeteimet akkorra halasztanom, midőn ön jegyzeteit veendem Wesselényink nézeteire. – Jellemző adalékul említendő: tisztválasztási szabályaink a’ kir. városoknak is szavazatot engednek; nagylelküség! minek azonban S.Patak szabad községérei kiterjesztése pusztában hangzott el. – Egyik főorvosunk, a’ 49 évig szolgált Meczner Pál helyeért folyamodók névsora, már már szítogatni kezdé a’ tüzet, mit a’ közügyek iránti kötelesség nem tehete; szabadjon azonban reményemet nyiltan kimondanom: hogy tisztelt elnökünk örömmel tapasztalt igazságszeretete nem mellőzhetendi azon férfiut, ki 22 év óta e’ hivatal terheit becsületért és becsületesen viselte, előbbi kormányzónk által már a’ megye egyetemes kivánatára tiszteletbeli főorvossá neveztetett, ’s most is, érdemes versenytársai daczára, közörömmel emeltetett ki. Én dr. Breznay István urat értem, biztosan remélve, hogy lelkes pályatársainak büszkitő önérzetül szolgáland: mikint csak általa győzethetének le. – Követeink négy jelentése közméltánylattal fogadtatott; szabadjon azonban nyiltan kimondanom, majdnem reményemen túl. Az olly csiklandós ügy, mint például a’ fejéri petitio, fölött, hatalmas fergeteget vártam a’ practica manipulatio sylitjeitől. Néhány futólagos dördület, – ’s elhangzott. ’S követeink személyességeé az érdem, hogy megyénk dandárát az elsőbb sorompókba nógathaták. – A’ jégkármentesitő egyesület levele szóba hozatá alkalmilag, mikint az őböl, vagy ragya, az összes hegyaljai termést tönkre tevén, e’ vidéket véginségre juttatá: az e’féle károk biztosithatása inditványoztatott. Mellőzve lőn, de a’ millióra rugó kár hiteles összeirása mellett fels. fejedelmünktől egykori kölcsönének kegy. elengedése kéretik. Választmányhoz vándoroltak: Szepes válasza a’ XVI városok ’s bányászatunk ügyében, ugy Nagybánya, Pozsega, Fejér ismeretes levelei. Pécs kérelme, a’ vajudó fiumei – ’s Aradé a’ szebeni ut – ’s Verőczeé a’ Dráva-szávai csatorna körül, az orsz. választmány által kifejtendő nézetek tárgyalására halasztatik. Győr reformegerészete a’ czímek körül pártoltatik, és pedig rögtön. A’ jó isten tudja aztán, mi haszon van az e’ féle inditványkákból! – B. Paravicini nemesitése, Heves felszólitása daczára mellőztetik (mi is tanulunk már az e’ félékben egy kis ildomot); hasonlag, mivel általunk megelőztetett, Honté a’ főispáni eskü iránt. – Helytartósági levelek közül; egyik a’ török háborúban elveszett barmaink felől bővebb felvilágositást kiván; másik: egy átmenő káplár nyugtatványának el nem fogadhatását tudató. Nádor ő fsge 2453 ft 57 4/8 kr illetékünket követelé ujra a’ musaeum számára. Nem hibánk a’ czirógatás, de ki kell mondanunk, hogy az e’féle jellembecstelenitő hanyagság örök átka marad nemzetünknek, mig a’ subsidiumok büszke fellegváraiból a’ polgári kötelesség fizető érzetére le nem száll, vagyis föl nem emelkedik. Gondoljuk el e’ töméntelen idő és pénzpazarlást – igaz ugyan, hogy a’ „forspontok” ezreit nem mi fizetjük – mit e’ kegyelmes fillérkék összehajházása igényel; az arczpirulást, mivel a’ „pőregatyás” törvényhozók elutasitásait zsebre dugni kénytetik a’ „restauratiók” vasveszszejétől rettegő hivatalnoki servus humillimus; szóval: ismerjük az életet, a’ mint van, ’s korholásaink egészen más színt öltendenek. és ez alatt naponta zavarosb örvénybe fuldoklik pénzügyünk, és szózatok emelkednek e’ lapokban és gyüléseinken, de kéz kezet mos, ’s a’ vérség kapcsai okatlan szánalommal fűznek le minden erőteljes föllépést. Megpendítem megint a’ cholerai executiók themáját, meg a’ n.mihályi kerületbeli zsidóbirónak ujonczállitáskori zsarslásait; amazt ujabb sürgetés orvoslandja, ez utóbbinak megemlitését sem lelék érdemesnek.
Kazinczy Gábor.
