Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Számos korkérdéseink első vonalában áll a’ városok rendezése, sőt talán kül- és belföldi felszólalásokat össze véve egy sem ütött annyi zajt, mint épen ezen igen fontos kérdés, mellyben hazánk boldogabb jövőjének egyik magva rejlik. Mi történt e’ tárgy körül eddig honunkban, – tudják olvasóink, tudják azt is: mennyi bölcs értekezéseket, fontos tanácsokat, és illedelmes kufárkodásokat kelle e’ miatt elnyelnünk tudós német magistereinktől, különösen a’ szintelen és mégis kétszinü Allgemeine Zeitungban, melly azonban darab idő óta igyekszik édesgetni valamennyire a’ kávét, mellyel minket barbar keleti fajt, nénikéi közé csábítani akar. Ők t. i. nagyon tudós, de különben becsületes és jámbor szomszédaink, kik a’ cosmopolitismus zászlaját tüzék fel, egyszerre azon bogarat repdestetik a’ világ minden bölcseségével telt agyaikban, hogy Magyarország boldogságára szükséges benne a’ német elemet erősíteni, ’s ez, mint ők ismét igen bölcsen kitalálták, leginkább elérhető a’ városi jogok kiterjesztése által; mert tudós szomszédaink teljesen meg vannak győződve, hogy városaink lakói csupa németek, ’s ők ezt hiszik, feleljünk nekik akár mit, hozzunk fel statisticai adatokat, Hegelből és Niebelungen Liedből megmutatandják azoknak alaptalanságát, ’s ha mondanók nekik: lássátok, tudós szomszédok, Debreczen hazánk második városa tiszta magyar, azt felelnék: Debreczen nem is város, im Le Sage Atlasza német kiadásában világosan áll: „Debreczin ein grosses Dorf.” Igy állnak körülbelől a’ dolgok, ’s valóban mig alig van megye, melly a’ városi reform körül ne fáradoznék, ’s mig magyar ajku városaink példásan követik ezen buzgóságot, ’s kül német lapok által semmit-sem-tevés miatt ócsároltatnak, addig az intelligentia fészkeinek kikiáltott német városainkban majd lethargicus a’ hanyagság, ezen, rájok nézve életkérdésben. Hazafiságból teszik e ezt, nem akarván t. i. a’ német elemet erősíteni, vagy bizva hatalmas augsburgi pártfogójokba, magok nyugszanak; nem tudjuk. Annál nagyobb öröm lepe meg mindnyájunkat, hallván hogy Pestnek polgárai, egy az országgyülésnek benyujtandó kérelemben szándéklanak véleményt adni a’ városi reform ügyében, ’s ezt legalább 1000 polgár aláirásával felküldve, nem sokára küldöttséggel nyujtatják be az országgyülésnek. Nem akaránk a’ dologról szólani, mielőtt létesülése felől bizonyosak lennénk, mert szétkürtölteték hazánkban a’ vád, hogy a’ „Pesti Hirlap” bábáskodása miatt vesznek időnek előtte politicánk csecsemői. Im, uraim! most a’ Pesti Hirlap szépen hallgatott, ’s mi lett az említett szép tervből? – Születése előtt meghalt, bár épen nem akarjuk állitani a’ bábáskodás nemléte miatt. A’ betegséget, melly ezen csecsemőt kivégzé az árnyékvilágból, nem ismerjük, elég az hozzá, hogy kimult, ’s mivel még ollyan apró vala, nem is gyászoltatik. – Pest városa eddigi számvevője felsőbbi rendeletnél fogva hivatalától elmozdittatván, a’ számvevői hivatal betöltésére folyó hó 7-kén a’ királyi biztos ő excellentiája elnöklete alatt pótléktisztujitás tartatott, eredménye ez lön: Számvevőnek választaték Molnár János a’ számvevőtiszti és irnoki hivatalok pedig kinevezés által csak ideiglen töltettek be. – A’ kerületi dolgozó házak második tervére a’ büntető törvény kidolgozásával foglalkozó országos választmány által hirdetett jutalmat is Cassano derék épitőmesternek, az épitétészi kormány által megvizsgált és helybenhagyott terve nyeré meg. Ennél ’s az emlitett épitőmester más érdemeinél fogva is alapos okunk lehet rémélleni, hogy a’ szükkeblü, ’s mindent maga javára a’ közönség kárával egyedáritó szellem üldözései, meg fognak szünni, ’s nem görditend többé elibe akadályokat azon testület, melly befogadása által nem annyira őt, mint magát becsülné. Valóban szomorú dolog a’ pesti épitészeti czéhre nézve, hogy ha Pest legszebb házainak épitőjét kérdjük, olly nevet hallunk feleletül, melly a’ pesti épitészi czéh aranykönyvébe beirva nincs. Uraim! ha öket magatok közé fogadnátok, egyesületek díszt nyerne, és, higyétek, munkátok sem fogyna. – Mult számunkban emlitők röviden az idei műkiállitást, ’s azért hallgatánk illy sokáig róla, mert remény táplála bennünket, hogy a’ későbbre várt képek helyeslőbbet, ’s dicséretesebbet mondatnak vélünk, mint a’ kiállitás megnyitásakor mondanunk kellett volna; e’ reményünkben azonban csalatkozánk, mert a’ később érkezett müvek nem tevének annyi változást, hogy az egész derültebb szint, rendeltetéséhez illőbb jellemet vett volna magára. Mit lelünk kevés dicséretes kivétellel az egészben nem sokkal jobbat vásári munkánál, mondva-csinált képeknél, mellyek készitésére nemcsak magok, de a’ közönség hibájából is festőink szorítkozni kénytelenek, többnyire csak arczképekből várhatván munkájok díját. Azért csudálkoznunk épen nem lehet, ha a’ műkiállitásban csak olly ábrázolatokat látunk, mellyek minden képekkel bővebben ellátott polgári szobában szemünkbe ötlenek, többnyire ugyanazon festőktől, kiknek neveit itt is találjuk. Ezen körülmény, ’s az is, hogy a’ műkiállitásaink kezdetöktől maig, a’ kiállitott müvek mind belbecsére, mind számára folyvást csökkentek, megerősít azon régi véleményünkben, hogy a’ műkiállitás czélja nálunk az eddig használt eszközök által el nem érhető. Ezen czél mindenek előtt a’ müvészet emelése, melly hogy el nem éretett, a’ fentebbi mondottakból látható; hogy a’ mostani móddal el nem érhető, reméljük mindenki hiendi meggondolván, hogy, az egyesület részvényesek édesgetése miatt kénytelen évenkint kisorsozásra minél több, ’s igy minél olcsóbb, követhezőleg nem nagybecsü müveket vásárlani, ’s ezt ugy kül- mint belföldi müvészek munkáiból. Külföldiektől – legyenek bár müveik nagyrészt jelesebbek a’ helybelieknél – mást nem várhatunk, mint a’ lakhelyeik gazdagabb kiállitásaiban el nem keltet, ’s igy minden esetre gyengébbet, mig a’ belföldi müvész, épen mert idegen képek vásárlására aránylag sok pénzt fordíttatik, az elkelés bizonytalansága miatt nagyobb dolgozatokra időt magának nem vehet, ’s igy ide is csak kenyérkereseti képeket nyujthat be, mellyekre a’ közönség ferde izlése által ecsete szorittatik; más módot pedig, mellyel műkiállitások a’ müvészetet emelhetnék nem képzelhetünk, mint alkalomadást annyira elhanyagolt nagyobbszerü képek teremtésére. Ugy látszik érzé ezen hibát az egyesület már alakulásakor, ’s azért – mint mi magyarok általában szeretünk egy töltéssel két czélba lőni, ’s azért hibázzuk el mindeniket – egy más czélt is tüze ki magának, ’s ez vala a’ közönség izlésének nemesbitése. Hogy érhető ez is el, midőn a’ kiállitási teremekbe lépő, ott sem lát egyéb festvényeket, mint minők saját szobája falait tarkitják. Az izlés nemesitése helyett nem rögzik e inkább meg benne azon müvészetölő vélemény, hogy a’ festészetnek nincs szentebb feladata, mint saját maga, tisztelt ura apja, vagy dadogó csecsemője arczképeit visszaárnyalni. Mi bátrak vagyunk a’ főczél elérésére ajánlani: szoríttassék a’ kiállitás – mit előbbi lapunk is javalá – két évre, hogy müvészeinknek nagyobb müvek kidolgozására idejök maradjon, ’s hogy illyenek készitésére buzditva legyenek, hirdettessék jutalom, ha lehet mellékjutalmak is a’ legjobbnak talált hazai életből vagy történetből, de a’ müvész szabad választása szerint vett tárgyu képre, vagy képekre, ’s erősen hiszszük: a’ két czél – ha már csakugyan kettőnek kell lenni – hamarabb eléretik, mint a’ mostani móddal. Kik e’ felől kételkednének, azokat Angliára utaljuk, hol az uj parlamentház falfestéseire hirdetett jutalmak épen most olly szinte váratlanul szép eredményeket nyujtottak. Ha pedig a’ müvészet ezen nagyobbszerü alakjára még sujtás is volna szükséges; mellette válogatottabb kiállitás mindig elfér, ’s igy legalább ártani nem fog. – Figyelmeztetjük az olvasó közönséget Jósika Miklósunk megjelent uj müvére „Zrinyi a’ költő, regényes krónika a’ 17-ik századból”. Két név tünik előnkbe ragyogó mindenik maga nemében: Zrinyi Miklós a’ hős, hazafi és költő, ki korának viharos egéből, mellyet hazánkban sűrü terhes éj takart, tiszta csillagkint ragyog soha nem hamvadandó sugarakkal, kinek halálát Róma, Páris és Madrid gyászolák, kit hazája mégis inkább felede, mint bármelly fiát, ámbár mint a’ költő mondja ő vala: „Zrinyi dicsőségünk, végső daliája nemünknek.” ’S a’ másik név Jósika Miklósé, ki országszerte kedvelt tollát a’ nagy férfi dicsőitésére szentelé. Minek ajánlanók tovább a’ munkát, mellynek hogy ezen két név nagy közönséget ne szerezzen, lehetetlen. Ára a’ négy csinos kötetü munkának 4 frt, ’s hasonlitva sok silány német és divatos franczia sokkal nagyobb közönségü regény árához – olcsó.
Közölteték velünk Boscovicz József L. nagy kereskedő és takarékpénztár-választmányi tag terve egy felállitandó ’s a’ takarék pénztárhoz csatolandó évpénz-intézet (Versorgungs Anstalt) felől. Előleges figyelmeztetésül el nem mellőzhetjük röviden a’ közönség hatható részvétébe ajánlani ezen hasznos intézetet, mellynek javait közönségünk nagy részt már a’ hasonnemű ’s fényes eredményű bécsi intézetből ismeri, hová olly sok hazánkfia adózik. Dicséretet érdemelnek a’ tervező ’s a’ létre hozók, hogy hazánkat e’ tekintetben is saját lábára állitják, ’s a’ takarékpénztár üdvös befolyására igy a’ koronát fölteszik. Mert mig ezen intézet csak a’ megtakaritott öszveg minden perczbeni használhatását és csekély kamatait biztosítja, az évpénz-intézet csekély ’s apróbb öszvegekben betett tőkétől bizonyos számu évek elfolyása után holtig tartó nevezetes évpénzt fizet, ’s a’ legjobb biztositásul szolgál mindenkinek akár maga, akár gyermekei vagy más övéi számára az agg kor szükségei ellen. Reméljük, jövőben e’ terv részleteiről bővebben szólhatni. – Nemzeti szinházunkban szombaton, ang. 12-kén Szerdahelyi József javára először adatik „Köcsmei sárkány”. Eredeti bohózat 3 felv., irta Döme, zenéjét kedvelt népdalokból szerkeszté Sz. Egészen uj diszítményeit festette Engert, Az uj öltözeteket készitette Podhraszky Ferencz. Mind a’ derék szinész, mind az érdekes eredeti ujdonság számos látogatást érdemlenek.
