LXII. Országos ülés a’ mélt. főRRnél, nov. 4-kén.
LXII. Országos ülés a’ mélt. főRRnél, nov. 4-kén.
Kezd. 10, vége 1˝ órakor.
Folytattatván a’ magány- és hallgatórendszer felett a’ vitatkozás, legtöbben ma is gróf A. Gy. inditványához ragaszkodtak, azon okoknál fogva, mellyek már felhordattak, t. i., minthogy az orsz. választmány határozata olly roppant költségbe kerül, és mégis bizonytalan a’ siker, próbatétel végett középponti mintabörtön épittessék, és ha ez jól sikerül, akkor az országos RR. vagy egyszerre, 775vagy részenkint behozhatják. Egy gróf azt tevé az inditványhoz: hogy a’ mintabörtön ne a’ kincstár költségén, hanem a’ nemzetén épittessék; mivel ha a’ szinházra adakoztunk, bizonyosan erre is, melly amannál sokkal fontosabb, fogunk adakozni.
Egy gróf: minthogy a’ többség a’ mintabörtön felé látszik hajlani, hallgatórendszerű mintabörtönt is akar állitni, azon okból: mivel a’ legnagyobb tekintélyek sem tudtak aziránt egymás közt tisztába jőni, mellyik rendszer bir elhatározottan elsőséggel a’ másik felett, a’ magány-, vagy hallgatórendszer e? – azért, ha már próbatétel végett csakugyan mintabörtönt akarunk állitni, állitsunk mind a’ két rendszer szerint, mert igy legjobban kitanulhatjuk, ugy egyik, mint másik jelességét és fogyatkozásit; legjobban megtudhatjuk, mellyik egyezik népünk természetével, ’s igy a’ tapasztalás által szerzett eredmény után, aztán továbbra czélszerübben intézkedhetünk. Ez inditványt többen pártolák; – némellyek azonban azért ellenzék, mivel igy szerintök két codex lenne a’ hazában; azt pedig nem akarnák. Egy szóló még csak árnyékát is el akarja annak távoztatni, mintha a’ főrendi tábla ellent akarna állani a’ büntetőtörvénykönyv készitésének; és ezt a’ válaszüzenetben is kijelentetni kivánja, minthogy a’ legközelebbi események miatt csak az nyugtatta meg a’ kedélyeket: hogy ezen országgyülés a’ büntetőtörvényekre nézve czélszerű javitást teend. Ő is két mintabörtönt akar.
Egy báró főispáni-helyettes röviden kijelentvén, hogy a’ magányrendszert pártolja; annak védelmére okokat sem látott szükségesnek felhozni, mivel a’ jegyzőkönyvben elősoroltaknál jobbakat, erősebbeket ugy sem tudna mondani. Igy teljesen meg levén győződve a’ magányrendszer elsőségéről, börtőneinket a’ szerint akarja alakittatni. E’ tekintetből a’ próbatételt szükségtelennek tartja, mivel a’ külföldi börtönök példáját kielégitőnek hiszi, annyival inkább, mert maga tapasztalása után mondhatja: hogy a’ próba jól sikerülése leginkább a’ rabok egyéniségétől, a’ felügyelők ügyességétől, papi személyek jó tapintatától függ, és igy mi azáltal, hogy alkalmas börtönszemélyzet hiányában akarunk próbát tenni, könnyen magát a’ rendszert compromittálhatjuk, mert igaz az: hogy egy talpra esett felügyelő többet ér egy egész rendszernél. Igy állván a’ dolog, a’ próbatétel által az ügyet csak hátráltatnánk; és azzal se kecsegtessük magunkat: hogy ezután majd több pénzünk lesz, ’s a’ mintabörtön körüli szolgálatból majd ügyes egyéneket kapunk. – Az A. Gy. gróf inditványának többi részire is szükségesnek tartja, nehány észrevételt tenni; nevezetesen: az orsz. választmány sem akarta az uj börtönrendszert egyszerre behozni, hanem csak lassankint; mert tudta, hogy 52, vagy 104 törvényhatóságnál, ugyanannyi börtönt csak amugy felfújni lehetetlen volna. Általában az orsz. választmány azt tartotta szeme előtt: hogy először alkossunk törvénykönyvet, azután tanácskozzunk behozataláról. – A’ scalara nézve azt jegyzi meg: hogy ezen rendszer mellet két scala nem lehet; azt pedig senki sem kivánhatja, hogy két rendszer legyen; de ha két scala lenne is, azáltal nem nyernénk semmit; mert a’ biró sok esetben nem tudná, mellyik szerint itéljen. Ezután nézeteit abban öszpontositá: miszerint, ha a’ többség gróf A. Gy. inditványát elfogadná, álljon szabadságában a’ megyéknek az: hogy a’ hova már bevitték a’ magányrendszert, azt ott ezután is fentarthassák; a’ hova pedig be nem vitték, ha czélszerűnek látják, vagy az előkészületeket már megtették, bevihessék, és ezt annyival elfogadhatóbbnak látja, mivel börtöneink javitását mindenki egyhangulag kivánja.
Ezután egy báró, ki egy maga védelmezé a’ hallgatórendszert, köv. nyilatkozott: Igen sajnálja – ugymond – hogy B– megye főispáni-helyettese nem tegnap szólalt fel e’ tárgyban; mert olly fontos okokat hozván fel a’ próbatét ellen, talán a’ többséget rábirhatta volna, hogy attól álljon el. Miután azonban a’ többség a’ mintabörtönhöz hajlik, ő is azok véleményét pártolja, kik a’ két rendszer mellett két mintabörtönt akarnak. Ha a’ főRR. többsége meg van győződve a’ magányrendszer elsőségéről, ha először elismeri azt, mit senki tagadni nem mer: hogy a’ magányrendszer jobb a’ mostani magyar rendszernél, hogy tökéletesebb, mint a’ hallgatórendszer, ugyan miért kivánja akkor a’ m. főRR. többsége a’ próbatételt; miért nem fogadja el egyszerre azt, mit tökéletes- és jónak tart. Szóló nem olly szerencsés, hogy minden e’ tárgyra forditott fáradsága mellett is olly tökéletes meggyőződést szerezhetett volna magának, millyent a’ többségnél tapasztal, és azt hiszi: hogy ezen kérdés, valamint Europában és Amerikában, ugy Magyarországban is pörös (controvers) kérdés, és bátran meri állitani: hogy e’ világon nincs ember, ki azt mondhatná, hogy egyik vagy másik rendszer nagyobb tökélyéről valóságos meggyőződést szerzett magának. Azon próbákról, mellyeknek a’ gonosztevők csak igen csekély száma vettetik alá, és azoknak hatásáról, gyakorlatilag egyáltalában senki nem szólhat .Én meg vagyok – ugymond – győződve, hogy a’ magányrendszernek nagy tökélyei vannak; de részemről azt hiszem: hogy tekintve mind a’ dolgot magában philosophice, mind azon tapasztalatokat, mellyek eddig a’ két rendszer mellett tétettek, nehéz volna a’ magányrendszernek absolut elsőséget tulajdonitni. Mindennemű büntetőrendszernek két czélja van, első: hogy milly hatásu valamelly büntetőrendszer a’ gonosztevőre magára nézve; második: mi hatású még azon rendszer a’ statusra nézve is általában, azaz: mennyire a’ rendszer tisztán a’ gonosztevőt illeti: megőrzi e őt a’ megromlástól először, – másodszor vezetheti e őt a’ javuláshoz. A’ statusra nézve bir e elég repressiv erővel, popularis e a’ nép előtt, végre nem felette költséges e? Mindezeket összevéve, meggyőződésem szerint a’ magány- és hallgatórendszer mellett tökéletesen egyforma okok szólanak. Mondatott a’ magányrendszer védőitől: magányrendszer mellett a’ gonosztevők nem látják, nem ismerik egymást; hallgatórendszer mellett pedig látják ’s megismerik, ’s az illy megismert egyén megjavulni nem fog. Ez ok magában igen szép volna, ha nem azok hoznák elő, kik a’ büntetés nyilvánosságát pártolják, és a’ nyilvánosságot az eljárásban egyik legnagyobb biztositéknak tartják. Ha czélunk az: hogy javitsunk, akkor a’ nyilvánosság általában rosz, és rosz, ha valaki megtudja: hogy egy bizonyos egyén megbüntettetett; de miután megvagyunk győződve, hogy a’ repressio csak a’ nyilvánosság által érethetik el, akkor ki áldozná fel a’ nyilvánosságot azon bizonytalan reménynek, hogy valamelly egyén, ha büntetése meg nem tudatik, talán megjavul. Mondatott 2-szor: hogy a’ hallgatórendszer a’ nem-szóláson alapszik; de ebben egy kis illusio van. A’ hallgatórendszer fentartására szükséges az: hogy a’ rabok ne beszélgessenek egymással; de egy szó, egyes suttogás, vagy jel a’ gonosztevők egymásközti megromlására alkalmat nem fog adni; és csak teljesitse a’ börtön igazgatója kötelességét, csakugyan elérhetni azt, hogy a’ valóságos beszélgetés megakadályoztassék. – Mondatott 3-szor a’ hallgatórendszer ellen: hogy a’ magányrendszer mellett nincs szükség annyi büntetésre, mint a’ hallgatórendszer mellett; tehát a’ magányrendszer mellett inkább kell javulni a’ rabnak; mert a’ büntetés senkit nem javit, hanem inkább ront. Ez elvkint ismét áll, de nem áll e ez a’ magányrendszerre nézve is? mert az orsz. választmány által ajánlott magányrendszerhez hozzá van kötve a’ kényszeritett munka, ennek pedig sanctióra van szüksége; ez pedig más nem lehet, mint büntetés; olly egyénre nézve, ki be van zárva, a’ büntetés nem lehet más, mint testi büntetés; mert a’ koplalást épen olly testi büntetésnek tarthatni, mint más testi büntetést, mivel ez is a’ testhez tartozik. Végre mondatott a’ hallgatórendszer ellen az is: hogy azon emberek olly munkákat tanulnak, mellyeket aztán mint gyári munkákat nem használhatnak. Azt hiszem, hogy épen Magyarországban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy olly emberek fognak börtöneinkbe kerülni, kik éltöknek nagy részét a’ szabad ég alatt töltik; – ezek a’ hallgatórendszer mellett, miután sokat járnak ki, nagyobb termekben, néha udvarokban dolgoznak, ezen büntetés által élőbbi életmódjok folytatására nem lesznek tehetetlennek; ellenben ha egy gulyást, juhászt, csikóst vagy bérest 3–4 évre magány kis kamrába zárunk, meg vagyok győződve, hogy azon ember az első őszi esőben hihetőleg roppant rheumatismust fog kapni, ’s ha a’ marha után jár, tavaszig nem sok egészséges órája lesz. Fel szokták a’ hallgatórendszer ellen azt is hozni: hogy itt többször fordul elő visszaesés, mit a’ magányrendszernél; ezt azonban statisticai adatok által szeretné magának megmutattatni, és a’ dolog alkalmasint egyformán fogna kiütni mind a’ két rendszerre nézve; mert ugy egyik, mint másik rendszernél a’ javitás bizonytalan, és ez nézete szerint nem a’ büntetés, hanem más valami, t. i. a’ vallásos oktatás által éretik el. Vizsgáljuk hát most a’ dolgot vallásos oldaláról. Magyarországban a’ catholicus elem erősebb. Nem tudom, mi a’ főrendi tábla cath. többségének nézete e’ tárgy íránt. A’ cath. nép nagy része azt hiszi, hogy nem tesz eleget isten szolgálatjának, ha a’ templomban physice jelen nincs. Igy hát vagy alább kell hagyni a’ magányrendszer szigorúságával, vagy meg kell tiltani a’ cath. isteni tiszteletet a’ börtönökben; mert a’ magányrendszert a’ miseáldozattal egyesitni nem lehet. Lesznek sokan, kik azt mondják, a’ folyosón misézhet a’ pap, a’ rabok egyenkint hallani fogják, és leborúlnak a’ szobában, mikor csengetnek, és igy imádkoznak, az ur istennek az mindegy, akár jelen vannak az isteni tiszteleten, akár a’ kamrákban hallják azt. Ez az én nézetem szerint is az uristennek mindegy, de azon szegény embernek, ki a’ misét látni akarja, nem mindegy, és keble, melly a’ miseáldozat alatt ájtatos érzelmekkel tölt volna el, azért, hogy a’ misét távolról kell hallgatnia, keserűséggel telik el. De itt az mondatik: hiszen a’ vallás illy szertartásai nem érnek föl azon magányos oktatásokkal, mellyeket a’ morál ad, és a’ papok nagyobb hatással lehetnek a’ gonosztevőkre, ha oktatásaikat azoknak személyes egyéniségéhez alkalmazzák, – ez ismét látszólagos inkább, mint valóságos. Az orsz. választmány egy 500 rabból álló börtön számára 10 papot rendel, és igy 50 rabra esnék egy pap. De hol van azon apostoli lelkületű férfi, ki 50 gonoszban megrögzött embernek annyi időt tudna szentelni, hogy azokat nem együtt tanítva, hanem egyenkint, az erény utjára vissza tudná vezetni, ’s arra nézve, hogy az erény ösvényére ismét visszatérjenek, a’ szükséges oktatást és előkészületeket megtehetné e? Nézetem szerint, hogy ezt 50 lelkész is teljesithesse, mindeniknek olly psycholognak kellene lenni, hogy midőn a’ rabhoz először bemegy, első pillanatra megtudja, miért vétkezett, ’s első pillanatra kiismerje a’ rab természetét, és aztán ahoz alkalmazza tanitását. Illy psycholog papokat azonban az egyházi rend kebeléből ki nem állithat. Hivatkozik továbbá Lucas és Kraftra, kik a’ magányrendszert pártolják, és mégis elismerik, hogy még Amerikában is a’ magányrendszernek lehető legnagyobb hibája, a’ vallásos oktatás hiánya. Már kérdem, hol egyes secta, mint a’ Quäckerek, illy jó tettnek szenteli magát, hol a’ vallásos buzgóság olly magos fokon áll, és ezen hiány mégis létezik; kérdem, lehet e nekünk remélnünk, hogy ezen fizetett lelkészeken kivül, de csak valaki találkoznék, ki minden évben háromszor vagy négyszer be menne a’ börtönökbe, és oktatásokat adna, ’s javitni igyekeznék azon szerencsétleneket. – Ezekből kitetszik: hogy ugy egyik, mint másik rendszernél lehető a’ javulás, lehető a’ visszaesés; ugy egyik, mint másik rendszer hat az individualitásra. A’ magyar nép individualitását tekintve, ahoz inkább való a’ hallgatórendszer. – Hátra van még a’ büntetés, melly minden statusban a’ fődolog. Ha előadatik a’ magyar népnek a’ két rendszer, és ha az olly igen tunya, philosophicus contemplatiókhoz inkább, mint munkához hajandó magyart elzárjuk, ’s azt fogjuk neki mondani: két öl széles, két öl hosszú lesz szobád, honnan mindennap csak egy órára szabad kijőnöd; étked jobb lesz, mint azelőtt volt, ezenkivül ágyadról is gondoskodunk; dolgot ugyan kivánunk tőled, de az nem lesz nehéz, abban meg nem erőteted magad, p. o. fonni fogsz. Én azt merem állitani: hogy miután a’ magánosságnak moralis szenvedését a’ nép legnagyobb része nem képes felfogni, ezen büntetéstől kevessé fog visszaijedni; – ha ellenben neki az mondatik: itt ben dolgozni fogsz reggeltől napestig, együtt leszesz társaiddal; de ha egy szót szólsz is, büntettetni fogsz, – meg vagyok győződve, hogy ezen büntetésnek illy módoni magyarázata sokkal nagyobb hatással lesz a’ népre, mint a’ magányrendszer magyarázata, melly miveltre bizonyosan jobban hat, de a’ gonosztevők nagyobb része miveletlenekből állván, olly büntetést akarok választani, melly reá nézve több repressiv erővel bir. Szükség, mélt. főRR., mostani időben a’ popularitást tekinteni; ez, valamint mindenben, ugy a’ büntetésekre nézve is szükséges. Teljesen meg vagyok győződve, hogy a’ magányrendszer a’ magyar népnél nem popularis büntetés, és pedig nem azért, mert felette költséges, hanem azért, mert a’ nép által nem fog sikeresnek tartatni. A’ költségre nézve szóló oda nyilatkozott, miszerint nem hiszi, hogy az uj büntetőrendszer behozatala 15 millióba kerülne, mint tegnap egy gróf mondá, de az bizonyos: hogy a’ hallgatórendszer egy harmaddal kerül kevesebbe a’ magányrendszernél, és ha jól administráltatik, a’ rabok nemcsak egészen kitartják magokat, hanem ezenfelül még jövedelmet is hajtanak. Ezen körülmény is a’ hallgatórendszer mellett szól. Továbbá, ha, mint inditványoztatott, a’ két rendszer közt próba tétetnék, és kisülne, hogy mindkét rendszer megfelel a’ várakozásnak, a’ költségtől vont argumentum szinte eldöntőleg szólna a’ hallgatórendszer mellett. Ha már a’ rendszerre nézve próbát teszünk, következetesen nem tehetünk mást, mint próbát tenni mind a’ két rendszerre nézve. Ez véleményem.
Ezután az inditványozó gróf az előbbi beszédre vonatkozólag következőképen nyilatkozott. Ő, mint már más alkalommal kijelentette, a’ magányrendszernek adja az elsőséget, és ennek nyomán mintabörtönt azért kiván állittatni, mivel a’ siker, eredmény kétséges. A’ hallgatórendszer szerinti mintabörtön állitását nem azért nem ajánlotta, mintha a’ munkától, költségtől félne; hanem mivel theoriája is kivihetetlen, gyakorlatban pedig azt még kivihetlenebbnek tartja. Az érd. bárónak legfőbb ellenvetése volt az: hogy a’ rab a’ vallás ájtatósságában nem vehet részt. Ujabb példák azonban azt mutatják: miszerint a’ börtönt lehet ugy rendezni, hogy a’ rabok a’ misét hallják, és egymást még sem láthatják; de ha ez csakugyan nem lehetne, inkább rekeztessék ki a’ rab a’ miseáldozat hallásából, mintsem sacrilegussá tétessék; mert tapasztalás szerint eddig legtöbb összeesküvés, szökésre összebeszélgetés, egymást értesités, templomban, a’ fenszóvali imádkozás alatt, történt. B. V– M– azon véleményében, miszerint a’ megyéknek is engedtessék meg a’ magányrendszer bevitele, azért nem járulhat, mivel mintabörtön épen annak megtudása végett állittatik, hogy nem lesz e veszélyes hatású; ezen czél elérése pedig a’ megyék collegialis igazgatása mellett lehetetlen; mert egyes emberek hiúság, vagy ujitásvágytól vezéreltetve, könnyen oda vihetnék a’ dolgot, hogy mikorra a’ mintabörtön felépül, akkorra már sok vármegye bevihetné a’ magányrendszert, igy ha veszélyes hatásu találna lenni, károsabb következéseket okozna. Az arsenicum orvos kezében jó szolgálatot tesz, de azért meg nem engedhetni, hogy minden ember kezén forogjon.
Az érdeklett báró erre azt jegyzé meg: hogy a’ közlekedés magányrendszer mellett is megtörténhetik; mert a’ börtön nem panoptice, azaz: ugy levén épitve, hogy a’ felügyelő mindenüvé elláthasson, a’ szolgák, őrök hirt vihetnek egyik rabtól a’ másiknak. – Az arsenicum szó használatát nem szereti, mert méreg, és ha a’ mintabörtön ollyan arsenicumos kisérlet, akkor azt azon 500 rabon sem probálhatni meg.
Ezzel a’ tanácskozás másnapra halasztatott.
