Kiegészitése a’ m. főRRnél mart. 26-án tartott CXXX-ik ülésnek.
Kiegészitése a’ m. főRRnél mart. 26-án tartott CXXX-ik ülésnek.
(Lásd P. Hirlap 339. sz.)
Tárgy: a’ kir.városok osz.gyülési követeinek adandó utsitás kérdése 249. §. a) pontja a’ t. RR. szerkezete szerint.
Egy gróf főispáni helyettes ez érdekes pont fölött röviden illy szellemben nyilatkozott: Azt, hogy az anya-, vagy pótló utasitások legyenek e kötelezők, azt, hogy milly esetben, ’s körülményekben kelljen utasitást adni, ugy szinte azon kérdést, mi viszony legyen küldő és küldött közt, szóló gróf most per incidens eldönteni nem akarja; hanem e’ kérdések megvitatását az országgyülés elrendezése kérdéséhez utasitja, annyival is inkább, mert ama’ kérdések a’ m. főtábla vitatási szőnyegén fekvő munkálattal nincsenek olly szoros egybeköttetésben, mikép azok fejtegetését halasztani nem lehet. És ha most itt az utasitásokról, szóló véleménye szerint emlités nem tétetik: marad erre nézve kir.városoknál a’ régi gyakorlat. Szóló azon kérdésbe sem bocsátkozik: hasznos e, vagy káros az utasitás? és mind ezen intézkesétől kir. városokra néze azért tartozkodik, mert ohajtja, mikép a’ követek állása egyforma legyen. Már pedig ha a’ városi követek törvény szerint utasitással ellátottak lenni tartoznának, a’ megyei követek pedig nem, – mert szóló tudomása szerint nincs törvény, melly az utasitást parancsolná a’ megyéknek: – igy a’ követek nem aequalisaltathatnának, az az, köztük egyformaság nem lenne. Ezért szóló az a) pontot egyszerűn kihagyandónak véli.
Egy ifju báró az előtte szólott m. urnak inditványát, ha az egyszerüen a’ 249 §. a) pont kihagyását érdekli, elfogadja; de a’ motivatiokra nézve, mellyekkel azon m. ur inditványát támogatá, ’s a’ következményekre nézve, melylyeket a’ kihagyásból vár, egyet nem érthet; mert szóló báró meggyőződése szerint, mihelyt ama’ kérdéses pont kihagyatik, a’ törvényhozás a’ városokra nézve az utsitásokat azonnal megszünteti. A’ m. főRRnek hatalmában nem áll, de nem is czélok egy olly fontos tárgyat, mint az utasitásadás, a’ kir. városokban jelenleg divatozó, olly igen különböző, ’s ingadozó gyakorlatra bizni; mert tudva van, hogy némelly városokban a’ választott polgárok, másokban a’ tanács, ismét másokban különös választmányok által adatnak az utasitások, mig végre némelly városokban a’ polgármester maga irja azokat. – Azt mondá továbbá a’ m. ur, – igy folytatá tovább szóló báró beszédét, – hogy azon törvényavaslatnak fő feladása az, mikép a’ követek, mennyire csak lehet, aequalisaltassanak, az az ,egyenlő viszonyokban vegyenek részt a’ törvényhozásnál. De ha ez kivánatos maguk a’ városi követek közt is; valamint a’ m. ur nézete szerint kivánatos, hogy mig a’ megyei követek utasitásokkal megkötve vesznek részt a’ törvényhozásban, addig a’ városi követek az utasitástól föl ne mentessenek; ugy kivánatos kétségen kivül az is, hogy a’ városi követek is egyformán készült utasitásokkal jőjenek. – Igy szóló báró az inditványozott a) pont kihagyásában megegyezik; de megegyezik azért, mert meg van győződve a’ felől, hogy e’ pontnak kihagyása a’ városi követekre nézve az utasitások megszüntetését foglalja magában, mit később a’ megyei utasitások megszüntetése fog követni; mi által szóló meggyőződése szerint az ország csak nyerni fog. – És itt áll szóló fölfogása szerint a’ törvényhozás a’ legfontosb határozatok egyike előtt. Ha a’ m. fRR. a’ 249. §. a) pontját 246megtarták, az utasitási rendszert, melly eddig még törvényben szentesitve nincs, – törvényesitették; ha kihagyák azt, a’ jelen pillanatban az utasitásokat megszüntetik a’ városokra nézve; jövőre pedig a’ megyékre nézve is; – de a’ mit tesznek a’ m. főRR., az nem lesz semmi esetre meghagyása a’ jelen állapotnak; hanem minden esetre az utasitási rendszernek vagy positiv sanctioja, vagy poistiv eltörlése.
Szóló bárónak tökéletes meggyőződése, és talán nincs politicus tárgy a’ világon, mellyről olly tisztán meg volna győződve, hogy a’ követi utsitások rendszere valamint átlalán véve minden törvényhozásnál, ugy hazánkban is azon főakadályoknak egyike, mellyek miatt a’ magyar törvényhozás foladásának tökéletesen megfelelni nem képes. ’S itt az utasitások elleni véleménye támogatására nézve nem akar a’ külföld példájára hivatkozni, miután tudja, hogy valamint két egyén, ugy bizonyosan két nemzet sincs egymáshoz tökéletesen hasonló; – más nemzetek példája, mellyek különböző viszonyok, ’s körülmények közt élnek, közönségesen igen keveset bizonyit. – Nem akar hivatkozni arra, hogy valamint nálunk, ugy egykor minden törvényhozásnál léteztek utasitások, de mellyek bilincseiből más népek törvényhozóit a’ civilisatio fölszabaditá; – csak magát a’ dolgok természetét véve föl, nem világos e, hogy az utasitási rendszer a’ törvényhozás föladásával valóságos ellenkezésben áll?
A’ törvényhozásnak föladása: gondoskodni az egész ország javáról; – hogy e’ föladásnak megfeleljen, szükség, hogy előtte az ország minden érdekei ismerve, hogy a’ nemzet többsége képviselve legyen, hogy a’ törvényhozás akarata, a’ mennyire csak lehet, – az ország legtöbb intelligentiájának legyen kifolyása; szükséges végre, hogy a’ törvényhozás minden határozataiban a’ lehető legnagyobb következetességgel haladjon előre; – és mind ez, utasitások mellett egy általában lehetetlen. – Utasitással ellátott követek képviselik azon megyéket és testületeket, mellyek az utasitást adták, de nem azon országot, mellynek dolgairól szólanak és mellynek törvényeket alkotnak. Azon akarat, melly az országgyülésen nyilvánittatik, nem az ország kitünő capacitásai összemunkálásának eredménye, nem kölcsönmös capacittio, hanem azon véletlen iránytól függ, mellyben egyes törvényhatóságok utsitásai egymáshoz állanak, miben ezen törvényhatóságok érdekei, mellyek ez utasitások alapjául szolgálnak, az ország érdekeivel, összhangzásban, vagy ellentétben állanak; nem szenvedvén kétséget, mikép az utsitással ellátott követ csak küldőit, ’s azok érdekeit képviseli.
De kérdi szóló, ugyan hova vezet ezen állapot? nemde oda, hogy az utasitások vagynem tartatnak meg, vagy ha megtartatnak, akkor az ország legfontosb kérdései nem absolut, hanem relativ többség által döntetnek el. – Olly testületben, hol a’ jelenlevők szabad akaratjok szerint határozhatják el magokat, ott előbb utóbb absolut többség fog támadni; ott azonban, hol a’ tanácskozások utasitások által megkötvék, absolut többségről igen sok esetben szó sem lehet, hanem kénytelen a’ követ vagy utasitását megszegni, és átmenni más véleményhez, vagy pedig relativ többség által döntetik el a’ kérdés, mi lehető legnagyobb szerencsétlenség minden törvényhozásnál; mert a’ törvény azon pillanatban,midőn meghozatott, már depopularisálva van. Ugyanis mindazok, kik a’ törvényhozás munkálódását figyelemmel kisérik, jól tudván, hogy az nem az ország absolut többsége akaratát foglalja magában, hanem csak relativ többség, vagy sokszor manoeuvrek és parlamentaris ügyesség eredménye, – mind azok – mond szóló – kik a’ törvénynek illyen módon lett keletkezését látják, nincsenek az iránt annyi tisztelettel, mint különben. És ki az utasitások e’ káros következéseit figyelemmel tekinti, örömmel láthatja azon lépést, mit a’ törvényhozás arra nézve tesz, hogy e’ bilincsektől megszabaduljon; ’s pedig annyival inkább, mennyivel bizonyosabb, hogy az utasitásadás azokra nézve, kiket e’ jog törvény szerint illet, egy nagyszerű illusionál, sőt választási jogok kijátszásánál, nem egyéb.
Az utasitásadás joga theoretice véve szép dolog. A’ magyar nemes a’ követet nemcsak választja, de utasitással is ellátja, ugy hogy követe mást nem tehet, mint mit neki küldője megenged. Ez a’ theoria, ’s meg kell vallani, a’ nép souverainitásának eszméje – nép alatt magyar értelemben csak nemeseket értve – soha tágasabb értelemben nem alkalmaztatott, mint itt, hol minden egyes küldőnek a’ törvényhozásra mintegy egyenes befolyása van. Ez a’ politicai szabadságnak culminatiója, de csak theoriában; mert ha e’ szép elveknek gyakorlati alkalmazását tekintjük, mást mutat a’ tapasztalás.
Ki adja megyékben a’ követnek az utsitást? az, ki választotta? igen, theoriában; de a’ gyakorlatban a’ több ezerre menő választók helyett utasitásadásnál 10–20 táblabirót talál az ember. Igen, de talán ezek ollyanok, kiket a’ választók e’ foglalkozással különösen megbiztak? – épen nem; e’ 10–20 táblabiró utasitást ad azért, mert véletlenül azon helyen lakik, hol az utasitás készül, vagy mert gazdagabb és nagyobb befolyásu a’ többinél. – Már ha fölteszszük – mond szóló báró – hogy az, ki követet választ, szabad akarat szerint olly egyént választ, kinek mind erkölcsi tulajdonságairól, mind politicai elveiről, mind képességéről meg van győződve; nem képtelenség e egy, olly nagy testület által szabadon váalsztott követet olly utsitásokra kötelezni, mellyek neki, tettleg legalább nem küldői, hanem egy kis testület által adatnak? miben fekszik a’ választók nagy számának garantiája, ha a’ választott követnek akarata egy kis testület által határoztatik el, ha egypár véletlenül összejött személy „utasitást készitő választmány” neve alatt a’ nagy számú választók szándokát minden órában megsemmisitheti. – A’ nagy szám, melly követet választ, utasitásadásra már nagy száma miatt nem képes; miért hát minden választási küzdelem, ha a’ követnek utasitást nem a’ választó, hanem egy harmadik, még pedig ollyan harmadik ad, kikt a’ választók azzal meg nem biztak?
Egy más, ’s nem kevesbbé káros következése az utasitásoknak az, hogy általuk a’ következetesség törvényhozási dolgokban majdnem lehetetlenné válik. Más országban fölállittatván a’ törvényhozás által valamelly elv, a’ nemzet legnagyobb bizonyossággal számolhat arra, mikép a’ törvényhozás a’ kimondott elvet minden következéseiben követni fogja. Magyarországban, hol a’ törvényhozásnak minden lépése 52 megyei többség fluctuatiójától függ, előre nem mondhatja senki, nem fog e az egyszer kimondott elv, mihelyt annak alkalmazása jő kérdésbe, minden egyes esetben megsértetni. Oda jutott Magyarország az utasitások által, mikép itt minden ember kimondhatja meggyőződését szabdon; de a’ törvényhozónak személyes meggyőzdésének lenni nem szabad! Ugy van alkotva a’ törvényhozó testület, mikép annak körében minden törvényhatóság föltalálja képviselőjét, csak az ország nem, melly a’ törvényhozásra jövőjét bízta. – Oda jutott a’ törvényhozás, mikép tetteiben a’ következetesség szerencsés véletlenné vált, mikép a’ nemzeti élet egyes lépéseit senki előre ki nem számolhatja. És mind ezen bajok legfőbb ’s mondhatni egyetlen oka az utasitás; miután tehát szóló báró meg van győződve, hogy az utasitásoknak jelenleg a’ városokbani megszüntetése később azoknak általános megszüntetésére vezet; és miután az a) pont kihagyása a’ városi utasitások megszüntetését foglalja magában: szóló báró az a) pont kihagyására szavaz.
Egy érdemes főispán az előtte szólott ifju báró által az utasitás ellen fölhozott olly nyomos okokat ’s nézeteket magáéivá teszi, ’s röviden csak azt mondja, mikép az utasitás ugy, a’ mint most divatozik, a’ törvényhozás legnagyobb calamitásai közé tartozik. Hisz, mig az utasitások eredeti tisztaságukban voltak, mig pótló utasitások csak a’ fontosabb tárgyakra nézve, mint subsidium, ujoncz-állitás, adattak, csak fenállhattak; de most,midőn minden bagatelleségre utasitás kell, ez nyomorú egy dolog! ’s ennek oka pedig az, hogy azok, kik a’ követválasztásba be nem egyeztek, megszoritó utasitást akarnak eszközölni minden alkalommal? ’s minden áron. De mire is való az utsitás? ugy tudja azt már ma minden követ magyarázni, hogy az privát meggyőződésével rendesen egybefér. És ha utasitást a’ követ meg nem tartja, visszahivatik talán? nincs rá példa. Ha valamelly követ visszahivatik, ez nem az utasitás meg nem tartásáért, de csupa pártoskodásból történik; legyen csak a’ követnek hon majoritása, bár meg nem tartja utsitását, azért még jegyzőkönyvileg is megdicsérheti magát; ellenben ha nincs majoritása a’ megyén, bármilly szentül tartsa is meg utasitását, visszahivatik, mint szomorú példát nem egy-kettőt mutathatnak a’ mult országgyülések. Szóló főispán azonban, miután itt az utasitásokról nem átalánosan, csak a’ városi utasitásokról van szó, nehogy a’ városok minden provisio nélkül maradjanak, ’s ez által azokban zavarok ’s egyformátlanságok idéztessenek elő, az utasitásadást megengedőleg x) pont alatt kivánja kimondatni.
Most egy gróf először hallatá ez orsz.gyülésen szavait, ’s egyszersmind kegyes elnézésért kérte a’ m. főRRet, illyen értelemben nyilatkozván: ő b. E-sel egyetért abban, hogy midőn az a) pont ki- vagy benhagyásáról határoznak a’ m. főRR., akkor egyszersmind alkotmányos jog megvagy nem-adásáról határoznak, egyszersmind elkerülhetlen ezen kérdés tárgyalásánál beereszkedni abba: valljon hasznosak e a’ haza érdekében az utsitások? – Mik eddigi az utasitások ellenmondattak, azok inkább csak az utasitási jog gyakorlatába becsúszott visszaéléseket illetik. Az utasitás-ellenzőknek első főokuk az, hogy az utasitás a’ képviselettel ellenkezik; de ezen erősség merőben a’ képviselés önkényes értelmezésén alapszik, mert mi a’ képviselet eszméje? – ez azon sarkallik leginkább, hogy mit magam tenni nem akarok, mással tétetem azt; és ez egyetlen sarka a’ képviseletnek; bizonyitja ezt a’ diplomatiai képviseletnek elrendezése is, miszerint egyik ország követet küld a’ másikhoz, melly követ szinte azon czímmel fölruházva küldetik, hogy t. i. képviselője az országnak; de a’ mellett utasitással el van látva. Második főokuk az utasitás-ellenzőknek az, hogy utsitás mellett a’ capacitatio ki van rekesztve, és hogy az utasitás ellentétben van a’ törvényhozás föladásával, melly abban áll, hogy kölcsönös felvilágositás után alkosson törvényeket. De kérdi szóló gróf: mi criterion van arra nézve, hogy csupán a’ választottak fogják föl a’ törvényhozás ezen feladását, és nem foghatják e azt föl a’ küldők éppen ugy? de legfőbb az, hogy az utasitás összeköttetésben van a’ municipalis szerkezettel, ’s az utasitás a’ megyei szerkezet kifolyása, corollariuma; ez nem illusio – mint báró Eö – mondta – mert szóló gróf nem képzelhet politikai testületet, mellynek szabadságában nem állana a’ maga akaratát képviselő által tolmácsoltatni; és valameddig a’ megyei szerkezet mostani állásában leend, addig az utasitásoknak fen kell állani. Mikor a’ m. főRR. az utsitás ellen nyilatkoznak, akkor egy uttal, habár távolról is, de a’ megyei szerkezet ellen nyilatkoznak. Mit akarnak a’ m. főRR. – kérdi szóló gróf – a’ városokból képezni? jó administrationalis testületet, és egyszersmind be akarják azokat az alkotmányba venni; és ha már a’ városok kénytelenek a’ főhatalom ellen föllépni, mi nyomatéke lesz e’ föllépésnek? ha nem tudatik, hogy az, mit a’ város mint alkotmányos testület tesz, viszhangra fog találni akkor, mikor a’ követ által tolmácsoltatik. És ha eljő az idő, mellyben a’ magyar megyei szerkezet politicai dolgokról többé tanácskozni nem fog, akkor tisztán administrationalis testületté változik át, akkor elveszti alkotmányvédő állását, és az alkotmány ez által legnevezetesebb garantiájától fosztatik meg. Kétséget nem szenved, mikép az utasitások mostani alakjokban sok anomaliával vannak összekötve, mikép minden politicai jog csak ugy hoz üdvös sükert, ha közértelmesség kifolyása; e’ nélkül hiában izzadoznak a’ m. főRR. a’ haza érdekében, hiában codificálnak.
Azt mondhatná valaki a’ külföldre hivatkozva, mikép Portugal-, Spanyol- Francz-, Britt-országokban sincs utasitás; az igaz, de ez országok állapota mégsem olly igen irigylésre méltó. Brittországban, igaz, nincs utasitás, de van szabad sató; de ha eznem volna is, a’ brittnek jutott ama’ szerencse geographiai helyzeténél fogva, örökös érintkezésben lenni a’ világgal; ott számos olly kiképzett, szilárd jellemű statusférfiak vannak, kiket a’ törvényhozás pályájára bátran lehet küldeni a’ nélkül, hogy azokra felügyelni kellene; ott szabad sajtó ’s kifejlett közvélemény őrködik. – Ezek szerint az utasitási jogot, melly in ultima analysi egyetlenegy orvosszere a’ rosz választásnak, – mondja ki a’ törvényhozás világosan, ’s adja meg a’ városoknak e’ leszebb alkotmányos jogot, mellyel a’ megyék dicsekednek. Conservativ eszme az utasitás, ’s e’ m. főtáblának nem illik conservativ eszme iránt ellenszenvet mutatni, e’ táblának kötelessége mérsékelni a’ tulságos mozgalmat, mikor az alulról jő; és csudálatos, hogy a’ m. főRR. azt, mi a’ t. RRtől illy conservativ szellemben jő át, most nem pártolják.
Az itt röviden nyilatkozó szólók az utsitásokat, bár sok hiányai vannak is azoknak, a’ t. RR. szerkezete szellemében meghagyatni kivánták.
És most amaz ifju báró, ki az utasitások eltörlését inditványozta, czáfolólag lépett föl leginkább gr. D. ellen; előlegesen megjegyezvén, mikép minden törvényhozásnak kötelessége a’ logikai következetesség. Midőn szóló báró a’ követek választását az egész polgárságra bizni akarta, akkor már készen volt arra, hogy az utasitás megszüntettessék; mert tudja, hogy az egész polgárság tanácskozásra olly nagy számmal nem alkalmas; abban pedig következetlenséget lát szóló, hogy kit egy nagyobb testület választott el követnek, azt egy kisebb utasitsa. Mi a’ követek aequalisatioját illeti: azért, hogy most a’ városi követekre nézve az utasitás meghagyatik, azok a’ megyeiekkel egyforma állásban nem lesznek. Megyei követnek az utasitást gyakorlatilag nem az egész nemesség adja ugyan, de minden pillanatban adhatja, ha akarja. – A’ városban a’ helyzet más, ott ki a’ követet választja, a’ m. főRR. elvei szerint törvény által ki van zárva az utasitás-adásból.
Azt mondá gr. D-, „mikép én az utasitásokat minden kinövéseikkel veszem – mond szóló báró – és hogy az utasitás magában üdvös, és szép institutio, és ama’ kinövések e’ szép institutio ellen semmit sem bizonyitanak.” – De szóló báró azt hiszi, mikép e’ kinövések természetes következései az utasitásadási jognak; mert ha egyszer elvkép kimondatik, mikint nagy testületeknek joga van utasitást adni; akkor az egyes személyekre nézve is el kell ismerni e’ jogot minden pillanatra, ’s az illy testületekről, szóló fölfogás szerint, képtelenség volna azt mondani,hogy azon moralis testület, melly az országgyülés kezdetén utasitást adhat, azt az országgyülés alatt nem változtathatja meg többé; és igy pótló utsitás-adási jognak is kell lenni; különben az utasitásoknak semmi haszna nincs, mert azok csak ez által válnak a’ közvélemény fokmérőivé. Miután pedig az utasitásoknak minden, ugynevezett kinövései e’ pótló utasitásokból száérmaznak, miután ép ezekben fekszik oka annak, hogy változván a’ közvélemény a’ törvényhatóságokban, vagy legalább azon pártnak befolyása, melly a’ meyékben a’ közdolgokat igzagatja, az egyes követ soha következetes elvek után nem indulhat: nem foga tagadni senki, hogy az utasitásoknak ugynevezett kinövései azoknak természetes következései; – és ha a’ m. főRR. e’ kinövekedéseknél az utasitásban több hasznot látnak, ám tartsák meg azt; de ne higyjék, hogy ama’ kinövések kevesedni fognak; a’ közdolgok iránt naponkint ébred a’ figyelem.
A’ m. gróf azt mondá továbbá: „ki mondhatja azt, hogy az országgyülésen épen a’ legnagyobb capacitások fognak egyesülni; nem fognak e egyes capacitások visszamaradni a’ megyékben is? mellyeknek tanácsát és befolyását a’ közdolgokra nézve igen nehéz volna nélkülözni.” – Hogy illy capacitások maradnak a’ megyékben, ez szerencse; de hogy a’ capacitások országgyülésen nagyobb számmal léteznek aránylag, mint a’ megyékben, azt kétségbe venni nem lehet. De a’ megyékben a’ lehető legtöbb capacitásnak kellene lenni, hogy itt az országgyülésen utasitásaikkal többségben legyenek. – Legfőbb ok, melly az utasitások mellett harczol, a’ bizodalmatlanság, mellyel sokan az országgyülési követek iránt viseltetnek. Vannak sokan, kik azt hiszik, mikép Magyarországban a’ patriotismusnak némelly neme olly véghetlenül gyönge, hogy azt még az éjszaki szél is fölolvaszthatja; és ép azért utasitás által mintegy biztositni akarják önmagukat, hogy követüket megvesztegetni ne lehessen. De szóló báró közelebbről ’s gyakorlatilag tekinti a’ dolgot. Miután – ugy 247mond – az utasitások a’ megyékben, mint megjegyeztetett, csak egy pár ember által készittetnek; ha már a’ felső hatalom a’ megvesztegetés immoralis eszközéhez nyulniakar, valljon nem vesztegetheti e meg az utasitást adókat is? – De továbbá az utasitásoknak törvénykönyvünkben semmi sanctioja, az egyedül a’ követ becsületérzete. – Az utasitásra nézve szóló fölfogása szerint legtöbb biztositék volna a’ nyilvánosságban, és a’ követ személyes jellemében; mert nincs ember, főkép ki magosabb polczon áll, ki becsületére sokat nem tartana; a’ legmegromlottabb ember elpirul, elhalaványodik, ha nyilván az ország láttára politicai apostasiát követ el, főkép akkor,ha itt nincs más mentesége, mint tulajdon akarat. Olly országban, hol utasitások nincsenek, abban a’ pillanatban, midőn valamelly követ politicai hitvallásától eláll, magára süti a’ szégyennek bélyegét; de e’ legerősebb garantiára számolni Magyarországban nem lehet; itt mindig utasitással védi magát a’ követ, jól vagy roszul nyilatkozott, itt a’ követ becsületével nem számol, itt a’ követ utasitásával prokátoroskodik, jobbra, balra magyarázgatván azt, és a’ szerint dicséretet, vagy ócsárlást arat követtársaitól; – ez pedig demoralisála a’ követet, demoralisála az országot, mert nem szerencsétlen állás e az az országra nézve? mikor egy országgyülés nem folyhat el a’ nélkül, hogy ugyanazon egy utasitással ellátott követek egymással ellenkezésbe nem jönnének; ez által scandalum lesz, ’s egyik követ a’ másikat depopularisálja, igy depopularisálva lesz azon testület, mellynek az országban legmagosabban kell állania; hová lesz ekkor a’ törvény iránti tisztelet? Ezek után szóló meggyőződése szerint az utasitás semmi biztositékot nem nyujt a’ megvesztegetés ellen, sőt inkább több garantia fekszik az egyes követ jellemében; és minthogy kisebb testület utasitás-adása által nem akarja nullificálni a’ nagyobb testületet, az utasitás eltörlésére szavaz.
Egy gróf az utasitásadást azért sem látja helyesnek, mert például ott, hol egy követ különböző érdekü városokat képvisel, mint ez a’ t. RR. a’ kir. városok kerületezésinél elfogadták, – mikép fog készülhetni utasitás? – A’ melly követben központosul a’ bizodalom, annak nincs szükséges utasitásra; Deák Ferencznek csak a’ főbb pontokra nézve volt utasitása; és mégis mindig eltalálta küldői szellemét; szóló a’ megyei elkorcsosult utasitásokat a’ kir. városokra nem át plántálni, de megszüntetni akarja; azért b. Eö-sel szavaz.
Egy érdemes főispán báró hasonló szellemben nyilatkozott az utasitások káros voltáról; hogy azonban még is az a) pont kihagyásával egyenetlenség, ’s egyformátlanság ne támadon a’ kir. városokban az utasitás-adásra nézve,mint föntebb kijelenté, permissiv rendelkezést akar e’ tárgyra nézve a’ törvényben kimondani; gr.D-nek pedig megjegyzi, mikép az utasitás ellen fölhozott okok közt a’ capacitatio lehetetlenségét fölfogása szerint szóló meg nem czáfolta. Mit az utasitásnak a’ képviselet eszméjéveli összeférhetéséről, ’s együtt megállhatásáról mondott a’ m. gróf, – hogy tudniillik képviselőnek csak azt tekinti, ki által valaki azon határozott akaratát kivánja végre hajtatni, mit maga tenni nem akar,” – a’ képviseletnek illy értelmezése mellett szóló báró elhiszi, mikép azzal az utsitás összefér: de szóló nézete szerint ki által ő határozottan nyilvánitott akaratát csak végre hajtatni akarja, azt nem képviselőnek, hanem commissionariusának nevezi. Mi azon kiejtést illeti, hogy az utasitás conservativ eszme, kár volna nem pártolmni, szóló érti azt, mikép annak, ki conservativ elvekhez ragaszkodik, az utasitást fen kell tartani; de tudja más felől, hogy a’ haladás barátja az utasitást, mint a’ haladás legnagyobb akadályát meg nem tarthatja.
Egy főispán azt probálá mutogatni, mikép azt, ha valaki máskép győzetik meg valamelly tárgy fölött capacitatio után, mint előbb volt, ’s régi elvét elhagyja, politikus apostatának nevezni nem lehet. Mi a’ tárgyat magát illeti: az utasitást szóló már csak azért is jónak tartja, mert a’ nélkül a’ követ elreagadtatva egy hatályos szép beszédtől, vagy valamelly kedves körülménytől, a’ pillanat hevében sokszor ollyat tehetne, mit később jobban átfontolva helyben nem hagy: igy a’ küldők higgadt kebellel itélhetnek akkor, mikor utasitást készitenek.
Egy gróf főispán a’ baloldalon az utasitások haszna ’s szüksége támogatásául fölhozá: hogy ha a’ franczia nemzeti conventnek utasitása lett volna, XVI. Lajos nem hurczoltatott volna vérpadra. – Mire a’ jobb oldalon egy gróf által válaszoltatott: viszont ha Angolország képviselőinek utasitásaik lettek volna és volnának, ugy Britannia borús ege alatt csak buta pangás tenyésznék ma, ’s nem szolgálna az az europai értelmiségnek, és anyagi jólétnek vezércsillagul.
És most az utasitás meleg pártolója, a’ conservativ elvek barátja, amaz alföldi gróf emelt még egyszer szót, ’s kfejté: mikép képviselet szükségkép magában nem foglalja, hogy a’ képvsielő azt tehesse, mi neki tetszik, de ép olly kevéssé rekeszti ki azt, miszerint azt tegye, mi neki kötelességül tétetik. A’ képviselő iránt, szóló gróf értelmezése szerint, kisebb körbe szorul a’ bizodalom; és mikdőn valamelly követ elválasztatik, nem lehet mondani, mikép abban a’ közbizodalom öszpontosul; hanem csak azon bizodalom, miszerint a’ választók azt hiszik, hogy ő azt, mi kötelességeül tétetik, leginkább képes teljesiteni.
Mi a’ capacitatiot illeti: hogy ez az utasitás mellett megtörténhetik, azt a’ mindennapi tapasztalás, ’s tények mutatják; mert a’ m. főRR. mi sokszor állottak ellenkezésben a’ t. RRkel! ’s végre a’ kölcsönös értesülés ’s közelités még is történt; de hát a’ küldőkre nem hatnak azon eszmék, mik itt az országgyülésen kifejlenek?! és hol annak criteriuma – kérdi szóló – hogy csak a’ küldöttek találják a’ köz jót el, és hogy azok függetlenek?
Mi azon kijelentésemet illeti, – igy folytatá szóló gróf beszédét – miszerint az utasitást conservativ eszmének mondottam; – e’ kifejezést „conservativ eszme” a’ haladással ellentétbe nem állitottam, csak annyiban mondtam az utasitást conservativ eszmének, mennyiben az a’ dolgok békés kifejlődését garantirozza. És itt szóló gróf hivatkozik a’ historiára, megemlitvén, mikép Britanniában, hol nincsenek utasitások, volt eset, hogy a’ parliament annyira elfajult, miszerint annak szétkergetésire egy Cromwell, Franczországban pedig az öt százak tanácsa megszüntetésére egy 18-ik Brumaire volt szükséges; de egy Cromwell, egy Napoleon csak évezredekben jőnek elő; illy nagyszerű orvos szerekkel csak különösen favorisalt nemzeteket áld meg a’ gondviselés; a’ szegény magyarnak más orvosságról kell gondoskodnia; gyakorlatibb, ’s czélszerübb orvosságot pedig a’ képviselők elfajulása ellen ez idő szerint nem talál mást, mint az utasitást; ez az, mi a’ forradalmat távol tartja, ez az, mi a’ convulsiok nélküli haladást biztositja. Ezek szerint szóló gróf az a) pontnak, vagy is az utasitások adásának megengedőleges kijelentésére szavaz.
A’ többi szólók is legnagyobb részint illy értelemben minél rövidebben nyilatkoztak; ’s a’ végzés is illy szellemben mondatott ki elnöklő országbiró ő excja által, mikép a’ polgár gyülés utasitást adhat a’ követnek, ha akar.
Ezzel az érdekes vitáknak vége lőn.
