318. Kerületi ülés, oct. 28-án, esti 6 órakor;
318. Kerületi ülés, oct. 28-án, esti 6 órakor;
elnökök: Szentpály, Rutkay; jegyző: Palóczy.
Tárgy: honositás.
Jegyző olvasá a’ folyamodók’ neveit következő rendben:
Müller Kerestély, nyugalmazott őrnagy, a’ derék Hofer András’ barátja ’s bajtársa. Ezt különösen egy nagy megye’ követe ajánlá a’ RR. figyelmébe, ’s emlitvén egyszersmind szegénységét, kérte elengedtetni a’ honositási dijt. Hasztalan, az utasitások’ többsége válaszolá: dijért mindenkit, ingyen senkit. ’S központi megyénk’ követe csudálkozott a’ RR. ’ jutalmazási modorán, némellyek pedig megemlékezének a’ velenczei nobilik’ végnapjaira, midőn az arany könyvbe beiratást pénzen vásárlák a’ vagyonosok.
Reichetzer Ferencz, a’ magyar bányászat körüli érdemeiért szinte bevétetett – díj mellett.
Gróf Buttler Sándor jegyző’ követtársa ajánlá; noha tegnap ő inditványozá, hogy ez orsz.gyülésen honositás ne történjék, miután az RR. ellenkezőleg határoztak: megvallja szónok, hogy ez egy esetben neki is kivételt kell tennie. A’ folyamodónak egyszerű kérelme, ’s még inkább bátyjának gróf Buttler Jánosnak szavai – ki ne ismerné e’ nevet? – mélyen hatottak rá. Nem volt folyamodónak alkalma eddig érdemeket szerezni, de épen oda van jelenleg intézve buzgó törekvése, hogy előtte tér, alkalom nyiljék. ’S e’ kérdést Buttler János’ esedezése támogatja, véteknek tartván csak emliteni is, ha mit nemzete’ javára hazafiui kötelességből tőn. Buttler János szól ekkép’ – mond szónok – ki e’ honnak többet áldozott fél milliónál; ő kéri, hogy egyenes férfi örökös’ hiányában öcscsét magyarrá tehesse, hogy neve, nemzetsége azon hazában, mellyet olly hőn, olly igazán szeret, éljen akkor is, midőn ő kimult. Szóló követ ugy hiszi, hogy örömmel kell megragadni az alkalmat, illy derék angol vérrel nemesithetni a’ magyar aristocratiát, ’s reméli egyszersmind, hogy dijt sem fog a’ nemzet követelni attól, ki azt már annyiszorosan lefizette. – A’ többség engedett e’ fölhivásnak, sok megyék’ követei letevén küldőikről, hogy utasitásuk’ általános szabálya alól, miszerint aranyokon kell osztaniok a’ jutalmazást, kivételt engednek azon férfiu’ irányában, kinek jótéteményeiben önmagok is részesültek.
Skrbenzky Fülöp, felső ausztriai kormányszéki elnök, állitja, hogy gyermekeit magyaroknak neveli. Díj mellett honosittatik.
Báró Höller-Bertrám Móricz, a’ már 1687-ben honositott Bertám-család’ neveienek ’s kiváltságainak örököse, késznek nyilatkozik lemondani bárói cziméről, ha helyette magyar nemesi jogokat nyerhet. Érdemül hozatott fel, miszerint annyira magyar, hogy németül alig ért. Honosittatni fog, de a’ díj nem engedtetett el.
Bretschneider Fridrik, egy agg hős, ki mint folyamodásában mondja, már várja az utolsó attaque-ra meghivó trombitát, midőn szeretne a’ magyarok’ istene előtt megjelenni. A’ RR. 2000 aranyért részesitendik ez örömben.
Báró Grammont Ferencz, ezredes a’ gradiskai határszéli ezredben. Díj mellett honosittatik; ugy szinte
Báró Wildburg Móricz is.
Báró Scholten Emil, Lipka Ferencz, Rueber Henrik és Saar Lajos, honosittattak, ha fizetnek.
Haas Ferencz ezredes, honosittatik, de noha arra tehetetlennek mondja magát, kivánják a’ RR., hogy a’ díjt ő is tegye le.
Parrot Jakab ezredes honosittatott, és pedig a’ magyar nyelv’ terjesztése körüli érdemeiért, díjmentesen. Emlittetett különösen, hogy ezredében magyar iskolát állitott.
Ajánlá még egy alföldi követ Paget Jánost, ki hazánkat jeles munkájában olly jól megismerteté a’ külfölddel. A’ RR. közül azonban nemcsak magát a’ szerzőt, ki Erdélyben lakik, hanem munkáját is alig ismeré valaki. ’S aztán, mondának, ha érdeme van, miért nem folyamodott? – Egy kis város’ követével válaszoljuk, hogy az érdemnek nincs szüksége folyamodásra.
Azok, kik dijfizetés mellett honosittattak, nem fognak előbb beczikkelyeztetni, mig le nem fizetik a’ díjt
