3
3
Bármily respektussal is bántak a kávéházi vendégek az előkelő családból származott W. főpincérrel, végre elkövetkezett az idő, amikor fizetni is kellett, és a törvénytelen herceg komoly célzásokat tett adósainak.
Természetesen kedvence, Báttaszéky került most is legelőször sorra, mert W. báró ebben a kérdésben is a hírlapírót tisztelte meg bizalmával.
– A kávéssal végre el kell számolni, mert csak így maradhatok meg tovább a kávéházában – mond báró W. – Potomság az egész. Nyomorult pénz. De ki kell fizetni.
A hírlapíró nem jött zavarba:
– A lovagjátékok rendezése végett az ön rokona, Ottó főherceg Budapesten időzik. Azt hiszem, nem tagadná meg egy váltó aláírását, ha hozzá fordulnánk.
– Igen, de én nem érek rá a kávéházból elmenni, a főherceg pedig nem jár ide – mond W. báró, akinek megtetszett az ötlet. – Valakinek szólni kellene a főhercegnek az érdekemben.
– Vajon nem voltam önnek eddig is jó barátja? – kérdezte a486 hírlapíró. – A váltót aláírjuk, a főherceg is, én is. És a dolog rendben lesz. Csak legyen gondja tovább is Suhajda kisasszonyra. Én majd közvetítem kérését Ottó főhercegnél.
