2. HOGYAN ÉLT FARKAS KORÁBAN…
2.
HOGYAN ÉLT FARKAS KORÁBAN…
HOGYAN ÉLT FARKAS KORÁBAN…
A herceg farkas korában is megtartotta bizonyos szokásait, amelyekről nem mondhatott le, pedig elég rossz tapasztalatai voltak miattuk.
Reggelenként pálinkát ivott.
Saját szavai szerint erre azért volt szüksége, hogy kínzó gyomorbaját gyógyítsa, másrészt még kínzóbb álmait felejtse.
Szilvórium volt az ital, amit Pesten megszeretett, de más országokban, amelyekben életében megfordult, ugyancsak voltak kedvenc italai. Szegények országában megelégedett a szilvából főtt nedvvel, amelyet a szilvafával még bőségesebb Magyarországon a napszámosoknak vesztegettek.
Éjjeli álmai minősége szerint ivott a herceg egy-két-három poharacskával. Csóválta a fejét, hogy meg kell elégednie Bothmer Jenő báró szilvóriumával, holott tudott egy helyet a dunai hajóállomás közelében, ahol már hajnalban a legremekebb szilvapálinkát mérték a hajósoknak és a hozzájuk tartozó pasaséroknak.
– Napóleon – mondta feddőleg Bothmer báró –, ne álmodj mindig rosszakat, mert fenekére jársz az üvegnek.
– Vajon parancsolhatok én az álmaimnak?
Sóhajtott a farkassá vált herceg, aminthogy egyéb nyavalyáitól se tudott igazándiban megszabadulni átváltozása óta se.
Így a játék gondolata folyton vele volt, mert hiszen életét mindig játékkal töltötte.
– Megbolondulok egy meleg kártyáért – lihegte nyelvét kilógatva, mert ilyenkor gyötörte igazában szomjúság.
– Nem hiszem, hogy megfelelő partnert kaphatnál mostani pénztelen állapotodban – dörmögte Bothmer báró, ő maga nem kártyázott,493 csupán annyi köze volt a kártyához, hogy egy csomag francia kártyát egyetlen kézfogással kettészakított.
A bárónak különben is dolga volt „a városban”, mindig tanítványok után járt, a farkassá vált herceg egyedül maradt játékos hajlamával. Unalmában fogta magát, és az ágyra ugrott, majd fogával felhasította az ágypárnát, szétszórta a benne lévő tollat, hogy ilyenformán elégítse ki játékos kedvét.
A báró, hazatérve, nem nagyon neheztelt a dologért, mert régebben szelídített vadállataitól már megszokta az ilyen eljárást.
Ellenben csendesen azt mondta:
– Most már belátom, hogy hercegségedet saját érdekéből kifolyólag zárt területen kell elhelyezni. Valamelyik nap eszébe juthat más dolgokat is széttépni, mint az ágypárnákat. Ugyanezért további tartózkodási helyének, illetve budapesti szállásának a helybeli Állatkertet ajánlom, ahová majd ismeretségeim révén bejuttatom hercegségedet.
Bothmer báró komoly ember volt, amit mondott: nem pillanatnyi elhatározás után mondta, hanem meggondolta a dolgot.
Különben is a farkassá lett Napóleon hercegről már az Arany János utcai dolgokon kívül is különböző panaszok érkeztek hozzá a belvárosi kereskedőktől, így Váradytól, ahol Napóleon még herceg korában egyszerre több tucat inget varratott hitelbe, amelyeknek árával adós maradt. Panaszt tettek a herceg gondnokánál a Párizsi utca cipészei is, ahol parafa talpú, vízhatlan lábtyűit rendelte, de amint a cipőket felvonta lábára, nyomban megfeledkezett készítőiről. Ugyancsak borongósan emlékezett vissza a herceg úr belvárosi tartózkodására Hubman, a Lucifer-képű szabó, akit sántasága miatt ördögnek is mondtak, de lám, Napóleon még rajta is kifogott. Panaszkodott az Aranykéz utcai fűzővarrónő, mert a herceg fűzőt hordott, mint valami elkényeztetett huszártiszt. Csak Karikás, a „Pipa” vendéglőse fogta fel kellő lemondással a herceg egykori látogatásait: megedződött ahhoz, hogy egyik-másik vendége adós marad a pörköltnek, kisgulyások árával, mert az ember nem mindig hord pénzt a zsebében. Ritka az olyan uraság, akinek mindig ott van az ezüstforintos a mellényzsebében, hogy azzal tüntetőleg kocogtasson a pohár vagy a tányér szélén.
A báró ilyen részletességgel megtudván az okokat, amelyek N. herceget menekülésre kényszerítették: szabadulási tervet gondolt ki véletlen barátjáról. Az Állatkertben valóban teljes nyugalomban lehetne494 a herceg mindaddig, amíg viselt dolgait kissé felejtik, és folytathatja útját Törökország felé, ahol terve volt játékbankot alapítani, mint már annyiaknak előtte és utána.
