MIÉRT ÚJULT KI AZ IRODALMI HARC ADY ENDRE KÖRÜL? •
MIÉRT ÚJULT KI AZ IRODALMI HARC ADY ENDRE KÖRÜL? • Krúdy Gyula nyilatkozata A Reggel-nek
(A Reggel tudósítójától.) Az elmúlt héten Herczeg Ferenc egy méltán kínos föltűnést keltő cikke után ismét lángra lobbant az öt esztendeje alvó tűz Ady Endre költészete körül. Szinte váratlanul ütött ki a harc az irodalom nyáriasan csöndes berkeiben. Ismét fölvonultak az Ady-ellenes irodalmi pártok, és a holt költőt alaposan megtépázták. Természetesen ugyanakkor az Ady-költészetnek is akadtak védelmezői. Megszólalt ebben a kérdésben Rákosi Jenő és Szabó Dezső. A Reggel tudósítója érdekesnek vélte, megkérdezte az Ady-kérdésben Krúdy Gyulát, aki tudvalevően barátja volt a költőnek, és aki az utóbbi öt esztendő politikai és irodalmi hercehurcáit margitszigeti magányából csöndesen szemlélte. Krúdy Gyula a következőket mondotta:
Az irodalmi csodabogarakat gyűjtők még jól emlékszenek arra a költői versengésre, amelynek végeztével Duk-Duk Bandinak,* nevezték el Ady Endrét.592
* A duk-duk a melanéziai szigetek lakosságának titkos szövetsége, melybe a felvétel ünnepélyes szertartás keretében, énekkel és dobszóval kísért álarcos tánc közepette történt. – Ady Endre A duk-duk affér című írásában (1908) ilyen szövetség vezéréhez hasonlította magát, megtagadva a szolidaritást azokkal a rá hivatkozó tehetségtelen írókkal, kikkel közösséget sohasem vállalt.
Ady kijelentését Juhász Gyula a Holnap-társaság ellen irányulónak vélve támadta Ady Endrét, aki erre kijelentette, hogy cikke nem a Holnapra céloz. (Szerk. jegyzete)
Azóta volt sok neve már a költőnek, emlegették fogcsikorgatva vagy áhítattal, káromolták érdemén alul, vagy magasztalták érdemén felül, megtették beszámíthatatlan, beteg embernek és szent mártírnak, hozzádörgölte kapcáját a bőgő korteshang, és ugyanakkor megilletődve vette kezébe öreg és fiatal, magyar intelligencia, vidéki diákok összepofozkodtak miatta, és országos elismerés karosszékeiben üldögélő irodalmi férfiak mondogattak lesújtó vagy fölemelő ítéletet a hosszú hajú fiatalember fölött, aki darab időre fölbontott itt minden régi rendet, tiszteletre méltó szokást, irodalmi összhangot. És még akkor sem tudta az avatatlan néző, mindennapi szürke figyelmezője az irodalmi eseményeknek, hogy mi az igazság e lármás, nagy garral mutatkozó fiatalember körül, amikor már jóformán minden irodalmi kisbíró vagy országbíró elmondta a maga véleményét az egykori Duk-Duk Bandi fölött.
És azóta is csak a könyvkereskedők boltjaiban alakult ki a határozott közvélemény: – Ady Endre az egyetlen magyar író, akinek könyveit manapság is vásárolja a közönség a könyvüzletekben, mégpedig olyan bőségesen folyik ez a vásár, amilyen a boldog béke éveiben is ritkaság volt.
