A svábok magyar királyt akarnak választani
A svábok magyar királyt akarnak választani
Levél a szerkesztőhöz
Levél a szerkesztőhöz
Albrecht főherceg – vagy amint Rákosi Jenő írta: Albrekt királyi herceg – az elmúlt század ötvenes éveiben beutazta Magyarországot, már csak azért is, mert Haynau táborszernagy után ő vette át ennek a leigázott országnak a kormányzását.
Utazásai közben elvetődött Szabolcs vármegyébe is, ahol is a megye határánál, a régi tokaji Tisza-hídnál (amíg el nem vitte az árvíz) néhány idevalósi úriember is megjelent a kormányzó fogadtatására az egyébként kirendelt beamtereken kívül.
Ezek között az úriemberek között volt egy bizonyos Kállay is – most már nem tudnám megmondani, hogy melyik a sok közül –, aki szép csöndesen várakozott a fullajtáros utazóhintóra, amelynek kerekeitől már dongott a Tisza-híd.
Magyarország akkori kormányzója, leszállván a hintóból, magyarul szólította meg a várakozó urakat.
Ez volt mindenkihez az első kérdése:
– Mióta lakik itt?
A válaszból megtudni vélte a főherceg, hogy itt született magyar emberrel vagy pedig a negyvennyolcas idők után nyakunkra küldött idegen beamterrel van-e dolga.
Az urak sorban megmondogatták, hogy három-négy vagy harminc-negyven esztendeje laknak itt. A főherceg ama bizonyos Kállayhoz érkezvén, ugyancsak fölvetette a kérdést:
– Mióta lakik itt?
– Ezer éve, fenség – válaszolt a megszólított úriember. Azután még – a legenda szerint – ezt is hozzáfűzte:
– Én már itt akkor is uraság voltam, amikor a fenséged ősei Tirolban kecskepásztorok voltak.
Ezt bízvást elmondhatta Kállay, mert a főherceg magyar tudománya ennyi magyar szót úgysem bírt fölfogni.300
A főherceg mindenesetre végignézett a különös magyaron, fogatába szállott, és így szólt mellette ülő adjutánsához:
– Egy bolond emberrel találkoztam…
*
Pedig, kedves szerkesztő úr, nem egészen volt bolond ember az a bizonyos Kállay, aki a szabolcsi homokon állva így felelt az osztrák főherceg kérdésére.
Nem is nagyon felelhetett volna másként, mert a nagykállói, valamint kiskállói Kállay nemzetség minden valamirevaló történettudósunk szerint legalábbis egyidős a Croy hercegi családdal, amely családot Árpád véréből eredőnek mondanak. Ámde a Croy hercegek vére a magyarországi kormányzó és a gőgös Kállay idejében még nem vegyült el a Habsburgok vérével; későbbi házasság folyamán jőve létre ez a vérkereszteződés, mégpedig akkor, amidőn az egykori magyarországi inspektor fia, Frigyes, elvette Croy Izabellát. A kevély Kállay tehát jogosan emlegethette a tiroli kecskepásztorokat.
*
Még csak annyi mondanivalóm volna kérdésedre, hogy én forradalmi házban születtem, ahol a család férfitagjai késő öregségükig büszkék voltak arra, hogy részt vettek az 1848/49-i magyar szabadságharcban, sőt egyik-másik közülük kemény börtönbüntetésben is részesült. Akkoriban nem volt szokás szégyellni, ha valaki a nemzeti szabadságért harcolt, sőt ezt bizonyos idő elmúlása után: mások, így maga Ferenc József sem tekintette megvetésre méltó bűnnek. Ebben a szülőházban, ott, a felejthetetlen Szabolcsban, amely egyszerre hét függetlenségi követet küldött a magyar képviselőházba: Albrecht főhercegről – vagy amint Rákosi Jenő írta, Albrekt királyi hercegről – korántsem gondolták, hogy unokáját valaha magyar királynak is jelölhetik némelyek.
(1925)301
