Bécsben már nem divat a császárszakáll
Bécsben már nem divat a császárszakáll
A császár Bécsből olyan messziségbe lovagolt, hogy legföljebb a Bécsen átutazó magyarok álmában jelenhetik meg éjfélkor, kísértet alakjában. Elment az öreg úr; a fiatalabb után pedig talán egy katonagomb se maradt emlékbe. Nagyon is rövid ideig volt uralkodó, hogy csak a lova patkójának a nyoma is megmaradjon valahol, mint ama szent magyar király emléke.
A mai Bécs arculatán már alig látszik meg, hogy itt valaha császárok laktak. Nem lett lyuk (amint mondani szokták) a császárság palotáinak a helyén, a kerteket nyírják, ápolják, sőt éppen ezekben a napokban kezdődött valamely kőművesmunka a Burg külső falán, mintha csak Ischlben vagy Lainzban mulatna a császár – de mégis úgy érezzük, hogy egy másik városba kerültünk ama utolsó bécsi látogatásunk óta, amikor a mai nemzedéknek többé nem látható pompával I. Ferenc Józseffel együtt a császárságot is eltemették Bécsben.
Engem legalábbis zavart az öreg úrnak végleges eltávozása. Utóvégre azért ültem vonatra tíz esztendő után, hogy lássak valamit a császárság maradványaiból, mert neveltetésemnél fogva tiszteletben tartom a múlt időket. És császár, burgzsandár, udvarhölgy, tollbokrétás kocsi, fehér köpenyeges testőrtiszt és más andalgások helyett új, piros téglás utcákat, beláthatatlan sorú épülő palotákat láttam, amelyeket Bécs városa a munkások számára épít Hitzingben meg másfelé. Álomvilágba ringató udvari élet, regényes szertartás és felejthetetlen pompa helyett szinte varázslatos gyorsasággal emelkedő házakat nézegethettem, amely házakban majd olyan szegény emberek kapnak lakást, akiket azelőtt egyszerűen népnek neveznek vala. Hová lettek azok a szobrászok, akik Mária Terézia és generálisai lovas szobrait építették? Akiknek tudománya folytán ágaskodni kezdett a bronzparipa Savoyai Eugén páncélos alakja alatt?… Azt hiszem magamban, hogy a Hofburg kapuit őrző kő-Herkulesek is abbahagyják éjszakánként286 megszokott mitológiai munkájukat, és emberfölötti vállaikkal elmennek munkásházakat építeni: azért emelkednek a tetők oly eldorádói bőséggel.
A mostani szocialista Bécs az építkezési szenvedélyt a császároktól örökölte: egyéb hagyományokat átvenni nem hajlandó… Tüntet azzal, hogy a rokkantaknak házakat adott, és ugyancsak tüntet azzal is, hogy muzeális rendben tartja a kastélyok ama lakosztályait, ahol valaha az uralkodók laktak, de a többi házakat, ahol az udvari népség tanyázott, bizony bérbe adja a lakásra szorulóknak. Sok ember válna hajléktalanná, ha egy bűvészi napon a császárság visszatérne Bécs falai közé.
A császár Bécsből nagy messziségbe lovagolt, és legföljebb csak kísérteni jár vissza ahhoz, aki magamfajta ködlovag módjára a régi Bécset keresgéli. A szőke és fodorított hajú kesztyűsnét, ahol mindig kesztyűket vett ajándékba a Pesten maradott hölgyeknek – és a kesztyűsné ma is boltjában fogad, de a vasárnap délutáni kiránduláshoz partnerül egy mai bécsi divat szerinti valódi turistaruhába öltözött, kemény bajszú férfiút választott. (Ezek a turistaruhák, bőrnadrágok, gyapjúharisnyák pótolják most a régi császárság pompáját!) A Burggal szemközt már új, fényes, tükrös vendéglő van ama „Kulmbachi” sörház helyén, ahonnan Ferenc Józsefnek vitték föl a délelőtti sört. Sacherné sem a régi már, és Freudenauban az új lovak között újak a lóképű emberek is, akik a lóversenypályákon tudvalevőleg mindig olyanformán idomulnak a lovakhoz arcaikkal, mintha orrhosszal akarnának nyerni. Csak Badenben a trappnál mutatkozik még valami kedélyesség, amely a régi Bécsre emlékeztet. Mária Teréziához hasonlatos, hatalmas asszonyságokat lehet itt észrevenni, akik név szerint ismernek minden lóhajtót! A nyári szoknyákat a régi kedvvel fújdogálja a szél, és meghatóan ragaszkodnak az udvarolt hölgyek manapság is egykori szenvedélyükhöz, a tormás virslihez, valamint a söritalhoz. Itt Badenben, az ügetőpályán még megmutatkozik a régi Bécs szerelme a kocsizás, a lóhajtás, a fiákerezés iránt; itt még érthetővé válik az egykori fiákeresek sikere a női szíveknél: a Bratfischok287 népszerűsége és a hölgyi andalgás egy-egy fiákerben töltött délutánért, amely délutánért sohase voltak hálátlanok. És még manapság is sokan zarándokolnak ki a badeni pályára az öreg kocsisok után… Ennyit láttam a régi Bécsből. Császárszakállt sehol.
(1925)288
