2
2
Azonban az mind igen régen volt, amiről Kérészy Ubul emlékezik. Körülbelül… No, igen sok esztendő előtt. A Vassék kiskirálysága, az a jó televény, több ezer holdacska tömérdek messze úszott a mától, oly messze, hogy a három árván maradt Vass leány ma igen szomorú viszonyok közt él itt a Fekete Szűz utcában, egy bizonyos Bú Tamás nevű varga zsindelyes házikójában. Az első két szoba a három leányé, itt pereg a varrógép, hátul a varga zakatol mesterségével. Mert mit tegyen három leány, ha árvaságra, szegénységre jut? A varrógép kenyeret ád, és ha e kenyér barna is, de jóízű, ízletes a kávé is.
Mikor a leány azt látja, hogy az apja első úr a vármegyében, és udvarlók rajongják körül, nem gondol a férjhezmenéssel. Amália, ő a legidősebb, egymás után utasította vissza a kérőket, bár… Igen, igen, ma már, mikor Máli lett belőle, meg lehet vallani, hogy volt egy Károly nevű aljegyző a megyénél, aki néha tetszett neki, sőt egyszer sokáig néztek is egymás szemébe a kertben, egy kis zöld padon, de közbejött Madame Agathea a kötéssel:
– Bonjour, mon cher aljegyző úr! – intett már messziről mosolyogva a koros francia hölgy. S megcsörrentek a horgolt fél kesztyűk között a kötőtűk, egy gyermekfő nagyságú pamutgombolyag és egy félig kész piros csíkos, fehér harisnya hullott a földre, éppen az aljegyző úr lábaihoz. A barna, hetyke bajuszú fiú szolgálatkészen hajlott utána, s Madame legbájosabb mosolyával ült le a zöld kerti padra, Amália és Károly közé. A társalgás megindult, Amália azonban szórakozottan figyelt tovább egy lomblakó kis madarat, amelyik halkan flótázva bujdosott a galagonyakerítésben … Az a piros csíkos, fehér harisnya okozta, hogy ma itt görnyed a varrógép fölött, s néha, ritkán, holdvilágos estéken ábrándozva néz a világos éjszakába, de hirtelen eszébe jut, hogy cikóriát elfelejtett tenni délután a kávéba… Mert, Istenem, miről ábrándozhatik a szegény, megvénült leány? Miről, miről? És hasonló Liszkának is a története. Liszka itt dolgozik a másik ablak mellett. Gyönyörű dolgokat hímez és horgol. Miután nincs baja a varrógéppel, meghízott, többször jókedve is van, ilyenkor szeretne dalolni, csak halkan, csak dúdolgatva, egészen csöndesen… De Máli int csontos kezével a másik ablakból, s így szól:
– Hadd el! Azt akarod, hogy ezek pletykázzanak rólunk?…
Máli viszi ugyanis a háztartást, Liszka abbahagyja tehát a dalt, és szomorú lemondással hajlik ismét a hímzőtábla fölé. Ó, mert ő sem szeretné,22 ha azok a polgárleányok pletykáznának róluk. Bár nem veszik őket semmibe, a kilényi és szentmarjai Vass kisasszonyok, de vajon célszerű volna-e azért pletykára adni okot?
És itt Teréz, akinek jövője van! Már csak őérte is óvakodni kell minden pletykától. Máli ezt jól tudja mind, tudja, hogy Teréznek jövője van, hogy ők sem fogják soká hajtani a varrógépet, dolgozni a vért szipolyozó kereskedőnek, mert Teréz napról napra nő, és minden hajnalhasadás új rózsát fakaszt az arcán.
Mert a dolog így áll. Máli fölteszi a kérdést magához, hogy ha például jön egy gavallér, egy báró, vagy mondjuk, csak egy kamarás is, egy igazi úr, vajon kit fog választani? A pénzeszsák szűcsmester Ibolykáját, avagy Vass Terkát, aki igaz, hogy szegény, de a név nem pótolja-e a sok összehalmozott, fülledt bankót és penészes tallért az igazi gavallér előtt?
Így gondolkozott Málcsi és Liszka, és mert Teréz volt a család reménye, e nyáron Teréz tánciskolába került. Igaz, hogy csak Andercs úrhoz, ahova csak iparosleányok és bolti lovagok járnak, de Teréznek nem szükséges őket észrevenni, s a tánc, mint Málcsi ezt jól tudta, egy egész hozományt képvisel egy szép, kedves és főként úri leány részére.
Teréz tehát megkezdte a tánctanulást Andercs úrnál.
