A kassai püspök
A kassai püspök
Emberünk álmában – természetesen a nap az ég közepén állott – kassai püspök volt, és éppen parancsot adott a majordomusnak, hogy a tűzoltólegények helyükön legyenek, nagy képek voltak a falakon, a padló tükörfényes volt, a szolgák alázatosan hajlongtak, midőn is emberünk felszólíttatott a felébredésre.
– Károly, itt az ebéd! – mondta egy női hang.
Fehér asztalkendővel leborított széket toltak az ágya mellé, a levesnek jó szaga volt, a só fehéren szikrázott ezüsttartójában, és piroslott a paprika.
– Ördögbe – dörmögte Károly –, minek költöttél fel? A grófnőt készültem meggyóntatni.
– Tudom, hogy álmomban is megcsalsz, mindig megcsalsz – panaszkodott az asszonyhang. – Nincs is olyan szerencsétlen nő, mint én. Vajon minek is élek?
Károly a levest kanalazta.
– Talán megint esős idő van odakünn?
– A nap süt.
– Hát miért bolondulsz? Itt fekszem egész nap az ágyban, az orromat sem dugom ki az utcára, máskor legalább a turfra jártam, most azt se teszem, csak fekszem mindennap, mintha reggelenkint agyonütnének. Nem is tudom, hogy mi lesz ennek a vége… Az életből csupán annyi részem van, amit álmodok. Tegnap állatszelídítő voltam, oroszlánok faltak fel a ketrecben, bezzeg akkor nem siettél felkölteni, hogy Károly, itt van az ebéd. Estig viaskodtam az oroszlánnal, mert estére készültél el csupán az ebéddel. Vajon mit csináltál akkor egész nap?
– A városban jártam, munkát kerestem, mert így tovább már nem élhetünk.98
– Lárifári – legyintett Károly –, majd minden megváltozik. Nyerni fogok.
– Mit ér az, ha te nyersz? – panaszkodott a női hang. – Csak a kocsmárosoknak és a nőknek jut a nyereségedből. Fiáker robog, pezsgő durrog, csengő orfeumzene és táncosnők ismeretsége: ezt jelenti a te nyereséged. De ha az én sorsjegyemet húznák ki holnap, vagy holnapután… Egyszerre rendbe jönne minden.
– A bal zsebem a tied, életem csillaga. Ha majd nyerek, a bal zsebet megtöltöm kis kakasos meg szakállas aranyakkal, amelyeket annyira szerettél valamikor. A kakas vígan állong az aranymezőben, és a szakállas frank király bólint. – Jó napot, Károly bácsi! Hol van a pecsenye? És a sör, a teremtésit!
– Hozom már. – Marhahús, amint szereti; a burgonya jól megsült, és az ecetes paprika nagyon jó. Tudja, néhány bútordarabot szeretnék venni. Fogasunk sincs.
– Minek az? Pénz kell elsősorban, asszonyom. Ha pénz van, fogasunk is van, mindenünk van. Nekem nyerni kell. A kedvéért lemondtam a turfról, beláttam – a kedvéért –, hogy ott engem balszerencse üldöz, és nem konkurrálhatok a többi urakkal. A csikókhoz hűtlen lettem, pedig mily jó volt a zöld gyepen sétálni, tippelni, a kasszánál fogadni. Csengetés, start. Barna kislány! Barna kislány! Az ördögbe, fejhosszal megverték…
– Aztán megyünk hazafelé – szólt közbe a női hang. – Gyalog megyünk, mert villamost úgysem kapunk, az utolsó három hatost beadtuk egy pereceslegény fogadásába. A pereces elszökött a három hatossal, én mindjárt láttam, hogy rosszképű ember, de maga vakon megbízik mindenkiben. Igazán nagy kár, hogy teljesen idegen embereknek nem adja oda a pénzét.
– Gyöngyvirág, csupán három hatosról volt szó.
– Igen, de azért nekem gyalog kellett végigjönnöm egy tucatnyi sáros, külvárosi utcán. A félcipőm tönkrement, a szoknyám fodra leszakadt, a harisnyámban nem maradt sem kakasos, sem szakállas. A fiákért megváratjuk, ha még egyszer a turfra megyünk. Mert gyalog többé nem jövök haza.
– No, lássa. Én is mindig ezt mondom. Nagy baj volt, hogy maga ráült a hozományra, mint egy sárkány. Sohasem tudtam egy jóravaló látcsövet venni. Pedig látcső nélkül igazán alig képzelhető el egy igazi sportsman. Meg a háromkoronás helyre menni. Fuj! Biztos veszteség,99 mintha csak keresztes pókkal álmodik az ember. A hús pedig kissé kemény.
– Pedig magam hoztam a székből.
– Még az hozzá, hogy okos ember nem játszik olyan játékot, amelyben nem nyerhet. A nyereség, asszonyom, mindig a helytől, időtől, a lelki diszpozíciótól függ. Maga folyton a nyakamon ült abban az időben, mozdulni sem tudtam magától, nőktől féltett, és számon kérte, hogy mit csináltam a pénzzel. Elveszett, minden elveszett. Nem tudtam lábra kapni, mint Mucus a kancadíjban. Pedig ő nyerte meg a versenyt. Van valami gyümölcs itthon?
– Szőlő.
– Adja ide. Tehát a csikók cserbenhagytak, de majd megcsípem én még a szerencsémet a kártyánál. Az öreg Birbics doktor minden éjjel tízezer koronás bankot ad a köztársasági klubban. A Pipások körében rulettbank áll, a Domino kaszinóban reggel hat órakor kezdődik igazán a játék. Az embernek módjában van négy-öt játékházban kipróbálni a szerencséjét. A golyó pereg, és megáll a harminchármason. Károly bácsi nyert, mert a harminchármas a Károly bácsi száma. Eltesszük a nyereséget, az aranyakat a bal zsebbe, és megyünk tovább a szomszéd utcába, ahol francia kártyával játszanak éjjel. Áll a bank, és a királyok, királynők karonfogva járnak a fekete kilencessel. Károly bácsi felteszi a pénzt, midőn a fordulónál a „magos en-carte” című figura mutatkozik, a nyereség több mint valószínű. A vörös krupié fizet. A bal zsebbe pénz jön, asszonyom. Most várunk egy darabig, míg a kártyajárás a kövér Holenkához ér. Holenkának soha sincs egy vasa sem, a szomszédai kisegítik, mert hármat-négyet biztosan üt. Reggel benézünk a forradalmi klubba, és a lovacskajátéknál kiegészítjük nyereségünket. Hazajövünk, és kegyed megveszi a fogast.
– A fogast és a mosdót!
– Most pedig csókoljon meg, eressze le a függönyt, visszamegyek kassai püspöknek.
(1912)100
