Mátyás király válik
Mátyás király válik
Piusz, e néven a hatodik ama Piuszok között, akik Péter kulcsait őrizték, a sárga teremben fogadta Mihály püspököt, aki a jeles és törekvő magyarok közül, Pécs városából jött. A pécsi püspök persona grata volt a pápai udvarnál, köztudomású dolog volt, hogy a legelső bíbornoki kalap, amely alól a mennyekbe távozik tulajdonosa, a magyar püspök fejére száll.
Mihály most sem jött üres kézzel messzi hazájából. A teherhordó öszvérek, amelyek útjában megelőzték, a pécsi hegyek nektárjával megtöltött hordócskákat rendeltetési helyükre szállították. Mihály már meg is győződött arról a pápai udvar bíbornokainál, hogy a nektár ízlett az uraságoknak. Csak egy nyolcvanéves agg mondta, hamisan hunyorítva szürke szemeivel a püspök felé:
– Mihály, te nagy huncut vagy. Plébános korodban tüzesebb volt a pécsi bor. Ám igazad van. Hosszabb az út a lila színű talárig, mint az aranymakkos kalapig. Emezt beéred szamárháton is, de amahhoz ugyancsak tüzes paripákat kell hogy fogj szekered elé.
Mihály felsóhajtott: – Öregszem, kegyelmes uram, és a hegyek nem győznek velem együtt vénülni. Egy időben feltüzesítette véremet a csiger is, ma a püspökség legvénebb aszúja sem tud felderíteni.
– Jól feleltél, Mihály – monda a bíboros úr –, most nagyon vén vagyok, akkor fiatal voltam. A forró téglák, amiket éjjelente lábaimra rakok, nem melegítenek fel, hogy melegíthetne már a bor?
A kincstartó bíbornok is meggyőződött arról, hogy abban a gazdag Magyarországban még mindig egyforma bőséggel ontják a hegyek az aranyat, és egyforma kedvvel verik Körmöcön a tallérokat.
A főszakács se vette rossz néven, mikor hírül hozták neki, hogy a Tiberis túlsó felén fekvő pápai majorsági udvarba egy csorda szarvasmarhát hajtottak be magyarországi csordások. Az öreg énekmester nagy zavarban volt mélyen járó alt hangokért, a nagy kórus hiányos volt emiatt.243 A Mihály püspök hozta magyar fiúk, akik a római szent kollégiumnak lesznek ezentúl az írnokai, egytől egyig gyönyörű alt hangot hoztak testükben hazájukból. Elismerőleg veregette meg a püspök vállát a vén kántor:
– Ha a szentatya a húsvéti mise után megelégedését fejezi ki a kórusért, nem fogok megfeledkezni arról, hogy téged megemlítselek neki.
Piusz tehát a sárga teremben várta a messze földről érkezett püspököt.
A kamarás csengetett, mire a földszinti teremben dárdájával háromszor az ajtóra ütött a svájci óriás. A püspök felemelkedett ültéből, az ajtón belépett a svájci gárda kapitánya.
A püspök és a kapitány régi ismerősök voltak.
– A kalapot sürgeted, szent atyám? – szólt mosolyogva a torzonborz kapitány. – Meglesz. Milánóból minden órában várjuk a futárt, amely az elárvult kalapot neked elhozza.
– Valóban igazak volnának a hírek Piero bíboros betegségéről? – kérdé megütközve a püspök.
A kapitány teli torokból kacagott.
– Hogy egy skorpió megcsípte a tengerparton? Igen, megcsípte, de a skorpió asszonyruhában volt. A protestáns hesszeni hercegné miatt hagyja oda magas rangját szegény Piero. A nagyhercegi ház udvari papja az ő szertartásai szerint összeesketi nemsokára az özvegyasszonyt és a római klérus egy kitűnő és tudós bíbornokát. A kalap tehát megüresedik.
A püspök csodálkozott:
– Furcsa világ jár erre. És őszentsége?
– Őszentsége vár a sárga teremben. Bemehetsz hozzá. Piusz tud a tulkokról, az aranyakról és alt hangú ifjakról.
Sőt a gárda kapitánya azt sem felejtette el megemlíteni, hogy a jövő telet magyarországi farkasok bundájában töltik a legények, viszont a kapitány elzálogosított antik szablyáját kiváltotta a zsidótól. Mindezek a dolgok megnyerték Piusz tetszését. Rajta tehát. Kérhetsz, amit akarsz.
A kapitány előreengedte a püspököt a csigalépcsőn. Nagy, sarkantyús csizmáiban nyomában kocogott. Mielőtt azonban beléphetett volna a püspök a függönyökkel eltakart előcsarnokba, a kapitány fülébe dörmögte:
– De arra figyelmeztetlek, hogy az asszonyokról szó se legyen. Piero esete óta haragban vagyunk az asszonyi nemmel. Harmadéve engedte meg Piusz a házasságot az algíri prépostnak. A prépost most válik, és ez felforgatja az egész házassági rendet. Sok bajunk van az asszonyokkal.244
Mihály bólintott a fejével, félretolta a függönyt, és belépett az oszlopos előcsarnokba. Itt egy fiatal jezsuita fogadta, aki a fülébe súgta:
– Ne sokáig időzz. Piusznak reumája van. Ha fájni kezd a lába, semmit sem kapsz. Sietve kérj tehát. Köszönöm az olvasót. Ötvösöd nem csalt. Valóban minden szeme aranyból van.
A jezsuita elsuhant a függönyök mögé, és Mihály most már beléphetett a szentatya színe elé. A pápa sápadt arcú, merev tekintetű öregember volt. Köszvényes ujjaival görcsösen kapaszkodott a karosszék karjába, és halkan köhécselt. Fekete szőrcsuha volt rajta, éppen olyan, mint amilyent jezsuita páter korában viselt. A fején kis, fehér sapka volt, a bal kezén pedig onixköves gyűrű ragyogott: ezek voltak pápaságának jelvényei.
A püspök kezet csókolt Piusznak, és megállott előtte.
– Ülj le, Mihály – mondta halkan a pápa. – Ülj le ide, erre a kis zsámolyra, és a fülembe beszélj, mert hallásom gyengült.
A püspök leguggolt a zsámolyra, magában pedig azt gondolta, hogy nem a pápa hallása gyengült, hanem a sárga márványfalakon vannak virágfaragványok, amelyek igen jól hallanak.
– Hallottam, sok mindent hoztál – szólt Piusz. – Jól tetted. Bíbornokaim pazarlók, és soha sincs elég pénzük. Képesek egy selyemtunikáért, amelyben a farsangi bálon táncol valamely asszony, kiüríteni a kincstáramat. Nincs a Tiberis partján spelunka, hol svájci testőreim nem tartoznának. Krétára isznak, mert pénzük nincs. A császárok rossz fizetők. Nagylelkű Fülöp ötvenezer aranyamat, amit kölcsönbe kapott, semmi sürgetésemre se küldi el. Ha kiátkoznám, protestáns lenne, és még az aranyak reménysége is elveszne. A jezsuiták szereznek elég pénzt, de maguknak szerzik. Tavaly azt találtuk ki a kincstárossal, hogy egyesítjük a navarrai kincstárt a jezsuiták kincstárával. Ezek a fekete legények erre csaknem lázadást szítottak ellenem az Angyalvárban. Látod, sok baj van. Hát az milyen ország, ahonnan te jössz?
– Boldogtalan ország. Pénze, kedve, bora és gabonája van, de királya nincs. Egy hetéra uralkodik a király helyett, a hetéra a király szeretője – felelt szomorúan a püspök.
Piusz felemelte bütykös mutatóujját:
– Mondd meg a királynak, vigyázzon, mert levelet kap Rómából. Akkor elbujdoshatik.
Mihály aggodalmasan csóválta a fejét.
– A király nem fél. Mielőtt útra keltem, nála lakomáztam. Szívére beszéltem és megindítottam. De mikor befejeztem a beszédemet, a király a245 falhoz csapta a boroskupát, és azt kiáltotta, hogy annyit sem ád a lelki üdvösségére. A király harmincnyolc éves, a bort szereti, a kockát szereti, és az asszonyt szereti.
A pápa összeráncolta a szemöldökét:
– Nem vigyáztok rá! És a királyné mit csinál?
A püspök nagyot sóhajtott:
– A királyné a legáldottabb teremtés az országban. Jó, szép, szelíd, mint egy galamb, és vallásos, mint egy apáca. Csak fekete ruhában jár – abban is koronázták –, mert megveti a földi élveket. Szegény, nagyon boldogtalan csapodár férje mellett. És válni szeretne…
Piusz fürkészve nézett Mihály püspökre:
– És te azért jöttél most Rómába, hogy ezt kieszközöld tőlem? – kérdé a pápa.
A pécsi püspök lesütötte a szemét:
– Szentatyám, bűnös vagyok, de nem állhattam ellent könyörgéseinek. A király is válni akar, a királyné is. Egyik héten a királyné futárja jár nálam, másik héten, csaknem az előbbi lábára taposva, rohan a király követe, hogy jönnék lóhalálban Budára, és tüstént válasszam el őket egymástól, mert a királyné frájja megverte ama bizonyos hetéra szobalányát. A király kihajt a püspökségemből, a királyné pedig fejemre imádkozza az ég haragját.
– És a többi főpásztorok? Nyugodtan nézik ezt a borzalmat? – kérdé a pápa szigorúan.
Mihály nem késett a felelettel:
– A nagyváradi Jakab elment az erdélyi hegyek közé bölényvadászatra, a győri beteg testét ápolja nyáron is befűtött palotájában, az egrit tizenkét lóval se lehetne Budára vinni. Így tehát nekem kell elvállalni a súlyos kötelességet.
Piusz elgondolkozva függesztette tekintetét a püspökre.
– A király ügyvédje vagy-e? Avagy a királyné ügyvédje vagy-e, Mihály? – kérdezte hosszas hallgatás után a pápa.
A pécsi püspök zavartan fordította el az arcát a pápa merev tekintete elől.
– Egyiké sem – mormogta halkan.
– Tehát ama hetéráé vagy!
A püspök bólintott:
– De az országé is. Heves vérem az okozója, hogy hetérának neveztem azt az asszonyt. Olyan ő is, mint a többi asszony. Ha a férfi akarja, imádkozik246 vagy sír, angyal vagy ördög. Se nem erényesebb, se nem okosabb, mint a többi asszony. De érdekesebb, mert a királyé, és a király az övé. Ha béke lenne a trón körül, az az asszony tudna angyal lenni, és férfi lenne oldalán a király. A királyból ő tudna bölcs férfit, jó uralkodót csinálni. Most azt akarja, hogy korhely, kockázó, verekedő céda legyen. És a király bizony ilyen.
– És ki ama személy? – kérdé a pápa komoran.
– A temesi bán leánya. Nem királyi vérség, ám hazánkban az uralkodók úgyis mindig szerelemből házasodtak.
– De gazdag is az a leány! Ajándékai legalább arra vallanak – mormogta Piusz. – Talán Rómában van ő is, hogy hamarább megtudhassa az eredményt? – kérdé hirtelen a pápa, és gyorsan Mihályra nézett.
– A Vatikánban van – rebegte megszégyenülve a püspök.
A pápa kezének egy mozdulatára szétnyílt a függöny, és a svájci gárda kapitánya megjelent.
– Hívasd ide amaz asszonyt, Mihály – szólt a pápa. – Hadd lássam, valóban olyan-e, mint te mondod.
A kapitány elment az asszonyért. Egy-két perc múlva szoknyasuhogás hallatszott, és a sárga terembe belépett a temesi bán leánya. Piusz hetvennyolc éves volt, ám nem tagadott meg egy elismerő főbólintást a királynői megjelenésű leánytól. Tündöklő, fekete szeme volt, és olyan fehér arca, mint abban az időben a velencei asszonyoké. Letérdepelt a pápa elé, és megragadta a kezét. Klasszikus latinsággal mondta:
– Szentatyám, a király arra kér, hogy a felesége legyek. Engedd meg, hogy a király parancsát teljesítsem.
Piusz bólingatott a fejével Mihály püspök felé, aki a függöny előtt állott:
– Tehát latinul is megtanítottad, hogy tudjon velem beszélni. Jó ügyvéd vagy. Ez a leány királynénak való.
A leány erre megcsókolta a pápa kezét.
Mihály püspök gyorsan megszólalt:
– A királynéért sem kell aggódnunk. Egy velencei herceg gitározik éjente az ablaka alatt. Szép pár lesz, boldogok lesznek amazok is, emezek is.
A pápa nem felelt mindjárt, csak bólogatott a fejével.
– Farkasbőr bundát hoztál, aranyat hoztál, Mihály – mondta végre halkan. – A szentatya kamarája üres, gondoltad, ha kamaráját megtöltöd, szívét is megtöltöd irántad való jóindulattal. Jól gondoltad.247
Piusz ebben a percben görcsösen összerázkódott. A függönyök között jéghideg levegő áramlott be, egyenesen a pápára. Valami hallgatózó nyitva hagyta a függöny mögött a folyosóra szolgáló ajtót. Azon át jött be a téli hideg.
A pápa két kezével a fejéhez kapott, és tenyerét arcára tapasztotta.
Mihály püspök rosszat sejtve közeledett. Piusz sziszegve emelkedett fel a karosszékből, és tipegő, gyors léptekkel az ajtó felé haladt.
– Mondjátok meg otthon, hogy a királyt a királynétól csak a halál válassza el, a pápa nem – mormogta kifele menet. – A királyok legyenek hűségesek, hogy alattvalóik is hűségesek legyenek.
A pápa elhagyta a szobát, Mihály püspök pedig nagy szomorúan fogta meg a leány kezét:
– Gyerünk haza, szívem, én szeretni foglak, ha nem is leszel királyné.
De a leánynak omlottak a könnyei. A gárdistakapitány ama kijelentése sem tudta megvigasztalni, hogy Piusz úgyis nemsokára elmegy az Angyalvár pincéjébe, fehér sapkás őseihez – az új pápával talán lehet beszélni.
A teherhordó öszvérek megkönnyebbülten kocogtak hazafelé. Mihály püspök egy éjjel, utaztában, azt gondolta:
„Ha én király lennék, azt szeretném, akit akarok, azt csinálnám, amit akarok. De mivel csak püspök vagyok, nem lehetek király.”
Ezt gondolván, elaludt, s fejét útitársnője vállaira hajtotta a hintóban. Abban az időben ilyeneket gondoltak a püspökök.
(1913)248
